Szamos, 1915. május (47. évfolyam, 116-146. szám)

1915-05-16 / 131. szám

(1915 május 16. 131. szám) 3 oldal. SZAMOS teggel nagyobb legyen a befogadó 1 képessége. A miniszteri biztosnak arra a kér­désére, hogy mi fog történni a barakk épületével háború után, a miniszter azt felelte, hogy az épületek a háború után még egy évig ugyanigy lesznek kezelve, hogy a fertőzés minden lehetősége el legyen kerülve. Hogy azután mi fog velük történni, arra nézve még nincs határozat. Fia sebesüléséről azt mondta, hogy az orosz golyó oldalról érte, a jobb lá­bán ment be és a lágyékon jött ki. Szerencsére azonban a nemesebb része­ket elkerülte. A fiatal báró sérülése sú­lyos ugyan, de — tokintettel arra, hogy láza nincs — nem életveszélyes. A honvédelmi miniszter különvonata délután két órakor robogott ki a szat­mári állomásból. A beliiggminifiztep leirata a gazdik hadikölcsöml. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, május 15. Sándor János belügyminiszter a máso­dik hadikölesön ügyében a következő felvilá­gosító leiratot intézte dr. Vajay Károly kir. tan., polgármesterhez: A nézeteiben és következményeiben kor­szakalkotó háborúval járó rendkívüli kiadá­sok fedezése nálunk is újabb kölcsön kibo­csátását teszi szükségessé. Midőn a rövid idő múlva kibocsátására kerülő második hadi­kölesön sikerének előmozdítása érdekében Polgármester Úrhoz felhívást intézek, az is­métlések elkerülése végett csak utalok az első hadikölesön alkalmából múlt évi nov. hó 7-én kiadott körrendeletemben foglaltakra, melyeknek kiegészítéséül a következőket közlöm. A most kibocsátásra kerülő második 6%-os hadikölcsönnel együtt, mely kölcsön úgy a kiadásra kerülő címletek typusa és kamatlába, valamint árfolyam tekfntetében mindenben azonos lesz az első hadikölcsön­nel. ez alkalommal ÖVs o/o-os járadékkötvények is fognak aláírásra bocsáttatni. Mindkét kölcsön jegyzésére ezúttal is igénybe vehetők az 1914. évi aug. 1. előtt elhelyezett, egyébként moratórium alá eső hetétek is. Azonban a betéti üzlettel foglalkozó in­tézetek jogos érdekeinek szemmeltartásával e különben moratórium alá eső betétek fel- használásának mérvét ezúttal a pénzügymi­niszter ur olykép állapította meg, hogy azok a 60/0-os és öVao/o os kötvényekre tört nő befizetésekre együttesen a jegyzés idejében a fennálló összegük 25o/o-a, de legfeljebb a betét tulajdonosa által jegyzett összeg 25 százaléka erejéig vehetők igénybe. Az Osztrák Magyar Bank és M kir. Hadikölesön Pénztár az uj hadikölcsönkötvények tekintetében az első hadikölesön kötvényeire nézve nyújtott kedvezményeknek megfelelő, sőt azoknál to- vábbmenő kedvezményeket adnak, amennyi­ben úgy a két uj járadékkölcsön kötvényeire még pedig azok névértékének 75 százalékáig, mint a jegyzés céljára lombardirozni kívánt és nálunk zálogul elfogadható más érték­papírokra — legalább 1916. julius 8 ig, a mindenkori hivatalos váltóleszámitolásí ka­matlábon (ezidőszerint 5o/o) nyújtanak köl­csönt, sőt a kibocsátásra kerülő uj kölcsö­nökre vonatkozó befizetési határidő alatt folyósított ily lombard-kölcsönök után a fél kí­vánságára a mindenkori hivatalos váltóleszá- mitolási kamatláb helyett ugyancsak 1916. év julius 8-ig évi 5o/o-os állandó kamatlábat hajlandók biztosítani. Az uj kibocsátás annyi ban is eltér az első hadikölcsöntől, hogy mig akkor a jegyzett összeg 3 részletben és pedig egy 40o/o os és két 30o/o-os részletben volt befizethető, most a befizetés négy 25 százalékos részletben lesz teljesíthető. A ki­bocsátásra kerülő uj kölcsönök kötvényeit a szelvény megváltásával megbízott hivatalos beváltó helyek és az Osztrák Magyar Bank 1916. évi junius hó 30 áig fogják a felek kívánságára költségmentesen megőrizni és kezelni. Budapest, 1915. május hó 4-én. Sándor, s. k. A huszti hadseregszállitók. A Szamos eredeti tudósítása. — Huszt, május 14. Hetekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett nemcsak Mármaros megyében, hanem az egész felvidéken, hogy váratlanul letartóztat- taták Kábán Jenő huszti kereskedőt, a Káhán Jakab örökösei, 50 év óta fennálló huszti cég tulajdonosát, valamint, Heimfeld Náthán, Seelfreund Mór és Szenderovits Bernát huszti kereskedőket. A letartóztatot­tak ismert és régi kereskedők voltak, akik nemcsak a kereskedői világban, hanem a közéletben is jelentős szerepet vittek. A Heimfeld cég például egyike Mármaros megye legrégibb kereskedő cégeinek: üzletük 75 év óta áll fenn. A fenntnevezett kereskedőket a bereg­szászi cs. és kir. közös tábori bíróság ügyésze tartóztatta le. Az ellenük indított eljárást a legnagyobb titokban folytatták úgy, hogy he­teken át még az sem szivárgott ki, hogy mi­vel vannak vádolva. A nyomozás során két újabb letartóz­tatás is történt: a tábori bíróság ügyésze letartóztatta még Friedmann Ignác és Ha t- stein Jeremiás, huszti kereskedőket. A letartóztatások természetesen nagy feltűnést keltettek, de világosság csak akkor kezdett derülni a titokzatosnak látszó ügyre, amikor a beregszászi cs. kir. közös tábori bíróság mint rögtönitélő (statáriális) bíróság fötárgyalást tartott Schneier 0. közöshad­seregbeli élelmezési tiszt fölött. Schneier ellen az volt a vád, hogy a fennt elsorolt kereskedőknél a minimális árra alkudta le a tőlük vásárolt portékák árát, azután üres számlablankettákat vett tőlük és azt ő maga töltötte ki olyan maximális összegre, amilyen összegben az intendatura szabta meg az illető portékák árát. Schneier igy igen tekintélyes összeget takarított meg — a saját számára. A polgári vádlottak ellen tehát az volt a vád, hogy az üres számlablanketták át­engedésével bűnrészessé váltak a Scheiner által elkövetett csalásokban. Schneiert a had­bíróság előtt dr Rosenfeld Viktor, a leg­kiválóbb hécsi kriminalista képviselte. A hadbíróság Schneier hadnagyot golyó általi balálra ítélte, de a hadtestparancs­nok kegyelmezési jogánál fogva életfogytig­lani tegybázra változtatta át az ítéletet. Az eljárás során Schneier elmondta, hogy egyizben Seelfreund, akitől ő a had­sereg részére szénát vásárolt, sürgette nála a szénáért járó követelésének kifizetését. Ezt a hadnagy ki is fizette, de nem lévén ideje a számla, illetve a nyugta kiállítását bevárni és a számításokkal bajlódni, azt mondta Seelfreundnak, hogy csak Írjon alá egy iv üres papírt, ő majd kifogja azt tölteni. Ké­sőbb, mikor Schneier ki akarta tölteni az üres ivet, már nem emlékezett arra, hogy mennyiért vette a szénát és mennyit fizetett ki Seelfreundnak, azért beírta a nyugtába azt a legmagasabb összeget, amely az inten­datura által megszabott árak mellett Seel­freundnak járhatott. Ilyenformán a pénztár­ban többlete maradt, amit a maga részére vett ki onnan. Ez az eset adta neki az eszmét, hogy ilyen üres számlablankettákkal és nyugta­lapokkal lehet manipulálni. A letartóztatott polgáremberekről egyéb­ként kiderült, hogy szállításaik nem estek kifogás alá. Hat hétig voltak a huszti kereskedők a beregszászi cs. kir. tábori hadbíróság le­tartóztatásában, amikor a Schneier ügy fő­tárgyalása után, mint magyar állampolgáro­kat, áttették őket a mármarosszigeti honvéd- hadbirósághoz, amely a kassai honvédhad- biróságnak egy különítménye. A kassai honvéd hadbíróság megállapí­totta, hogy az ügy nem tartozik az ő hatás­körébe és áttette az ügyet a huszti keres­kedők védőjének, dr. Kelemen Samu előter­jesztésére a máramarosszigeti kir. törvény­székhez. Ez a döntés azért is nevezetes, mert ez volt az első eset, amikor a katonai bíró­ság megállapította saját illetékességének hiá­nyát és az általa nyomozott ügyet további eljárás végett a polgári bírósághoz tette át. A huszti kereskedők ügye ezidőszerint a mármarosszigeti kir. ügyészségen van, ahol el fogják dönteni, hogy van-e ügyük­ben bűncselekmény. Az erre irányuló döntés annál érdekesebb lesz, mert a letartóztatot­tak között van olyan is, aki nem is állott közvetlen' összeköttetésben Schneierrel, csak olyan kereskedőnek szállított, aki viszont Schneiernek adta el a portékát. Ezekbe az ügyekbe, illetve Schneier hadnagy ügyébe szorosan kapcsolódik bele a dr. Lichtenberg Emil huszti ügyvéd ellen indított eljárás. Schneier hadnagy ugyanis az ellene folytatott eljárás során beösmerte, hogy az üres számlablankettákkal űzött manipulációk segítségével 90 ezer korona készpénzt tett félre. Bevallotta azt is, hogy a pénzt abban a Wertheim-szekrényben tartja, amelyet házi­gazdájától, dr. Lichtenbergtől kapott kölcsön, s amely az ő szobájában áll. A hadbíróság kibüldöttje azonban a Wertheim-szekrényben csak 10 ezer koronát talált. Mikor ezt az eredményt közölték Schneierrel, a hadnagy azt a gyanúját fejezte ki, hogy a hiányzó 80 ezer koronát 'senki más nem vehette ki a szekrényből, mint dr. Lichtenbcrg, akinek a Wertheim-szekrény kulcsaiból másolatokkal kellett rendelkeznie. Erre detektívek jelentek meg dr. Lieh- tenbergnél, akik az ügyvédet letartóztat­ták. Meghagyták azonban dr. Lichtenberg feleségének, hogy kutasson tovább a hadnagy szobájában, hátha valahol megtalálja az el­dugott pénzt. Lichtenbergné kutatása eredménnyel is járt. Pár nap múlva jelentette ugyanis a hon­védügyésznél, hogy a hiányzó 80 ezer koro­nát megtalálta Schneier ágyában, a szalma­zsákban elrejtve, Dr. Lichtenberg azonban még ezzel sem lett tisztázva. A katonai kincstár ugyanis fel szokta jegyezni az egyes bankjegyek számait, ami­kor azokat a katonai intendaturákhoz, ezek pedig, mikor az élelmezési tisztekhez jut­tatják. Mikor a detektívek dr. Lichtenberget megmotozták, találtak nála egy ezer ko­ronás bankjegyet, amelynek a száma megegyezett az intendaturánál feljegy­zett bankjegyek egyikének számával. Lichtenberg azzal védekezik, hogy ő Schneiernek pénzt váltott és úgy került hozzá az ezres bankó. Lichtenberg szintén le van tartóztatva és ő is a mármarosszigeti kir. törvényszék foglya.

Next

/
Thumbnails
Contents