Szamos, 1915. március (47. évfolyam, 56-85. szám)
1915-03-14 / 69. szám
2. oldal SZAMOS 09tő március 14. 89. szóm) Az orosz horda útja Galíciában. — A Szamos kiküldött tudósítójától. — Meghiúsult partraszállás. Konstantinápoly, márc. 13. (M. T. I.) Hir szerint, az angolok és franciák a szaroszi öbölben megkísérelték csapatokat partraszállitani. Ez azonban nem sikerült, mert mikor mintegy 2000 ember kiszállt, a törökök megtámadtak és megsemmisítő veszteséggel visszakergették őket. Az orosz flotta Zungulda előtt Konstantinápoly, márc. 13. (M. T. I.) A Milli ügynökség megkésve jelenti: Az orosz flotta tegnapelőtt lövöldözte a klinili-i, Zungulda-i, kozlui és ereklei ki kötőket. Zunguldában az orosz flotta a francia negyedben egy kórházat és tizenöt magánházat tönkrelőttek. Ugyancsak a zunguldai kikötőben elsü- lyesztették az oroszok a Taxizria nevű görög hajót. A görög negyedben a bombák ötven régi faházat felgyújtottak. Az orosz hajózási társaság igazgatója megsebesült. Az igazgató felesége és két gyermeke meghalt. A Princessa Giovanni olasz gőzöst elvitték a kikötőből. Négy gőzös elsülyedt, a legénység megmenekült. A török lakosságból mindössze heten sebesültek meg. Az antant Japán követelései ellen. B é c s, március 13. (M. T. I.) Péter- várról jelentik : A japán követelések Oroszország érdekei ellen vannak. Oroszország diplomáciai tárgyalásokat kezdett Tokióval. (Neue Freie Presse) Genf, márc. 13. (M. T. I.) A Havas ügynökség Párisból jegyzéket közöl, mely szerint Franciaország nem támogatja Japán követeléseit Ernával szemben. Höfei* altábornagy jelentbe. Budapest, március 13. (A miniszterelnökség sajtóosztályából.) Hőíer altábornagy hivatalosan jelenti: Orosz-Lengyelországban és Nyugatgaliciában nincs változás. Napközben tüzérségi harc volt. Egyes orosz osztagoknak támadásait, az ellenség veszteségei mellett mindenütt visszautasítottuk. A Kárpátokban, Cisna—Bőiig - ródi mentén a harcok tovább tartanak. Egy magaslat, amelyért napok óta folyt a harc, tegnap birtokunkba került. Csapataink az ellenséges állás egyes részeit árkásztámadással felrobbantották. Az ezt követő közelharcban az ellenséget visszavertük és több mint 1200 embert és több tisztet elfogtunk. Az oroszok ellen- támadásait, melyeket a magaslat, valamint a szomszédos terepszakaszokon lévő állásaink ellen intéztek, még az éj folyamán, az ellenségnek súlyos veszteségei mellett visszavertük. A Délkeletgaliciai harcvonalon és Csernovitz vidékén általában nyugalom van. Kolomea, .... A hatalmas vasúti állomásban nyüzsög a nép: állomásaikra visszatérő vasutasok, felvonuló katonák, ezeket bámuló és örvendező civil emberek, orosz foglyok, sebesültek, alföldi munkáscsoportok, amelyek az utakon dolgoznak. Egy vasutas altiszt jön hozzám és németül figyelmeztet, hogy ha teázni akarok, a váróteremben kapok. Bemegyek és megvacsorázom. Egy nagy csésze tea vörös borral 20 fillér, egy tojás 6 fillér, egy darab kolbász — akkora, hogy el sem bírom fogyasztani — 20 fillér, mindehhez elegendő kenyér — 4 fillér. Mindez pedig egy olyan városban, amelyik egy pár nap előtt szabadult fel az orosz járom alól. A város most ébredezik az orosz uralom alatti kábultságaból. Kereskedelme, amely békés időben messze földön ismeretessé teszi Kolomea nevét, a galíciaiakat jellemző szívóssággal vágott ismét neki az elevenen lélegző életnek. Az üzletekkel túlzsúfolt város külső képén semmi nyoma sincs az oroszok kezének. Amig — mint a lakosság beszéli5'— Nadwornát a földdel egyenlővé égették, Ko- lomeát a 100 ezer korona hadisarc megmentette a gyújtogatástól. Az utcákon nagy csoportokban állanak az emberek. Minden csoportban egy-kettő olyan viszi a szót, aki végigélte az orosz inváziót. A többiek, akik most tértek vissza, hallgatják. Az utcasarkokon orosz hirdetmények: | az üzletek zárórájáról, a maximális árakról, figyelmeztető plakát, hogy a lakosság viselkedjék nyugodtan, szolgáltassa be a' fegyvereket stb. Természetesen minden rendelkezés büntető szankcióval megerősítve. A legérdekesebb hirdetményt lefordit- tattam magamnak magyarra : HIRDETMÉNY. Ezennel közhírré tétetik, hogy mindazok az osztrák katonák, akik önként átjönnek orosz részre, nem tekintetnek orosz foglyokként, hanem azonnal megkapják az engedélyt arra, hogy hazatérjenek házaikba, családjukhoz, íeleségükhöz, gyermekeikhez és rokonaikhoz. Aki pedig egy osztrák fegyvert önkéntesen beszolgáltat, az kap érte 10 koronát, 100 patronért pedig 3 koronát. A legfőbb orosz parancsnokság. Mindenesetre érdekesen jellemző dolog, hogy az oroszok pénzért vásárolják a hadizsákmányt, a fegyvereket. A hirdetmény többi részének — mint értesültem — nem sok hasznát vették az oroszok, akik a hadifoglyokat nem fogják, hanem csábítják. Pedig a kiáltványokat nemcsak a birtokukban levő városok falain ragasztották ki, hanem a harcmezőn futásközben is szórták, hogy az őket üldöző katonaság is megtalálja. A foglyokra vonatkozólag külömben a kővetkező methodust eszelték ki. Ha olyan fogoly került a kezük közé, aki az általuk elfoglalt területen lakott, ennek felajánlották, hogyj szabadon bocsátják, hazaengedik családjához, ha megesküszik, hogy többé az oroszok ellen nem fog fegyvert, hogy abban az esetben, ha az oroszok az illető megszállott helyekről visszavonulni kényszerülnének, akkor a szabadon bocsáj- tott fogoly önként követi őket. Aki az esküt leteszi, az ellenőrzés Gáljából köteles továbbra is az osztrák-magyar egyenruhát viselni, azonkívül a kezére a csukló fölött kap egy lemoshatatlan festékkel nyomott bélyegzőt. Örömmel jegyezzük fel, hogy — igy beszélik Kolomeában — a foglyok nagy része nem volt hajlandó az esküt letenni. — Ezeket továbbították, mint hadifoglyokat. Akadtak azonban leleményes emberek, akik letették az esküt, azután nyomban elmentek a papjukhoz és hivatkozással arra, hogy ők előbb tettek esküt az osztrák császárnak és magyar királynak és az utóbbi esküt csak kényszerítő körülmények között tették le, feloldást kértek az oroszoknak tett eskü alól, amit meg is kaptak. Ezek az oroszok kivonulása után azonnal jelentkeztek a mi katonai parancsnokságunknál. Később találkoztam is ilyen fogolylyäl, akinek a csuklóján csakugyan ott volt a cirill betűs pecsét. Kolomea külső képén semmi sem látszik az orosz sanyargatásból. A rablások, a polgárság szigorú büntetései : nyilvános megkorbácsolás, börtönbüntetés azonban napirenden voltak. — Kolomea vidékén, mondja egy ember, aki végigélte az orosz uralmat — nappal ittak a kozákok, éjjel rabolni jártak és hajnalban mindig zsákmánnyal megrakott szekerekkel tértek haza. Nem egyszer kirándultak a vidékre is rabolni. A kozákokat általában véve azzal biztatta az orosz hadvezetőség illetve a tisztek, hogy csak harcoljanak szívósan a Kárpátokban, mert a magyar katonák nem tudnak lőni és ha a Kárpátokban sikerül előhalad- niok, ott bőséges alkalmuk lesz a rablásra. Az első kárpáti kiruccanás azonban bebizonyította, hogy a magyar katonák jól lőnek, a kozákok nem* jutottak el odáig, hogy meglássák, milyen „gazdag“ falvak vannak a Kárpátokban, nagy veszteségeik voltak, mire visszamentek Kolomeába és megtagadták a további szolgálatot Emiatt 300 kozákot vittek el Kolomeából vasraverve. Decemberben egy hatvan esztendős kaukázusi kozák felakasztotta magát Kolomeában. Az öngyilkosságnak — mint az öreg kozák volt házigazdája nekem elmesélte — ez a története. A kozák éjnek idején rátört egy kereskedőre és fegyverrel kényszeritette, hogy adjon neki pénzt. A megrémült kereskedő | kivett kasszájából egy levélboritékot, amelyen I rajta volt az ő cége, abban volt nehány ezer I korona, átadta a kozáknak, aki elment a dús zsákmánnyal. Minthogy azonban a kozákok egymást is meglopják, a rablott holmit bizalom okából a nyergük iszákjában hordják, ha valahova mennek. így tett az öreg kozák is, akinek véletlenül egy tőlünk zsákmányolt lova volt. Legközelebb patrouillba ment nehány társával a kozák. Szembe jött velük a magyar járőr, mire a kozákok leszállottak lovaikról és azokat hátrábbhagyva felvették a harcot a magyar járőrrel. Fedezékkeresés közben azonban észrevette a kozák, hogy egyik társa hátramaradt és az iszákjában kotorász ott, ahol a pénz volt eldugva. Kapta a fegyverét és rálőtt a tolvajra, aki holtan esett össze. A lövéstől azonban megijedt a lova, elszaladt és neki egyenesen a magyar járőröknek, akik elfogták a paripát és iszákjában megtalálták a pénzt a károsult nevével ellátott borítékban. A pénz igy visszakerült eredeti tulajdonosához nyomban, mihelyt a mieink bevonultak Kolomeába. Az öreg kozák pedig elkeseredve ment haza és panaszolta a házi gazdájának, hogy ő azért jött, hogy itt vagyont szerezzen, most elvesztette a vagyonát, öngyilkos lesz. Az istállóban felakasztotta magát. Kolomea volt talán az egyetlen hely, ahol a nőket nem bántották az oroszok. Annál gyakoribb volt azonban, hogy a polgárokat a legjelentéktelenebb dolgok miatt megverték vagy bezárták. Később azonban a polgárság ennek is megtalálta az orvosságát: a posztokat, akik a feljelentést tették, megvesztegették, 10—20 fillér borravaló a posz-
