Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-12 / 39. szám
(Jülö iCDiUÚr 12. O'J. SZüXíl o ^ íi iu o o O. üiUcii HÍREK II ßaltazdr Dezső, a református vallást kővetők Prohász- kéja itt járt Sz&tmáron. Alkalmi be azédet tartott és a szatmári színház szorongásig megtelt nézőtere csak úgy ismeri a nagy püspököt, ahogyan a „rivaldák tény éhen“ állott. Szavainak hatása alatt a gyenge szivü hölgyikék sóhajtoztak támlásszékükben, félelmetes suggestiv ereje minden tekinte tét magára parancsolt és minden gondolatot az általa kijelölt útra hajtott. Baltazár Dezső súlyos egyéniségét és ellentállhatatlan hatalmát a maga grandiozitásáhan a nézőtér nem sejthette. Mi inkább, kik a kulisszák mögött, hátul, a takaró lepel otthonában szorongtunk. Elrejtve a spanyolfal és a kulisszák közé egy fényezett kis asztal nál ültek gyorsíróink és szerény magam, a hátunk mögött egy-két színésznő, díszítő, rendőr, a színházi zenekar egy-két tagja, a Lorántífy Egyesület egyik rendezője, a keliékes segédje, előttünk a hatalmas vegyeskar leányserege. Baltazár Dezső, a püspök, hejött a színpadra, a legtitkosabb ajtón ke resztül, belépett a dis letek közé, köszönt, bemutatkozott és a rivaldák elé 1 pett Senki sem parancsolta: csend lett. Elhallgatott a diszitő, a tréfalko zas vig kacaja megcsuklott a mi kis asztalunknál is, a kis leányok nem íixirózták tovább a színésznő groteszk bársonysapkáját, a tűzoltó mereven álló t a vasfüggönyt huzó gépezet mellett, a világositó a kapcsolón tartotta kezét és valami szorongás, a bizonytalanság sejtelme elfogta a lelkünket. Baltazár Dezső sudár alakja, fekete bajusza, jóságos és megnyugodott Amint ennek a közösségnek eredete az ösz- szes teremtett sugár káprázataiból az utolsó- ítélet lángjába néz bele, azonkép az ember, a lényegét, munkáját, életét is inkább csak érzi, mint értékelni tudja ... Mi a prizma ? Egy oly test, mely a fény elé állitva, azt kőlönböző érthető szinekre bontja fel. Megpróbálok egy ilyen prizmát a csodálatos, varázsló fény elé állítani, azt hiszem, hogy Önök előtt érthető szinekre fogja bontani. Az ember és föld közötti közösség sugárzó fényessége elé csak egy szót állítok; ezt a szót, hogy: haza. [Hosszantartó taps.] Egyszerre csak érthetővé válik mindnyájunk előtt az ember és a föld közötti szent közösség mivolta. Az Űré a föld. Hogy megtudtuk ennek a szentirásbeli igazságnak a lényegét érteni, hogy t. i. benne ott van a föld fel- magasztalása, megszentelése, azzal bizonyltjuk be, hogy a földet úgy tudjuk szeretni, mint hazát. Én elfogadom, tisztelem a tanácsadásokat, melyek akörül forognak, hogy nem földi, hanem valami jobb menyei után kell nekünk látni. Tudom én azt, hogy nincsen nekünk maradandó városunk ezen a földön, de tudok az Isten választottainak szent küzdelmeiről, melyeket a nagy ürnak parancsára vivtak atyáink, hogy haló poraiban ott nyugodjanak a hazai hant alatt. Én tudok az uj év utáni várakozás mellett uj föld utáni várakozásról, mely uj föld a régi haza lesz, de már az igazság diadalának uj világában. [Taps.] (Folyt, köv.) tekintete megzavarta a kulisszák világának vigságos derűjét. A függöny felszaladt. A püspök beszélni kezdett. Minden szem reá tapadt, minden élet megdermedt és a tudattalan éneklő apróságok mozdulatlanul szobrot állottak az Isten szolgájának szava előtt. Nem tudták, nem értették a nagy mondatok mélyre rejtett értelmét, talán nem is érezték, hogy fenséges és káprázatos gondolatok artikulált hang jai rezegnek bele az időbe, a tér kitágult előttük, a messzeségek és misz tikumok közelítettek és apró leikük bájára rá: akódott a hit és tudás gör nyesztö lebelete. És ami a legcsudálatosabb, mélységük dacára egyszerű és keresetlen szavakat, mindenki által tudott és val lőtt gondolatokat mondott a szónok, amelyek azonban mint terhes fellegek az azúr tisztaságán, leverően és tér dethajlitóan hatottak. A püspök beszélt. Ernyedő ceruzám munkája mö gül felpislantottam olykor: merev és mozdulatlan volt körülöttem minden, az arcokon a megdicsoültség glóriája és a sokaság szemében ugyanaz a tekintet, amellyel a püspök a díszletek közé lépett: nyugodt, szelíd, fölényes, alázatos és hivő Mérhetetlen súlyú és ellentállha- tatlan hatalmú az Isten & kitűnő szolgájának ereje A szavai, ahogyan mondja őket, a gondolatai, amint le teperik a hallgatót a kiválasztott nagyok fegyvere. Nem markol bele az émelygős Ura húrjaiba, nem tép fel fájdalmas sebeket: véghetetlen meg értést és magasztosságot hint szerte. Gyenge a toll az érzékeltetésre. Egyetlen valóság többet mond. A ra ; gyogó és festett kulisszák világában huszonöt percen át mozdulatlanul és ; lesújtva maradt a kellékes segédje, a í világosító, a tűzoltó, a rendőr, a szi nésznök, a zenekar emberei és a vir gönc vérű fiatalság, a dalos leány sereg. <z.) Trónörökösünk a frontra megy. Bécsből táviratozzák : Károly Fe- '■ renc József trónörökös tegnap délelőtt | visszatért a hadszíntérre. Minisztertanács Budapesten. Budapesti tudósitónk jelenti: A közös pénzügyminiszteri tanácskozás szerdán rövid megszakítással egész nap tartott es késő este ért véget. A résztvevőket gróf Tisza István ebédre meghívta. G e o r g i osztrák honvédelmi miniszter külön tanácskozott Hazaival a szakelőadók bevonásával. Az osztrák miniszterek tegnap reggel elutaztak, de Georgi pénteken visszatér és folytatja a tanácskozást. Jékey Zsigmond. Jékey Zsig- mondot szerdán délelőtt temették el az ősi géberjéni udvarházából, ahol a koszorúk százai borították el Géberjén urának immár kihűlt tetemét magában foglaló ravatalt. A temetésen bár a szünetelő közlekedés igen megnehezítette az odajutást — megjelentek a vármegye előkelőségei, akik közül a következőket sikerült feljegyeznünk: Csaba Adorján főispán, Ilosvay Aladár alispán, bér. Ko- váts Miklós, bér. Kováts Sándor, Németh Jenő, Péchy László kamarás, Péchy László főmérnök, Madarassy Dezső, Jékey Sándor, dr. Schőnpflug Béla és még számosán. A koporsót a géberjéni családi kriptában he- tyezték örök nyugalomra. — Jékey Zsigmond elmúlása alkalmából, jellemzéséül az ő puritán politikai múltjának, elevenítjük fel az egyházpolitikai vita idején tanúsított magatartását, ami legszebben jellemzi az ő szabadelvű felfogását. A Wekerle kormány idején, amikor előtérbe léptek az egyházpolitikai kérdések, a vármegyei függetlenségi-párt Jékey Zsigmondot választotta meg elnökévé. Nagy László alispán az 1893, március 28-iki rendkívüli közgyűlésen a következő indítványt nyújtotta be: „Szatmár vármegye közönsége mondja ki, hogy az egyházpolitikai kérdésekben a kormány által követett irányt pártkülömbség nélkül helyesli, az abban kifejezett elveket, minők a zsidó vallás recepciója, a polgári anyakönyvvezetés, a polgári házasság elvei, a tiszta szabadelvüség és a korszellem követelményeivel megegyezőnek tartja s annak mielőbbi megvalósításában a nemzeti szellem és erő nyilvánulását és erősödését látja“. A hosszú és szenvedelmes vitában Jékey Zsigmond vitte a szót, az ellentétes felszólalókkal szemben keményen védelmére kelt a szabadelvű javaslatnak, amelyet a vármegye törvényhatósága 172 szavazattal 27 szó ellen elfogadott. — Az 1894. márc. 8-án tartott közgyűlésen Jékey Zsigmond határozati javaslatot nyújtott be, melyben azt indítványozta, hogy fejezze ki a vármegye közönsége bizalmát a kormány és a képviselőház előtt az egyházpolitikai reformok terén tanúsított szabadelvű magatartásáért. A közgyűlés, bár egyesek a javaslat ellen szólaltak fel, rövid vita után elfogadta Jékey Zsigmond javaslatát. Baltazár D^ZSŐ, református püspöknek a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület háborús estéjén tartott ünnepi beszédjét mai és holnapi számunkban Kolb Sándor és Dominus Jenő felső kereskedelmi iskolai tanulók gyorsírása alapján közöljük. Egy vármegye üdvözlete. Eszékről jelentik: Verőce vármegye közgyűlése táviratilag üdvözölte Frigyes és Jenő főhercegeket, valamint Tisza István grófot. Oláh Feri és zenekara — a sebesültekért. A társadalom szive nemes és tág. Mindenki meghozza a maga áldozatát : felesleges pár krajcárját vagy ropogós ezreseit. Oláh Feri és zenekara a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület tegnapi estéjén ingyen muzsikált, nem fogadott el pénzt, mert úgy érezte, hogy bár a háború kitörése óta a muzsikus ba ódáknak gyenge a keresetük, ahol lehet és ameddig lehet, áldozatot ; kell nekik is hozni a legszentebb oltáron, a | haza oltárán. Oláh Feri zenekarának snájdig ; gavallérságát feljegyeztük ide, hogy ha akadnak még szükkeblüek, okuljanak rajta. Az uj bélyegtörvény cim alatt dr. magyarádi Boross Lajos ügyvéd használható zsebkönyvet adott ki. Szerző az uj bélyegtörvényt §-ok szerint a miniszteri rendeletnek az illető § ra vonatkozó bő utasításával együtt rendezte sajtó alá és ezenkívül minden szakaszhoz magyarázó jegyzeteket fűzött. Külön előnye a könyvnek, hogy részletessége mellett még lexikonszerű összefoglalást is tartalmaz a betűsorban következő vezérszavak rendjében, auii használatát igen megkönnyíti. A munka ára keménykötésben 5 korona. Megjelent Boros Adolf i iadásában Szatmáron. Szerkesztő : Dr. Stern Mór. Főmunkatárs: Halász Sándor. Közjegyző* árverés. Ferenc Lajos nagyszebeni kereskedő által átnem vett 1300 pár hasított bőrből készült bakkancs Szatmáron Hostánez 2. szám alatt 1915 évi február hó 18-ik napjának d. u. 2 órájakor kir. közjegyző közbenjöttével ellesz árverezve.
