Szamos, 1915. április (47. évfolyam, 86-115. szám)
1915-04-15 / 100. szám
2. »Idal (1915 Április 15. 100. szám) Elhalasztották a Dardanellák elleni akciói Róma, ápr. 14. (M. T. I.) A Messagero írja: A Dardanellák elleni akciót több hónapra elhalasztották, mivel ehhez 300,000 főnyi szárazföldi csapatra volna szükség. Orosz hajók pusztulása. Bukarest, ápr. 14. [M. T. I.] A Seeolt jelenti: A Horodok, Langerog. Worotzow és Romanotka odesszai hajók március utolsó hetében a bolgár kikötők felé vezető utjok- ban török aknán felrobbantak. Csak a Romanotka kapitányát és 13 embert tudtak megmenteni. Az orosz lapoknak megtiltották e hir közlését. A 12-ős honvédek köszöneté a húsvéti ajándékokért. — A „Szamos“ eredeti tudósítása. — Szatmár, ápr. 14. Husvét vasárnapján szép, meleg ünnepük volt a déli harctéren a 12. honvéd gyalogezred katonáinak. Derék zászlóaljparancsnokuk, Lator Gábor főhadnagy ezen a napon osztotta ki köztük azokat a hatalmas mennyiségben érkezett szeretetajándékokat, amelyeket Szatmár- nak és vidékének nemesszivü közönsége hordott össze, hogy értünk küzdő hős testvé reinkhez elvigyék az itthon maradottak szeretetét. Az ajándékokra megjött a válasz : Lator főhadnagy a következő levélben köszönte meg az ajándékokat dr. Vajay Károly kir tan., polgármesternek: Nagyságos kir. tan., Polgármester Ur! Folyó évi március hó 10 én kelt soraimat azon célzat diktálta, hogy a háború elejétől fogva, gyűlölködő ellenségtől körülvéve, első vonalban harcoló katonáim közzé a 8 hónap óta elhagyott otthon egy kis lehelletét, egy kis hangulatát varázsoljam husvét szent ünnepére. És ime, egy minden várakozást felülmúló, nagy áldozatkészségre mutató, nagy- értékű ajándékhalmaz érkezik. Erre csak egy fiáért aggódó, sorsukat szivén viselő, a hazáért minden áldozatra kész szülőváros képes. Husvét vasárnapján tartott tábori szent mise után hoztam tudomására az összegyűlt legénységnek a nagyszerű küldemény megérkeztét és szétosztását. Szavaimra embereim hálás könnyűivel szemükben éltették a fáradhatatlan gyűjtőket, ép úgy, mint a bőkezű adakozókat, mert mindannyian éreztük, hogy minden egyes csomagocskából is egy kis dédelgetés, vigasztalás, erősítés, buzdítás árad ki, éreztük a szívességet és szeretet, mellyel az adakozó küldeményét útnak bocsátotta, éreztük, hogy az otthonmaradottak bajtársainkká kívánnak szegődni, hogy örömünkben és bánatunkban részüket egyaránt kivegyék. Nagyságos Polgármester Lr! Amidőn e történelmi küldemény összegyűjtésében kifejtett tevékenységéért Nagyságodnak és dr. Pirkler Ernő tanácsjegyző urnák, valamint Szatmár város tanácsának 3403—1915. számú hadinaplónkhoz mellékelendő meleg hangú lelkesedést keltő szives átiratáért, a magam, valamint a parancsnokságom alatt álló első zászlóalj tisztikara és legénysége nevében őszinte és hálás köszönetét mondok, azon tiszteletteljes kéréssel fordulok Nagyságodhoz, hogy mivel nem áll módomban a nagyszámú adakozók mindegyikét köszönő soraimmal felkeresni, méltóztas- sék a rendelkezésre álló legegyszerűbb SZAMOS módon a Szatmár-Németi városában vagy annak környékén lakó s a gyűjtéshez ne mes szívvel hozzájárultalak hálás kőszö- netünket tolmácsolni. Adja Istenünk, hogy a győzelmi zászlóval kezeinkben, mielőbb visszatérve, Szatmár városának hálánkat személyesen is kifejezésre juttathassuk. Déli harctér, 1915. évi április hó 9. Hazafias üdvözlettel: Lator Gábor főhadnagy, zászlóaljparancsnok. Ugyancsak a húsvéti ajándékokat köszöni meg „népfelkelő Orosz András“ is az alábbi egyszerű levélben: Tekintetes Polgármester Ur! A hozzánk küldött ajándékot megkaptuk, amelynek igen megörvendtünk, mert azért is, hogy husvétkor első napján a szent mise után kaptunk meg 3 féle kalácsot hozzá 1 drb. szalámi és 1 drb. kolbászt, mondhatom, hogy egyszer jóllaktam belőle, mert gyümölcsféle is volt hozzá szintén kaptam 12 drb. cigarettát 1 drb. szivart és gyufát 1 drb, zsebkendőt. Ezért hálás köszönetét mondok a szatmári polgármester urnák. Népfelkelő Orosz András. 1915. IV. hó 6. Nagy aktalopás a törvényszéken. Elveszett 100 ezer korona értékű váltó. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, április 14. Nagyszabású és szenzációs aktalopás történt április 12-én délben a szatmári törvényszéken, amelynek — bár alig 1—2 óra alatt nyomára jöttek — tettesét még nem sikerült megtalálni. A szenzációs lopás részletei a következők : Április 12-én délben a bíróság tagjai ebédelni mentek és szobájuk kulcsát — mint rendesen — az ajtók melletti szögre akasztották fel. Ezt az időt használta fel a tettes arra, hogy bejusson egyik váltóreferens biró szobájába és ott az asztalon heverő aktákat, amelyekben mind peresített eredeti váltók voltak, elvigye. Az ellopott váltók összege felülbaladja a százezer koronát. A bíróság tagjai ebédjüktől d. u. 2 órakor visszatérve, nagy konsternációval vették észre az akták eltűnését. Bár bizonyosak voltak benne, hogy az aktákat távozásukkor az asztalon hagyták, a törvényszéki palota minden szobáját felkutatták, de az iratoknak nem sikerült nyomára akadni. A szenzációs lopásról természetesen azonnal jelentést tettek a rendőrségen is, ahonnan detektívek és csendőrök indultak ki nyomozni, de eddig ez a nyomozás sem vezetett eredményre. Az kétségtelen, hogy a lopást csak a viszonyokkal ösmerős ember követhette el, aki tudta, hogy melyik biró asztalán hevernek a váltókat tartalmazó keresetek, aki továbbá tájékozódva volt arról, hogy a hivatalos szobák kulcsai hol vannak felakasztva és főként arról, hogy a bírósági szobában nincs egy záros szekrény arra a célra, hogy az eredeti okiratokkal felszerelt aktákat oda elzárhassák. A nagyszabású lopás nem áll egyedül, mert már többizben előfordult, hogy a szatmári törvényszék különféle helyiségeiből fontos akták vesztek el. A váltók elvesztése folytán kár éri a váltók tulajdonosait, akik követeléseiket — a váltó természeténél fogva —« csak az eredeti okirat birtokában tudják behajtani. Ezek most a kincstár ellen fordulnak kártérítési igényeikkel. SZINflAZ Heti műsor: Csütörtökön: „Az elvált asszony“. Fali Leó nagy operettéje, Galgóczy Lajos jutalomjátékául. Rendes belyárakkal. Pénteken : „Zsuzsi kisasszony“. A cilinder. Frankó Juliska vendégfellépte. Szatmár, április 14. Guthi Soma ügyesen felépített bohózatának volt ma este a szatmári színházban a bemutató előadása. Az ötletes és raffinált humoru darabot szívesen fogadta a közönség. A ma esti előadás keretében vendégként fellépett K. Frankó Juliska is, aki szülővárosa közönségének ez alkalommal akarta demonstrálni, mennyit és miért tanult Tanainé Halmi Margit kiváló iskolájában. Frankó Juliska kezdő színésznő és igy nem kívánja a rutinos és kiforrott vendégmüvész- nőknek kijáró elismerést. Fejlődésben levő színész, aki még nagyon sokat akar tanulni és akinek még sokat is kell tanulni, hogy a komoly kritika minden követ slményének kifogástalanul megfeleljen. Mai fellépésében különösen a merészséget honoráljuk és az ambíciót, amellyel szerepe kreálását elfogadhatóvá tette. Az előadás külömben a közepesek közül való volt. Zsigmond Margit kedves és illúziót keltő alakot nyújtott. Va;ga Béla groteszk figurája állandó derültséget keltett és hangos tetszésnyilvánítást aratott. Nyárav humora elérte a célját: a hatást. Balázs Manci és Sípos Nelli kis szerepükben kedvesek voltak. Varga Ferenc darabosságát még mindig nem tudjuk megszokni. Sokat rontott ma este is az együttes zavartalanságán. Galgóczy Lajos jutalomjátéka. Szatmár, április 14. A szatmári színtársulatnak egyik legszimpatikusabb, igen tehetséges, de mindenkor szerény tagja tartja ma este jutalomjátékát : Galgóczy Lajos tenorista. Galgóczy a vidéki tenoristák ama ritka válfajához tartozik, aki dacára annair, hogy tenorista volt, mégis tudott énekelni (mert a kettő rendszerint nem jár együtt a vidéken), sőt szerepeit nemcsak precíz énektudással énekelte, de — ami még nagyobb ritkaság — meg is játszotta. A háborús idők zaja, Galgóczy Lajos szerénysége és más, itt nem aktuális körülmények azonban mind nem voltak elegendők ahhoz, hogy Galgóczy tehetségét a szatmári közönség fel ne ismerje és ne méltányolja. Állandóan nehéz szerepekkel kellett megbirkóznia, folyton uj és uj szerepeket tanulnia és ez a derék színész mindezt a legnagyobb ambícióval végezte, soha sem fáradtságot, sem kedvetlenséget nem mutatott, hanem énekelt és játszott fáradhatatlanul. Tehetsége minden szerénységén át ke resztül tört. Reméljük, hogy amikor ma, egy olyan színi évad végén, amikor Galgóczy sokat nyújtott a közönségnek, de a proporciós szerződés igazán tulszerény megélhetést biztosított neki, a szatmári színház közönsége fel fogja használni az alkalmat, hogy kedvenc színésze iránti becsülését legalább is egy telt házzal fejezze ki. (d.)
