Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-23 / 50. szám
?. r-.'d ?' Royalista mozgalom Franciaországban. Róma, febr. 22. (M. T. I.) A ,Tribuná*- nak Párisból írják: Komoly politikai körökben felmerült a terv, hogy .Albert belga királyt Franciaország trónjára megválasszák. Az eszme érdekében titkos üléseken agitálnak. Felrobbant egy amerikai hajó. Berlin, febr. 22. (M. T. I.) A Brémába gyapotot szállító „Faxlyn“ amerikai hajó Borkumtól északra aknára futott, minek következtében felrobbant és elmerült. Legénységét egy német hajó megmentette. Hőfer altábornagy jelenése. Budapest, február 23. éjjel 2 óra (A miniszterelnökség sajtóosztályából.) Hőfer altábornagy hivatalosan jelenti: Az orosz-lenmjelorszögi és nyug atya/iciai arcvonalon tüzérségi csatározások az ellenségnek egyes elszigetelt előretöréseit könnyen visszaút ásították. A Kő pó tokban szó mos orosz támadás volt, amelyek a nyugati szakaszon éjjel is tartottak Mindezen kísérletek, amelyeknek célja az volt, hogy az ellenség arcvonalunkig előrenyomuljon, az ellenség súlyos veszteségei mellett meghiúsult. A Dnyesztertől délre a harcok terjedelme növekszik. Tegnap az ellenségnek egy erős csoportját hosszas harcok után visszavertük. Ez alkalommal 2000 oroszt elfogtunk, négy ágyút és sok hadi anyagot zsákmányoltunk. A. kárpáti harcokban csapataink által január vegétől néhány nap előtti időpontig elfogott oroszok 29000 főnyi létszáma, a»ielyei egy hivatalos orosz jelentés hamisnak jelzett, időközben megnövekedőit és 61 tisztre és negyven- ezernyolcszázhat főnyi legénységre emelkedett, ehhez hozzájárul még 34 géppuska és 9 ágyú.. Előzetes jelentés! Saját érdekükben felkérem av igen t. vevőimet, hogy mivel ezidén a paszkaliszt beszerzése igen nagy nehézségekkel jár, — hogy pászka szükségletüket tájékozás céljából nálam megrendelni szíveskedjenek. Tisztelettel: GROSZ SALAMON egyházfi PETOFI-KÖZ. 4 M '• ^Hruár 23. 50 ána> A Vörös Kerens Eggle! beszámolója. A szatmári fiók újjászervezése. Szatmár, febr. 21. A Vörös Kereszt Egylet szatmári fiókja szombaton d. e. 11 órakor a városháza nagytanácstermében a tagok nagy számának jelenlétében tartotta rendes évi közgyűlését, amely többek között azért bir különös fontossággal, mert az eddigi fiókegylet átalakult a vörös kereszt egyletek egy magasabb típusává, — u. n.: városi választmánnyá. Az alapszabályok értelmében ugyanis amely városban a fiók tagjainak létszáma a 200-at meghaladja, az a fiók városi választmánnyá alakulhat. Szatmáron eddig a tagok létszáma az 50 és 100 között ingadozott, a háború kitörése után felemelkedett 450-reí Ilyen formán vált lehetővé a magassbbrendü szervezkedés, amelynek a jövőben egy vörös kereszt egyleti kórház lesz az eredménye. A gyűlést dr. Kölcsey Ferenczné elnöknő nyitotta meg, szép beszéd kíséretében üdvözölvén a megjelenteket. Ezután dr. Pirkler Ernő titkár ismertette az egyletnek a háborúval kapcsolatos tevékenységét s adta elő a titkári jelentést. E jelentés egy igen terjedelmes, a szatmári vörös kereszt egylet minden ügyeit részletesen magában foglaló tanulmány, amelyből csak szemelvényeket közölhetünk. A jelentés beszámol az ápolónői tanfolyamok szervezéséről, amelyet di. Kölcsey Ferencz egyleti főorvos vezetett s mely tanfolyamokon 64 ápolónő nyert képesitést. Majd foglalkozik az üdítő s betegnyugvó állomások ügyeivel, amelyek dr. Kö'csey Ferenczné, bér. Kovács Jenőné s dr. Kölcsey Ferencz vezetése és felügyelete alatt állanak. A beteg nyugvóban eddig 2000 katona részesült orvosi segélyben, az üdítő állomás éttermében pedig november közepétől feuruár közepéig több mint 6000 átutazó sebesült étkezett. A jelentés külön emlékezik Papp Endréné úrnőről, a vörös kereszt fáradhatatlan gazdasszonyáról, aki valóban fáradságot nem ismer és aki a fizikai lehetőségek határán belül az éttermet éjjelnappal nyitva tartja s akinek köszönhető, hogy az üdítő állomás megnyitása óta a szatmári állomáson nem igen utazhatott át olyan kimerült éhező harczosunk, akit éttermünk magyaros jó ellátással meg ne vendégelt volna. Foglalkozik a titkári jelentés a katonák karácsonyával, amelyet a vörös kereszt egylettel karöltve a többi jótékony szatmári egyletek rendeztek és javaslatot terjeszt elő, hogy a katonák karácsonya alkalmával kifejtett tevékenységük elismeréséül az egylet közgyűlése szavazzon köszönetét. Jelenti, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával nemcsak a szatmári kórházakban levő 2000 katonáról történt gondoskodás, hanem az Egerben és Rimaszombatban lévő szatmári származású legénységről is, amely célra a vörös kereszt egylet 400 koronát, a többi egyletek pedig nagyszámú ruhaneműt küldöttek. A jelentés következő részét szószerint közöljük : „A háború kitörése után felállított katonai kórházakban eleinte nagy hiányt szenvedtek katonáink ágynemű és fehérnemű felszerelésben. A vörös kereszt egylet felhívást bocsátott közzé és Szatmár város és a forgalmi körzetébe eső községek lakósai között oly nagy arányú mozgalom és adakozás indult meg, hogy a Vörös kereszt egylet ágynemű és fehérnemüekből oly nagy központi raktárt tarthatott fenn a városháza nagy tanácstermében, hogy az összes kórházak kielégítően el lettek látva a szükséges felszerelési tárgyakkal. — Méltóztassanak elképzelni, hogy I I 1 I ennek a gyűjtésnek eredményeként 3000 darab párnát, 3500 párnahuzatot, 2000 lepedőt, 4000 törülközőt, 1500 inget, 2500 alsó nadrágot, 1000 zsebkendőt, 100 pokrócot és paplant, 1200 szalmazsákot, és 3000 darab egyéb fehérneműt adhattunk át az itt levő tartalékkórházak, majd a megfigyelő állomás részére körülbelül 40.000 korona értékben. Ennek a nagy értékű felszerelésnek Szatmár város közönsége körülbelül tizedrészét adta, a többit a falu szivének köszönhetjük. — Valóban elmondhatjuk tisztelt közgyűlés, hogy megmozdult a falu. Távol és közeli vidékről szekér számra hozták az ágyneműt, fehérneműt és volt olyan nap, hogy oly nagy mennyiségben érkeztek az adományok, hogy azok átszámlálása, és elosztása maga több napi időt vett igénybe. Hálásak is lehetünk és hálásak is vagyunk a vidéki közönségnek, a falunak, mert hiszen a vidék adakozása nélkül az üditő állomás fentartása is keresztül vihetetlen lett volna. Amidőn ugyanis az üditő állomás létesítését elhatároztuk, akkor is első sorban a magunk erejére támaszkodva tettük azt, de mindjárt másodsorban számi tva a vidéki közönség áldozatkési- ségére és teljesítőképességére. És a vidéki közönség áldozatkészségében misodszor sem csalatkoztunk. Nem részletezhetem az adományokat, amelyek között természetesen a városunk közönsége is el ment az áldozat- készség legmesszebb határáig, de azt megállapíthatja a közgyűlés, hogy a falu közönsége itt is oly hazafias önzetlenséggel nyitotta meg szivét, erszényét és éléskamráját, hogy azért őket részünkről a legnagyobb hála és elismerés illeti meg. Az én szavam csekély ennek az elismerésnek a kifejezésére és annak a hálának és köszönetnek a nyi váni- tására, amelylyel a Vörös kereszt egylet az adakozásban részt vett közönségnek, a községeknek, az adakozás szervezőinek és vezetőinek tartozik. Azért azon javaslatot terjesztem elő, méltóztassanak jegyzőkönyvi köszönetét szavazni mindazoknak, akik az ágynemű és fehérnemű felszerelésre és mindazoknak, akik az üditő állomás fentartására, valamint általában akik a Vörös kereszt egylet részére adakoztak. Méltóztassanak elrendelni, hogy ezen adakozások, amint az eddig történt, úgy ezután is pontosan nyilvántartassanak és hogy a háború után kiadandó emlékkönyvünkben összefoglaltassanak, kinyomattassa- nak s az érdekelteknek megküldessenek. A falu áldozatkészsége mellett városunk közönségének hazafias jótékonysága is meglepő nagy mértékben nyilvánult meg, csakhogy mig a vidéki közönség inkább természetbeni adományokkal, — a városi közönség kész- pénzbeli adományaival jött a Vörös Kereszt segítségére és ennek köszönhető, hogy bár a háború előtt meglévő 3000 K készpénz vagyonát a Vörös Kereszt egyletnek kétszeresen is elköltöttük, ezidő szerint mégis kevés hijján 10,000 K készpénz áll rendelkezésünkre. Ki is kell emelnem a városi közönség köréből a kereskedői osztály önzetlen adakozását, akik Dr. Schönpflug Jenőné őnagy- sága fáradhatlan közbenjárása folytán valóságos szervezetet alkottak s egymás között felosztva látják el az üditő állomást cukor, kávé, tea és rum készlettel.“ Majd igy végzi a jelentés: „Ezekben voltam bátor nagy vonásokban előterjeszteni azt a tevékenységet, amit a Vörös Kereszt egylet szatmári fiókja a háború kitörése óta kifejtett. Ha ez a tevékenység esetleg nem felelt meg azoknak a kivánalmaknak, amelyet a háborús viszonyok folytán előálló és soha előre nem látható újabb és újabb feladatok, vagy egyesek kritikája reá ró, azt soha se méltóztassanak a vezetőség ügybuzgalma hiányának vagy a tisztikar lelkesedés nélküli közreműködésének betudni, hanem csupán annak az egy körül-
