Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)

1915-02-17 / 44. szám

2. oldal SZAMOS (11115 tebraár 17. 44. szám) Angliát husmegvonással fenyegetik Chicago, febr. 17. é. 2 óra. (M. T. I.) A chicagói huströszt tudatta londoni ügynökével, hogy közöljék Greyjel, hogy az Unió megszüntet minden husszállitást Európába, te­hát Angliába is, ha a semleges ke­reskedelem lebonyolitására jobb mó­dot nem nyújtanak. Azt hiszik az intelemnek nagy hatása lesz. A szatmári honvédek Egerben. — A »Szamos* eredeti tudósítása. — Eger, febr. 15. Amikor október első napjaiban ide jöt­tünk, még ősz volt. Éjjeli vasúti utazástól megviselt honvédeink a kora reggeli órákban Dobó városa alatt pihenve várták az egyes századok elhelyezését. A szomszéd utcákban imitt-amott is egy szélesszoknyáju, megrakott puttonyu egri asszcny tipegett elé, sajnálkoz­tak honvédeink fáradtságán, azután lekerültek a puttonyok a hátakról és jószivvel, egész tartalmukkal oda..atottak bakáink gyönyörű­ségére. Ez volt az első impressziónk Eger vá­rosáról. Azóta, akik a 12. honvédgyalogezred pótzászlóaljával Egerben tartózkodtak, meg kellett szeretniük ezt a várost. Hevesvár­megye méltán dicsekedhetik szinmagyar vol­tával s ennek a tipikusan magyar vármegyé­nek székhelye Eger. A mi vármegyénk ma­gyar lakossága elhagyta már a magyar vise­letét. Eger nem. Valami festői kép az, mi­dőn ünnepnapon, lévén az egri nagyon val­lásos nép, a templomok felé özönlik a sok tarka színfolt: férfiak magyar viseletökben, a legények színes mellénnyel, azután a nők 6—8 széles keményített szoknyával, melynek legfelseje színes értékes selyem, efölé jön a szintén színes felsőkendő, melyet derekukon átkötve viselnek, majd a rendesen világosabb selyemből készült fej kendő. Ehhez az öltözet­hez járul a praszlik, a kláris, a tarka ha­risnya „cugos* cipővel vagy papuccsal s előttünk az egri asszony gyönyörű szép tiszta viseletében. A lányok szalagba fonják haju­kat. így tipegnek, libegnek végig az utcán helyes rátartisággal. Mert büszkék az egri „cikrák . . .* A mi bakáink persze csodál­kozva nézték ezt a viseletét s bizony sok el­ismerő nyilatkozatot lehet hallani az egri leányok s asszonyok szépsége felől. Tényleg paraszti sorban kevés oly szubtilisan szép nőt lehet látni, mint itt Egerben. A nő erőteljes és szép. S amig a vá­rosban élő magyarság rendesen elvesziti ti­pikus nemzeti karakterét, itt mindezt megtar­totta. A mi Tisza-Szamosmenti magyarunk szépen beszéli nyelvünket, de a magyar nyel­vet egész dallamos, ritmikus, zenei mivoltá­ban nem hallottam még úgy beszélni, mint itt. Hetivásárok alkalmával a mezőkövesdiek gyönyörű viseletében is gyönyörködhetünk. Természetesen az egriek is megcsodál­ták a mi ezredünk szűrös (szőrkankós, ahogy ők nevezik) atyafiát, sajnálkoztak rajtuk, hisz ők nem ismerik azt a nagy szegénysé­get, amely a mi oláh, ruthén vidékeinken otthon van. Meg azután egyideig kémeknek néztek bennünket s Kérdezgették, hogy mi­kor fognak megtizedelni. A háború befolyásait viseli természete­sen Eger városának képe. Egész szatmárme- gyei kolónia van itt, benne a nagybányaiak is képviselve. Bene János bátyánk, a neves szatmári ampelológus, elemében van. Állandó borkóstolási gyakorlatot végez az egri pin­cékben az „egri vörös “-bői. Ezredünkön kí­vül a vitéz 60-asok vannak itt, mint Eger háziezrede Ezredünk pótzászlóaljának törzse Dobó várában van elszállásolva. — Mennyi régi tradícióról beszélnek ezek a mohos bástyák! Most olvastam el az Egerben lakó Gárdonyi Gézának „Egri csillagok“ c. regényét s itt a színhelyen elevenedtek meg előttem a régi idők hős alakjai. Kétezer ember erejével 150,000 török ellen 30 napig állták az ostro­mot Dobó hősei asszonyaikkal együtt. Nem intő példa-e véreink hősiessége és kitartása a népek most folyó rettenetes tusájában ? szerelem pedig ma már ritka: a tulipánnak becse tehát veszendőben van. Már régóta, manapság is az ezer szövevényü, titkot rej­tegető, cselszövő szerelem járja ; emiatt oly kedves a levelei közt számtalan sötét zugot biró georgina (györgyike), amelyek mindegyi­kében egy-egy rejtély, titkos célzat lappang elbújtatva. És ezért kedveli talán a nép annyira a tulipánt, szereti megénekelni, bútoraira: ládájára, ablaktáblájára, ágyára festve látni. Volt egy szép kor, tulipános század, a 17. század közepe, midőn a tulipánok oly nagy kedvességben részesültek, hogy Hollandiában a tulipánhagymák (gumók) valóságos lázt idéztek elő, akárcsak napjainkban közelesen börze-szédelgést a papirosok. Értékök egy volt az aranyéval. Általános a vélemény, hogy a rózsa szép piros; de miért piros ; mert piros ? ha­ragjában piros; mert a rózsa vérengző egy virág, ádáz körmei mindig készen állnak, alig várja, hogy vért onthasson. Sokszor sza­kasztottam le rózsát, sokszor megszűrt s annyi vérem elpatakzott, amennyiért nem a mai világháborúban, de kisebbfajtáju csatá­ban örök dicsőséget adtak volna. A tulipán nem vérengző, a tulipán jó­tékony virág; Magyarország, maga Bécs, sőt egész Nyugat-Európa ennek köszönheti, hogy megmenekült a török járom alól. Tehát a tulipán még hősies is. Lehet-e akármely más Amig ezen gondolkozom, a laktanya udvarán menetszázad készülődik a nagy útra. Mindegyik bakának nemzetiszinü szalag, vi­rág a sapkája mellett és magyar nótákat énekelnek. Együtt magyar, oláh és ruthén fiuk . . . Egybeforrasztotta a közös sors, a haza és király védelme. Vége van a ha- zudozásnak, a rágalmaknak, a gyűlöletnek és lenézésnek: egyforma itt mindenki. Bár ilyen lenne a jövő is . . . Eger városa a maga 30,000 lakosával kedves impressziót ad az idegennek. Körös- körül dombok, távolabb a Mátra és Bükk hegyei, melyek között hosszan nyúlik el a város jellemzően tiszta utcáival. Középületei régiek. Hat temploma között dominál a Pir- ker érsek által épített monumentális rene­szánsz székesegyház, amely megfelelő miliő­ben imponáló hatást gyakorol. Másik monu­mentális épülete érseki líceuma, melyet Ester­házy gróf püspök két miiló (az akkori érték szerint) forintért építtetett. Ä legnemesebb barokk megtestesülése. Benne van a jogakadé­mia, az elemiiskola, tanítóképző, egyházm. nyomda, egyházmegyei kö yvtár Mikes leve­leinek eredetijével (magában véve a hatal­mas könyvállvány remek mnnka), képtár és muzeum, sok papi lakás és végül a neveze­tes csillagvizsgáló. Karácsony ünnepét itt ültük meg. Az egriek azonban megédesítették a 7 kórházban ápolt sok sebesültnek ünnepét és Szmrecsányi érsekkel élükön igazán fejedelmi módon aján­dékozták meg a sebesülteket. Az érsek bő­kezűségéből többek között Háborús karácsony címen e célra szerkesztett emlékkönyvet kap­tak az összes sebesültek, melyhez előszót az érsek és Gárdonyi írtak s dokumentuma lesz annak a krisztusi szeretetnek, mellyel a társadalom tényezői meghozták áldozatu­kat a haza védőinek. Mert győzelmünk attól függ, hogy a nemzet együtt tud e érezni har­cos fiaival és tudja-e lelki erejét átönteni beléjük . . . Most nagy hópelyhekben esik a hó s nekem eszembe jut az, amit Szilveszter es téjén a székesegyházban főpapi ajkakról hal­lottam: „Bízzatok ! Ez a föld nem lehet a másé. Ez a föld a mienk. Isten akarja igy.“ Igen, Isten akarja igy. Kórodi Katona János. virágról hasonló nagy dolgokat elmondani ? A história igy történt: IV. Mohamed szultán a tulipánoknak nagy kedvelője volt. Volt egy kertészlegénye, Kara Mustafának hívták, aki eddig nem látott szépségüeket termesztett. A szultán rövid idő alatt megtette nagyvezér­nek és roppant sereggel elküldte Nyugat felé, hogy hódítsa meg a hitetlen világ hátralevő részét, mert aki oly szép tulipánokat tud felnevelni, az már a világot is könnyen meg­tudja hódítani. Kara Mustafa azzal kezdte meg hadimüködését, hogy a konstantinápolyi hölgyvásáron megvett minden szép hölgyet, aki csak a tulipánhoz hasonlított. Ezeket a gyönyörű tulipánokat mind magával vitte, ezeknek szentelte minden gondjait, ezeknek éjjeleit, nappalait; hadd ostromolják katonái Bécs falait, ő azt sem bánja, ha be is veszik. Ezért nem vették be katonái Bécset, meg­szaladtak s Kara Mustafa tulipánjaival alig tudta őket utolérni. Az ő példájára a többi nagyvezérek, sőt magok a szultánok is mind hasonló tulipánoknak szentelték életöket — világos tehát, hogy nem értek reá meghódí­tani ezt a rossz világot. így menekült meg Nyugat-Európa a tulipánok hatalmával a tö­rök járomtól. És a tulipánok mind ezt az ő szépségükkel érték el. Hajoljunk meg azért a tulipánok előtt és győződjünk meg, hogy: nincs szebb virág a tulipánnál! A béke és a háború tulipánja. Irta: Merker Márton dr. A világon minden, de minden múlandó — csak a szerelem és a divat örök. Szere­lem és divat mindig volt és fennáll mig a világ világ lesz. De ezt nem azért irom, mintha, a szerelemről és divatról akarnék elmélkedni, hanem teszem azért, mert a békés és a háborús tulipánról szándékom egyet-mást elmondani. Könnyű azt mondani, hogy semmi köze mindezeknek a tulipánhoz; csakhogy a tuli­pánnak igen is nagy köze van a divathoz és szerelemhez. Mindjárt meg is magyarázom. A tulipán valamikor épen oly divatos virág volt, mint volt annak idején és ma is a rózsa, viola, szekfü, mályva és a georgina (györgyike) és mivel a hold akkor is világí­tott, tehát szerelmesek is akadtak okvetlenül, akik sok tulipánt neveltek és szaggattak le egymásnak kedveskedésére . . . Tehát ez a köze van a tulipánnak a divathoz és a szerelemhez. Szerelmesek ma is vannak, de a tuli­pán csaknem kiment a divatból. Nem is csoda, mert a tulipán zöld bokra levelével, ég felé kitárult virágával, a reménnyel lobogó nyílt, őszinte szerelmet ábrázolja; az ilyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents