Szamos, 1915. május (47. évfolyam, 116-146. szám)

1915-05-01 / 116. szám

(1915 május 1. 116. szám) SZAMOS 3”oldal Füsttelen nap Szatmáron. Szatmár, április 30. Ma, késő délután juttatták hozzánk az alábbi felhívást: A hazafias jótékonyság május el­sejét füsttelen nappá avatta. Egy napra, erre az egyet­len napra mindenki lemond a dohányzás szenvedélyéről, s az igy megtakarított össze­get a háború rokkantjai ja­vára adja. Azoknak a sze­rencsétleneknek, akik a haza védelmében szemük világát, kezüket, lábukat vesztették, vagy más módon munkakép­telenekké lettek. Kicsi az áldozat, amit hozunk. Nagy az eredmény, amit elérünk. Kevés le­mondás árán gyönyörű jótéteményt cse­lekszünk, hazafias kötelességet telje­sítünk ! Mi az, egy napra lemondani a do­hányról? Semmi. Egy kis hurut miatt is megtesszük akárhányszor. És ezreknek és újra ezreknek biz­tosítjuk vele egy uj élet lehetőségét. Mi jóformán semmit se adunk a magunkéból és mégis megélhetési mó­dot szerzünk azoknak, akik mindenüket feláldozták a hazáért. Aki jó hazafi, aki igaz magyar, az nem ingadozhat. És milliók kiisi áldozatából megszületik a háború rok­kantjainak biztos menedéke. Adjon mindenki a szive szerint. Adjon mindenki a hazaszeretete szerint. ❖ Sajnáljuk, hogy az illetékes fak­torok nem közölték velünk, hogy a meg­váltás vagy adakozás milyen módon tör­ténik, de reméljük, hogy erről plakáto­kon tájékoztatni fogják a közönséget, Hazatérhetnek a Mső- magyarországi menekültek. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, ápr. 30. A Kárpátokban a szövetséges osztrák- magyar és német hadak győzelmes harcai teljesen megtörték az orosz offenzivát. Már hivatalos orosz jelentések is heismerik, hogy az oroszok vállalkozásai kudarccal jártak. Csapataink a sikeres deffenz ivából offenzi- vába léptek át és az oroszok napról-napra kijebb szorulnak az országból. A legközelebbi napok eseményei bizonyál a a magyar határ teljes felszabadítását h:zzák és minden jo gunk meg van ahhoz, hogy a legoptimistább reménynyel bizzunk a végleges győzelemben. Hogy mennyire kedvező a helyzetünk, a legjobban kiviláglik abból az intézkedés­ből, hogy a fenyegetett vármegyék kiürített faluiba a lakosságnak megengedik a vissza térést. Amikor az oroszok nagy robbajjal Magyarországra törtek, a hadműveletek köz­vetlen szomszédos falukból ideiglenesen ki­telepítették a lakosságot. A felsőmagyaror­szági menekültek egyrésze Szatmármegyébe került. Most Máramaros, Sáros, Zemplén és Beregvármegyék főispánjai értesítést küldtek, hogy az alább felsorolt falukba a menekültek visszatérhetnek. Máramarosban : Petrova Bisztra, Szap- lonca, Felsőróna, Borsa, Nagybocskó, Alsó- kalinfalva, Máramarosjód, Kövesliget, Felső- apsa, Rahó, Majorin és Felsőfeles. Sárosban : Bártfa, Zemplénben : Nagymihály és Beregmegyében : Alsóverecke és Vo- lóc községbe szabad a visszatérés a mene­külteknek. A kiszabadult fegyenc tragédiája. Első feleségét megölte, másodikért öngyilkos lett. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, április 30. Kakszentmártonból Írják nekünk, hogy Berecz Ambrus, ottani földmives felakasz­totta magát. Mire észrevették, már nem volt benne élet. Berecz Ambrus mintegy tiz évvel ez­előtt megölte az első feleségét. Tettét félté­kenységből követte el. A szatmári törvényszék akkor hat évi fegyházra ítélte el Bereczet,, aki büntetését ki is töltötte. • Mikor a fogságból kiszabadult, újra megnősült. Házissága azonban ekkor sem volt boldog. Második feleségével szemben már nem féltékenykedett Berecz, de állandó volt köztük a civakodás az első házasságból szár­mazó cyermekek miatt. Berecz sokszor panaszkodott boldogta­lan családi állapota miatt, aminek most saját halálával vetett véget. Hősök halála. A cs. és kir. Tartalék-kórházban meghalt: Gezsdics István, m. kir. 25. sz. hon­véd gyalogezredbeli közlegény, petujaneci szül. [Horvátország], 21 éves,‘nőtlen, r. kath. vallásu. Temetése május 1-én délután 3 órakor lesz a cs. és kir. 5. gyalogezredbeli laktanya udvaráról. A barakkórházban meghaltak: Lakatos Béla, a m. kir. 65. honvéd gyalogezred közembere, szül: 1894. Tokaj, ref., nőtlen. Véber Rudolf, a cs. és kir. 11. sz. tüzér menetezred 7-ik századának tűzmes­tere, szül.: 1885. Topolc, Steiermark, r. kath., nős. Murosan Vaszul, a m. kir. 23. honvéd gy. ezred közembere, szül.: 1889. Deldbisztra (M. Torda m.) g. k., nős. Szántó Bocsó Ignác, a 10. m. kir. honvéd gyalogezred 3. századának közem­bere, szül.: Pétervásár [Heves m.], r. k. nős. Burza Ciril, a cs. és kir. 67. sz. gya­logezred 1. századának közembere, szül. ■' 1894. Liptó, r kath. nőtlen. Nyiittér E rovatban közlőitekért nem felelős a szerfe. HÍREK Slevél. A Beszkidek ormán tavaszi szél repked, Lekönyörgi róla azt a fehér leplet; Egy-egy szelíd emlék marad csak utána Kikeletnek bájos, fehér hóvirága. Édes kicsi Lelkem, szakgattam belőle, De nem küldöm Neked, — megriadnál [tőle, Fehér hóvirágnak tűzvörős egy szirma. Találgatnád, kinek vére van ráírva? Kárpáti harctér, április. Búr. Istentisztelet. A szatmári református templomban f. hó 2-án délelőtt 10 órakor prédikál Kósa Zsigmond s.-lelkész, délután 3 órakor Vincze Elek s. lelkész. Ugyanezen a napon délelőtt fél 12 órakor német isten- tisztelet is lesz, amikor Lie. theol. Löew Vilmos simmersbachi lelkész fog prédikálni. Halálozás. Markovits Mór halmii kir. járásbirósági végrehajtó hosszas betegség után Budapesten, hova családja gyógykezelés céljából szállíttatta, elhunyt. Halálát özvegyén kívül fia, dr. Markovics Aladár ügyvéd, vala­mint leányai: dr. Burger Dezsőné és dr. Somlyó Lajosné gyászolják. A gyászbaborult család iránt nagy a részvét. Lator Zoltán levele az orosz fog­ságból. Lator Zoltán, a szatmári 12. honvéd gyalogezred főhadnagya a mozgósítás kezde­tén a Szatmárról elindult 16. menetezreddel Przemyslbe lett vezényelve. Mint tudjuk, házi menetezredünk részt vett Przemysl hősi védelmében az első ostrom alatt is. Itt érte Lator Zoltánt is századosi kinevezése. Lator százados úgy az első, mint a második ostrom alatt több kitörésben vett részt. A hős szá­zadost hősiessége és az Ur gondoskodása megóvta minden veszedelemtől úgy, hogy Przemysl elestekor sértetlenül került orosz fogságba. Przemyslből február 24-én adott utoljára életjelt magáról, amikor Rohonyi József tüzérfőhadnagygyal együtt készült fény­képét küldte el aggódó feleségének, Regéczi Arankának. Przemysl eleste óta Nagy Lajos alezredes irt Lator Zoltánról, közölvén, hogy vele együtt van Pensa orosz városban. Teg­nap azután megérkezett sajátkezüleg Írott levele is: egy pensai képes levelezőlap, amelyben német nyelven a következőket írja: „Kedves feleségem ! Egészséges vagyok sok­szor csókollak Zoltánod. Pensa, 1915. április 6. Még ma tovább megyünk“. — A Szatmá­ron közismert és népszerű századosról érke­zett hir bizonyára őszinte örömet fog kelteni abban az igen széles körben, ahol őt ösme- rik, szeretik és sorsáért aggódtak. Hősi halál. Spitkó Gedeon nagyká­rolyi kir. járásbirósági Írnok, ki a szatmári 12. honvéd gyalogezredben a mozgósitáskor, mint népfelkelő őrmester vonult be, a Kár­pátokban április 17-én, Telepóc mellett vívott ütközetben, több orosz golyótól találva, 36 éves korában hősi halált halt. Holttestét baj­társai ugyanott közös sírba temették. Rózsafákat a barakknak! Bertha Károlyné kertészete a barakkórház parkíro­zásának céljára 20 darab különböző fajú ró­zsatövet küldött bozzánk. A fákat a barakk gondnokságához juttattuk. Halálozás. Károlyi József szabó ipa­ros, a Szatmárnémeti Iparos Dalegyesület hosszú idők óta pénztárnoka, múlt hó 29-én 50-ik évében, agvszélhüdés következtében hirtelen meghalt. Temetése ma délután lesz a József kir. herceg-utcai gyászháztól, a ref. egyház szertartásai szerint. Az elhunytat hoz­zátartozóin kívül nagy kiterjedésű rokonság gyászolja.

Next

/
Thumbnails
Contents