Szamos, 1915. április (47. évfolyam, 86-115. szám)
1915-04-22 / 107. szám
(1915 április 22. 107. szám SZAMOS 3. oldal a filmtechnika produkálhat, azt mind láthatjuk a Turfharamiákban egy igen érdekfeszitő cselekmény keretében. Szédítő fordulatok, izgalmas jelenetek, egyszóval minden mi egy detektív drámát kiválóvá tehet. A midőn ma utoljára kerül színre, hisszük, hogy az még a tegnapi bemutatót utólérő igen nagy sikert éri el. HÍREK Alig maradt ablaH a kis fakó és színtelen Szatmárban virág nélkül az idei tavaszon. Korán, még aludt az élet a selymes hó alatt, jácint és tubarózsa, azália és gyöngyvirág került a hidegtől homályos üveg mögé, hogy pompázzon, éljen, vidor és színes képet mutasson a szürke házakba ékelt négyszög sor, talán hogy csalogassa, a világra kacsintsa a pezsgő uj életet, a sohasem pusztító, mindig éltető és érlelő tavaszt., Az idei télben nem vágytuk any- nyira a tavaszt, mint tavaly, meg azelőtt, meg mindig. Szinte féltünk tőle, azt mondhatnánk. Féltünk tőle, mint a rossz gyermek a Mikulástól: itt lesz a kis topánkák boldog napja és reg gelre ébredőn úgy tapasztaljuk, nincsen a cipőcskében zörgő, színes se lyem papirosba csomag :lt szalon cu kor, rosszak lehettünk, nem dugott a félre taposott sarkú sevró lábbelikbe ajándékot a Mikulás. Tavasz — élet nélkül. Tavasz — élet ellen. Á világ ferfordultságának Noé bárkájából, hiába kémleljük, még nem látunk galambot és a horizonton kívül keringő galamb csőrében, kitudja, ott van-e az olajág? A didergés szkepszist a frivol gúny ás remény váltogatja. A hangtalan és élettelen Németiben, a merkantil szagu Szatmár utcáinak ablakaiban virág, színes, jószagu, bokrosodó növény. Sok, soha ennyi, töméntelen, mindenütt. Mintha titkon megegyeztek volna az emberek e szent tüntetésben Szép flórát tündököltetnek a felkelő nap előtt, boldog és békés természetet vetnek a vérvörösen bukó nap szeme elé. Szomorúan tüntetünk a természet ritmikus és zavarhatatlan élete mellett, virággal forradalmároskodunk a nyárspolgári földszinten, a tekintélyesek emeletén és a szegénység pincelakásának ablakában egyaránt. Szatmáron, Pesten, Parisban, Berlinben, Londonban és Nisben ibolya illatot lehel az élet, ibolya illatot szivünk a tüdőnkre és a bágyadt aro- máju ibolya szaga, hiszen általános és beláthatatlan a virágos ablakok kö nyörgő sora, maholnap itt-ott n ír át töri a fegyverek füstjének tekote fel hőjét. (D‘or.) Nagy Lajos alezredes levele. A przemysli védősereg egyik kiváló nagyobb- rangu tisztje, Nagy Lajos alezredes folyó hó 3-iki kelettel Oroszország Riagsk városából képeslevelezölapot küldött Szatmáron lakó családjának, melyben néhány tiszttársáról is megemlékezik. A levél magyar fordításban igy hangzik: „Tiz napig tartott utazás után még mindig nem tudjuk, hová megyünk. Vagy a Volga mellé visznek bennünket, vagy Szibériába. Itt még mindenütt tél van. Egészséges vagyok és minden ismerőst és rokont szívélyesen üdvözlök. Lator, Both László és Láday velem vannak. Remélhetőleg pár nap múlva közölhetem címemet. Riagsk 3/IV. 1915.“ A levelezőlap az orosz Vörös Kereszt Egylet viznyomásu jelével van ellátva. A 38-42 évesek soro* zása. A 38—42 éves népfölkelők sorozási idejére a katonai ügyosztály vezetője a kővetkező hirdetményt tette közzé : „Tudatom a városunkban tartózkodó, itt összeírásra jelentkezett helybeli és idegen illetőségű 1873., 1874., 1875., 1876. és 1877. évben született népfelkelőkkel, — hogy a reájuk nézve a 2000 1915. sz. honvédelmi miniszteri rendelettel elrendelt népfölkelői bemutató szemle folyó évi május hó 3. és 4. napján a Gubaszin emeleti helyiségében lesz megtartva. Május hó 3-án jönnek a Szatmárnémetiben született és azok a népfölkelők, akik mint itteni illetőségűek lettek összeírásba felvéve. Május hó 4 én jönnek az összes idegen illetőségű népfölkelők. A szemle mindkét napon reggel 7 órakor kezdődik és figyelmeztetem a népfölkelőket, hogy a szemlén a legszigorúbb büntetés terhe alatt jelenjenek meg. Szatmár, 1915. ápr. 16. Hajdú Károly s. k., tb. rendőrfőkapitány. Audienciák Őfelségénél. Bécsből jelentik : A király tegnap délelőtt audiencián fogadta Buriánt, Gonradot és Bolfrast, a kabinet iroda főnökét. Újabb hir Désy Zoltánról. A harctérről újabban azt jelentik, hogy Désyt egy kozák dárdájával átdöfte és pisztolylövés is érte. Azt hiszik, hogy Désy körülfogatása után agyonlőtte magát, nehogy a kozákok kínzásának legyen kitéve. Azonban bizonyosat senki sem tud sorsa felől. — Lapzártakor jelenti budapesti tudósítónk : Szterényi József volt államtitkár Pflantzer-Baltin tábornok, vezérkari főnöktől táviratot kapott, amely szerint Désy Zoltán halálosan megsebesülve az oroszok kezébe jutott. A sebesült képviselő további sorsát megállapítani nem sikerült. A Iisztelárusitás kérdéséhez. A liszt- elárusitó helyek körül nap-nap után óriási, sőt életveszélyes a tolongás. A fogyasztó közönség zúgolódik, panaszkodik és a „Szamos“ szerkesztősége utján egyre-másra lehetőségeket és módokat vetnek fel az olvasók, amelyekkel meg lehetne szüntetni a jelenlegi tűrhetetlen állapotot. Egyik olvasónk például azt javasolja, hogy a lisztutalványokat lássa el a hatóság sorszámmal avagy pótlólag adjon ki az utalványok tulajdonosainak ilyen sorszámot. A hatóságnak ez esetben csupán annyi volna még a rend helyreállítása végett kötelessége, hogy hirdetményekben tudtul adja, melyik napon, hány órakor, milyen sorszámú utalványokat, melyik elárusító helyiség vált be. Ezzel a rendszerrel elérnénk azt, hogy megszűnne a tolongás, a zsulfoltság, nem fecsérelné el egész napját az elárusító helyiség ajtaja előtt az utalványát beváltó asszony avagy cseléd és a hatóság közegei is hamar és könnyebben végezhetnék el munkájukat. Olvasónk tanácsát megszivel- hetné a hatóság, hogy rendet teremtsen végre a Iisztelárusitás körül. Főerdőmérnöki előléptetés. Kovács j Pál erdőmérnök, járási erdőgondnokot a föld- j mivelésügyi miniszter főerdömérnökké lép- ! tette elő. Névnapmegváltás. Thurner Bertalan j névnapmegváltás címén a vilgtalan katonák j részére 20 K-t küldött. Az összeget a pol- í gármesteri hivatalba juttattuk. f\ világtalanná vált katonák részére i Özv. K. Csorna Józsefné Fehérgyarmatról 20 | K t, Szentkirályi Károly ref. lelkész Gar- i bóléról 12 K-t küldöttek be. Az utóbbi ösz- ! szegből 10 K-t Csengeri Tóth Margitka és j Katica, 2 K-t Varga Juliska cselédleány ada- | koztak. Az adományokat rendeltetési helyére t juttattuk. Kepes Miklósné temetése. Tegnap délután ment végbe nagy részvét mellett az oly korán elhalt Kepes Miklósné szül. Stein- berger Juliska temetése. A holttestet, mely Debrecenből az éjjeli vonattal érkezett meg, az orth. izr. temető halottas házába vitték és onnan helyezték örök nyugalomra. A temetésen a gyászoló családtagokon kívül az elhunyt számos jóismerőse és tisztelője jelent meg. Deési Jenő „cugsführer“ háborúba indult. Deésy Jenő, a szatmári színház volt táncos komikusa, akit őszinte szeretettel becézett a szatmári közönség és aki rajongásig szerette a mi városunk lelkes publikumát, készen áll az indulásra. Harcba megy a színész és a búcsú pillanatában még egyszer megköszöni a tapsoló és éljenező közönségnek a mámoritó tapsokat és a hangos, lelkes éljeneket. Egy bájos, meleg levelet kapott a „Szamos“ munkatársa Deésy Jenőtől. Leközöljük, mert őszinte és jóságos az a szeretet, amely az indulás pillanatában irt sorokból kiárad: Kedves Barátom! A század utrakészen áll, hogy elmenjen oda, ahol becsületet, dicsőséget kell szerezni a magyar névnek. Most még mindegyik arca sápadt, halován, mindenki aggódik valakiért, feleség, menyasszony, testvérért, de a jókedv azért nem hiányzik. Dalolva indulnak a harcmezőre, ahol majd arcuk visszanyeri lázas piros színét és ahol egy uj világban fogják magukat találni. Van olyan is, aki már harmadszor megy ki és vidám, boldog, hogy mehet. Valamennyi idős népfölkelő, harcsabajusz- szal, őszülő hajszálakkal. Komoly, higgadt, négy, öt gyermekes családapák. A századnál csak mi vagyunk fiatal emberek, önkéntesek. Tegnap szemle volt. Az alezredes végignézett bennünket, amint diszmenet- ben elmasiroztunk előtte. Megelégedését fejezte ki. Én most a harctérre indulok, elő vagyok léptetve. Ahogy a harctérre kiérünk, szakaszvezető leszek. Azután hajrá, vágjuk a muszkát ahol érjük. Tele lelkesedéssel megyek ebbe a vérengző színjátékba. Most benne leszek, aztán ha visszakerülök, akkor majd fogom tudni, hogy kell háborút rendezni a színpadon. Ha mi odahaza, Szatmáron ennyi próbát csináltunk volna egy uj darabból, mint itt! Három hónapig folyton, napról napra. De most kezdődik az előadás. Itt aztán elválik, hogy ki játssza jól a szerepét. Aki nem tudja — súgó nincs — az ott marad, kidől. Ki tudja, hányán közülünk ? Megyek megmutatni, hogy olyan bájos, kedves közönségért véremet is kész vagyok ontani. Mert hiszen igaz, a hazát védem, de mindenki a szükebb pátriáját is védi és nekem Szatmár lesz az a hely, ahol állandóan letelepedni akarok, akár itt leszek szerződésben, akár nem. Most pedig üdvözlök mindenkit, aki jó szívvel volt és van hozzám. Ha lehet, add tudtul. Szeretnék mindenkitől még egyszer külön is elbúcsúzni. Ha arrafelé megyek és lehetséges lesz, egy pillanatra bemegyek. A viszontlátásra ! Ha nem most, később. Ölel baráti szeretettel Deési Jenő.
