Szamos, 1915. április (47. évfolyam, 86-115. szám)
1915-04-30 / 115. szám
(1915 április 30. 115. szám SZAMOS 3. oldal kénytelen személyes rizikójára feljelen- 1 tést tenni és neki kellett ezeket a panamákat kipiszkálni akkor, amidőn az, aki legjobban ismeri a dolgokat, Szat- már város képviselője, ugyanezeknek a panamistáknak a védelmét elvállalta. Huszár Károly szavaira baloldalról ez a közbekiáltás hangzott el: „Vagyis Kelemen Samura céloztál !u Huszár Károly felszólalása után a képviselőház harmadszori olvasásban is elfogadta a tegnap letárgyalt törvény- javaslatokat. Pallér Imre, a cs. és kir. 65. gyalogezred 9. századának szakaszvezetője, szül. 1889., róm. kath, nőtlen, illet. h.: Nagy- kövesd [bodrogközi járás.] Tsohada Wilhelm, a 16. vadászzászlóalj [Falnék] I—2. tábori századának zászlósa, szül. 1889, róm. kath., nőtlen, hivatalnok, illet. h.: Bregenz [Voralberg.] HÍREK Paul Wegener a filmen. Szenzáció az Urániában. — Szombati bemutató. — Felülmúlhatatlan az az alakítás, amelyet Wegener az Uránia uj darabjában produkál. A kifejező művészet ily hatalmas, szugesztiv erejével nem rendelkezik egy színész sem kívüle. A színpadon ha megjelenik, ő az ur. Bár mit csinál, a figyelmet az első pillanatban magára vonja, mint mágnes az acéltollat. Komoly imponáló jelenség e színész, s arcával is azt tudja csinálni, amit akar. A mimikának abszolút magas tökélyü mestere. Sziv- szorongva figyeljük arcát, e komoly és barázdák szántotta arcot, amely egyik pillanatban a tavaszi nap derülyét, másikban pedig egy Shakespeare-tragédia komolyságát sugározza. Figyelni kell minden mozdulatát, mert minden mozdulata céltudatos. A művészi ihlett- ség a legcsodásabb és legkifejezőbb nüán- szokkal ékíti föl Wegener alakításait. Egy halálraítélt fegyencet játszik az Uránia holnapi darabjában és a siralomház minden fájdalmát minden kétségbeeset gyötrelmét érezzük Wegener arcán, s ugyancsak ebben a darabban, amely különben állandóan a legkomplikáltabb alakításokra ád alkalmat, a lelkiélet oly sokféle frázisán megy keresztül, oly tragikus helyzetekbe jut, oly lendületeket éreztet meg a nézővel és oly csodásán interpretálja szerepét, hogy a nézőnek ideje sincs feleszmélni, álmélkodni ekkora színjátszó tehetség, ily mélységes művészi erő láttára. Valóban komoly szenzációja ez a darab és ez a színész a mozinak. Eddig mindig az volt a moziszinészről az impresszió, hogy hang nélkül dolgozik, féleszközzel dolgozik, tehát akkor is jó, ha csak kissé jó. Wegener jogot ád nekünk, hogy ezentúl csak a legjobbat kívánjuk, ö megmutatta, hogy pdr nézetméter vászonra rdfér a szin- játszásnak legteljesebb, legmagasabb művészete, hogy az igazi művész előtt nincsen lehetetlen, vagy nehéz feladat. Wegener a filmjátszást magához emelte. Teljesen művészetté tette. S ime! amikor Wegener Pál a maga isteni művészetét adta a filmnek — a film neki adta a világot, milliók és világok szédítő nyilvánosságát. Hősök halála. A cs. és kir. Tartalék-kórházban meghalt: Anacleto Ricadonna, 2. sz. osztrák népfelkelő gyalogezredbeli közember, 38 éves, nős, r. kath. vallásu, belegioi születésű és lakos. Temetése f. hó 30-án d. u. 2 órakor lesz a cs. és kir. 5. gyalogezred laktanyájának udvaráról. A barakkórházban meghaltak: Hait Franz, az első német lovas ágyu- üteg [Zagau] tüzére, szül. 1889., róm. kath., diet h.: Rombin [kosteni járás, Németország.] Szerkesztői üzenetek, amelyek mindenkit érdekelnek. LELEPLEZÉSEKET reklamálnak tőlünk napról napra szenzációkra türelmetlenül éhes emberek és tényállásokat közölnek velünk olyan levelekben, amelyeknek tartalmáért ők maguk sem merik vállalni á felelősséget. Mindenféle embernek szerepel a neve ezekben a levelekben, természetesen mint vádlottaké, csak éppen a felháborodott purifíkátor kíméli a saját nevét. A névtelen levelek jobb sorsra érdemes portoköltségének megtakarítása céljából közöljük a puritánokkal, hogy mi nem vagyunk szoborbizottság és nem leplezünk le. Nem lennénk újságírók, ha nem tudnánk róla, hogy bizony-bizony sok a szemét ezidőszerint. De nem becsülnék sokra magunkat, ha hübelebalázs nekiesnénk a szemétdomboknak és magunk igyekeznénk annak halmazait széjjelszórri. Igaz, tisztára igaz, hogy az újságnak a többek között az is egyik célja, hogy a közélet úgynevezett tisztaságán őrködjék, visszaéléseket aka dályozzon meg és rejtett gazságokat leplezzen le. De mindez nem jelenti azt, amit most tőlünk kívánnak. Nem pedig legelőször és legfő- ként azért, mert nemcsak mi tudjuk, hanem az utcán minden suszterinas tudja, hogy ma már igen széleskörű, erélyes nyomozás folyik mindeme visszaélések dolgában. Hatósági közegek nyomoznak, akiknek az állam gépezetében ez a hivatásuk és akik nek munkáját mi könnyen meg is tudnék hiúsítani, ha elébe pletykálnánk az ő nyomozásuknak. De egyébként is kellemetlen követ■ kezményekkel járó milnkát követelnek tőlünk, mikor azt akarják, hogy a kir. ügyészség, csendőrség, rendőrség munkáját mi vállaljuk magunkra. Sokkal nehezebb és veszélyesebb is ez a munka mi ránk, mint a hatóságokra. Az uj sajtótörvény tudvalevőleg az ügyek alaposabb ismeretét, a bizonyítékok lelkiismeretesebb mérlegelését, több judiciumot és nagyobb jogászi tudást követel meg az újságírótól, mint magától a kir. ügyésztől és a vizsgálóbírótól. A kir. ügyész vádat emelhet a gyanúsított ellen, a vizsgálóbíró letartóztathatja s ha a további eljárás során kiderül, hogy a tényállás elbírálása, vagy a jogászi minősítés körül tévedés történt, a terheltet felmentik, sza badjára engedik, a vizBgálóbirót, ügyészt, —- igen helyesen — senki- sem vonhatja kérdőre. Természetesen : nyilván rosszhiszemű intézkedések kivételével. A mi munkánk nem ilyen könnyű. Mi megírhatjuk úgy an, hogy ez a vád valaki ellen, hogy e miatt letartóztatták, de ha végeredményben felment és következik, a vádlott minket besajtó- perel, minket elitéinek, sőt a magyar törvények értelmében mi vagyunk az egyetlen olyan alany, akiken fájdalom- dijat is követelnek : erkölcsi fájdalom- dijat, kártáritést. Pedig azt már könnyen beláthatná mindenki, hogy az embereket nem az hurcolja meg, hogy mi megírjuk, ha letartóztatják őket. Meghurcolják 'ók maguk, akik okot adnak a letartóztatásra és a hatóságok, amelyek letartóztatják őket. Dohát a törvénv-törvény és mi éppen eleget kockáztatunk még akkor is, mikor azokat megírjuk, amiket már eddig is megírtunk és ezután is megfogunk írni. Mindezeken kívül ne tessék elfelejteni, hogy ha mi elkezdjük a leleplezéseket, bizonyára kapunk egy-két sajtópört a nyakunkba. Már pedig mi senkinél sem tarthatunk házkutatást, mi nem foglalhatunk le bizonyítékokat, mi nem csukhatunk be senkit a szerkesztőség fogházába, hogy meg ne semmisítse és meg ne változtassa a bizonyítékokat, tanúvallomásokat. A nyomozó hatóságok mindezt megtehetik. Mikor aztán a pór, amelyben mi vagyunk a rágalmazással vádlottak, főtárgyalásra kerül, igen szépen elnyomnak bennünket. Tessék tehát beletörődni, hogy csak azokat a leleplezéseket vállaljuk, amelyekben a lenti rizikókat illetőleg teljesen biztosak vagyunk és azokat, amelyekben a hatóság nem jár el. Ahol már működik az igazság büntető keze, oda nem avatkozunk, ott nincs szükség reánk, mint le.'eplezőkre, legfeljebb mint híradókra. A nyomozó és vizsgáló közegek munkájáról pedig mindig, amikor az ügyek arra megérettek, híven és becsületesen fogunk beszámolni. íi) Szabadságolás, kitüntetés a hadvezetőség körében. Bécsből jelentik: A király Autfenberg tábornokot a várakozási illetménnyel szabadságolta, Pflantzer-Baltin hadseregparancsnok, lovassági tábornoknak pedig a valóságos belső titkos tanácsosi címet és jelleget adományozta. Pártértekezletek Budapesten. Budapestről jelenti tudósítónk: Tegnap a függetlenségi és a munkapártban az indemnitást tárgyalták. Tisza István gróf az értekezlet után Bécsbe utazott. Vizsgálat Auffenberg tábornok ellen. A Búd. Tud. hivatalos helyről közli: Auffenberg tábornok ellen, hivatalának kötelességellenes vezetése miatt, a legutóbbi időben emelt vádak tisztázása céljából, vizsgálatot indítottak. A vád tárgya kizárólag 1912. évi eseményekre vonatkozik és semminemű ösz- szefüggésben nincsen a mostani háborúval. 300 korona jótékonycélra. Isaálc Elemér cs. és kir. kamarás, rozsályi nagy- birtokos egy üzletből kifolyólag hozzá visszajuttatott 300 koronát azzal küldte be ho:> zánk, hogy azt 100—100 koronájával osszi: k el S. A. orvosnövendék mülábára, a vak katonák részére és a sebesültek dohányszükségletére. A nemeslelkü adakozó kívánsága szerint cselekedtünk. Adakozás. A Szatmári Leszámítoló Bank r.-t. az 1914. évi nyereségből 30 koronát adományozott a Szatmármegyei Széchenyi Társulat részére, mely adományért ez uta.a mond hálás köszönetét a Társulat igazgatósága. A Nőegylet gyűlése. A szatmári Jótékony Nőegylet május 3-án, hétfőn délután 5 órakor a városháza kis tanácstermében rendes gyűlést tart. | URANIA
