Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-21 / 48. szám
XLVH. évfolyam. awaMMntoe* Szatm&r, i9i5. február 21. vasárnap 48. szám. POLITIKAI NAPILAP. v'<. ElönZETÉSI PUAK : *v*y ém heáyfeem 14 K 44 f Vidéken . •• •■« évre „ I „ SO » . 1« K — f 9 „ - f > a«re4ft*ra „ 3 „Ml . 4 „ 94 f V gr h&ropra „ 1 „ 34 1 . 1 „Mf Felelős szerkesztő: BÉMES Sé»i®OR. Kisadó és laptulaídonos: a„SzaiMKla&jfcfrM könyvnyomda és iap- JcHdé részY.-társ. SZATMÁRNÉMETI. Hirdetési dijak Szatmáron előre fiz« Nyltttéf sora 3« HN4r. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RAKÓCZMlTCfl Mcéoa ** a •U& Drágasági kérdések. Irta : Tanódy Endre. Az elviselhetetlen élelmiszer drágaság ellen városunkban is többrendbeli intézkedés van tervbe véve. A jóindulatú buzgalom elismerése mellett is meg kell állapítani, hogy ezek az intézkedések általában elkésettek. A mohamedán világban annak az emlékére, hogy a házasság eredetileg nőrablás volt, a vőlegény most is megszökik a menyasszonynyai, a szülök pedig üldözik a szökevény-párt — de óvatosan, hogy valahogy utói ne érjék. így üldözi az államhatalom nálunk is, másutt is azokat, akik a földtulajdon monopóliuma alapján a mások kiéhezte- téséből gazdagosznak a háború alatt. Állandóan tervben vannak intézkedések a kenyérdrágulás ellen és ezek az intézkedések pontosan megérkeznek, akkorára, mikor alkalmazásuk az árak még további fokozását idézi elő. A maximális terményárak hosszú heteken át voltak szőnyegen, hogy a háború áremelő hatása teljesen érvényesülhessen és akkor pontosan valamivel a tényleges ár alatt lettek megállapítva, ennek folytán a termelők egyszerre kivontak minden készletet a piacról, terményt semmi áron sem lehet kapni, különösen a mienkhez hasonló vidékeken, ahova a hadsereg beszerzése elnyúlik, behozatal pedig nincs. így aztán köztudomásúlag bár, de titokban, az éhínség eshetőségétől halálra rémülő tömegek kezdenek a maximális ár helyett 60 — 70—80 koronás árakat Ígérni a termények métermázsájáért és igy is csak nagy nehezen, vagy sehogysem jutnak hozzá, mert az eladók nyilván a 100 koronás árat várják. A maximális ár tehát, miután csak későn és rekvirálás nélkül rendeltetett el, rendkívüli mérvben felhajtotta az árakat. Ez volt az egyik „segítő“ intézkedés. A másik az általános rekvirálás, amivel állandóan fenyegetőznek, illetve fenyegetik önmagukat a világokat kormányozó agráriusok. Ez teljes hatálylyal vagy soha, vagy akkor lesz majd foganatba véve, mikor már egészen biztos lesz, hogy nincs mit rekvirálni. Szóval miután az élelmiszertulajdo nosok azonosak azokkal, akiknek hatalmuk volna jogi parancsot alkotni arról, hogy az emberek emberi áron élelmezhessék magukat - nyilvánvaló, hogy az államnatalom nemcsak hogy nem gátolja, de mindenben elősegíti az ólel- miszeruzsorát. . Szükséges ezeket röviden leszegezni, mert ebből érthetően kell megállapítani azt is, hogy a leglényegesebb kérdésben, a kenyórkérdésben, a mi hatóságunkat mulasztás nem terheli. Hiába kértük volna a lisztlefoglalási jogot azokban az időkben, mikor itt a malomnak még jelentékeny készletei voltak. Akkor semmiesetre sem jáiult volna ehhez a kormány. A hatóság buz- gólkodására most megnyílt a kilátás, hogy a szükséges kenyórmagvak a maximális árban rendelkezésre fognak állani. Az iratok szerint a kenyérkérdés tehát rendezettnek látszik és igy csak a többi élelmiszerek kérdésében kell ha- i tározni és intézkedni. j Első tekintetre úgy látszik, hogy két irányban kell lépéseket tenni. Hogy legyen élelmiszer és hogy ne legyen elviselhetetlenül drága. De ez tulajdonképen csak egyet jelent, Ha van élelmiszer küllő meny- I nyiségben, akkor önként megszűnik an- I nak a lehetősége is, hogy a termelők I és elárusítók a végletekig hajtsák a : visszaéléseket. Ez jelenti ad D, hogy az élelmi- ! szerárak egyszeri hatósági megállapi- 1 : tása, ha egyidejűleg készletekről nem j ; történik gondoskodás, nemcsak hogy • nem járna avval a jó hatással, amelyet ' ! tőle a nagyközönség vár, hanem könnyen i az ellenkező irányban hatna Egyedüli kivétel talán a tejtermék, j i amely nem szállítható és mó- aznap j értékesítendő. Ha ennek az árát meg- | szabályozzák, a termelő kénytelen azt tűrni és ha megfelelő ellenőrzés is van, i az árak mérsékelhetők. Ezt azonnal meg kellene tenni, illetve kellet volna már előbb is. A többi élelmi zereknól azonban az j eladók megkezdhetik a kiéheztetést, ők ráérnek, a közvetítők feljárják majd a j falvakat és csempészve, piacon kivül, még magasabb árakon árusítanak, mert a piac eltörlése a drágaság leghatályosabb előmozdítója. Enni pedig naponta kell és a nagyközönség nem ér rá és nem rendezkedhetik be arra, hogy folytonosan felje;entósekkel futkosson a hatósághoz, mert egy két közvetítőt bezárnának, közben pedig nap-nap után fennakadna a közönség élelmezése. A heti piac cikkeinek és a hus- nemüeknok hatósági árszabályozása tehát csak akkor célravezető, ha egyidejűleg jelentékeny készletekről is történik gondoskodás. Ez a hatóság feladata és erre irányuló készségét a polgármester ur ki is jelentette. Ehhez mindenekelőtt nagy pénz- befektetés szükséges és egészen bizo- ! nyos, hogy a város mai pénzviszonyai ; mellett ez nem lehetséges. Azért ajánlanám megszivlelésre a ! következő megoldást: Haladék nélkül mozgalom volna indítandó a lakosság kör ben, hogy ki-ki I tehetsége szerint, előrelátható ólelmiszer- j szükséglete arányában teljesítsen befize- j téseket a város pénztárába városi pénz- j tárjegyek ellenében. Ezek a pénztárje- j gyek fizető eszközül szolgálnak a város által felhalmozandó élelmicikkek vásár - I lásánál. Ilyen módon a város megfelelő j forgótőkéhez jutna, amelyet saját erejéből kiegészítve beszerezhetné mindenekelőtt a szükséges húst és szalonnát és beszerezhetne majorságot és zöldségtermékeket is. Ezzel kapcsolatosan mindezeknek a termékeknek az árát olyan összegben kellene megállapítani, aminő összeg a város bekerülési árának megfelel. Ez egyelőre vázlatos terve, de nehézség nélkül és rövidesen konkrét javaslattá lehetne kidolgozni. A város feladatát nagyban megkönnyitené, hogy véletlen balszerencse, vagy szerencse folytán a csonkási gazdaság most rendelkezésére áll. Alig lehet kétség aziránt, hogy ilyen akció mellett az árak nem lehetnek magasabbak, mint aminőket az országos áralakulás indokolttá tesz. Ez pedig minden, amit elérni lehet és amire törekedni kell. De ezt aztán azonnal, feliratok és értekezletek előtt, teljes erólylyel meg kellene kezdeni és be kellene fejezni. „•. pa 6 fillér. Lapunk mai ixáma 6 oldal Jk wm 6 fii lé a*.
