Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-16 / 43. szám
2. oldal SZAMOS (1915 február 16. 43. szánig A görög tengerészeti attasé inznifálísa. Török-görög konfliktus előtt. Bpest, febr. 15. éjjel 12. ó. (M. T. I.) A török titkosrendőrség egyik ügynöke a perai utón inzultálta Kriezist, a konstantinápolyi görög követség tengerészeti attaséját. Pa - nas görög követ a nagyvezérnél tiltakozott a merénylet ellen, mire a nagyvezér sajnálkozását fejezte ki. A görög kormány ünnepélyes megkövetést követelt. A kért elégtételt nem kapván meg, Panas követ elutazott. A követség személyzete egyelőre Konstantinápolyban maradt. Bombamerenyiet Szófiában. Szófia, febr. 16. éjjel 1 ó. (M. T. I.) A városi pavillonban álarcosbált tartottak. Eközben egy bomba vagy egy pokolgép felrobbant. Egy ember meghalt, sokan megsebesültek. Szófia, febr. 16. éjjel 2 ó. [M. T. I.] A szombaton éjjel a városi kaszinóban egy álarcos bálon mulató előkelőségek ellen bombamerényletet követtek el. A merénylő kiemelte az ajtó fabetétjét és a bombát Radoszláwow miniszterelnök felesége felé dobta, j akinek semmi baja sem történt, sem a diplomáciai testület tagjainak. A boma Boljadinew testőrtő- hadnagyot, a korábbi hadügyminiszter fiát szétmarcangolta. Ezenkívül m g fiz súlyosan sebesült van. A merénylő elmenekül. Vasárnap tömérdek letartóztatás történt. A rendőrségről kiszi- | várgott, hogy az összefogdosott : gyanús emberek érintkezésben vol- ! tak a szerb követtel. Hivatalosan anarchista merényletnek tartják. Az oroszok borza injai veszteségei Dnkláqál. Becs, febr. 16., éjjel 1 óra. [M. T. I.] Az oroszok Duklánál óriási veszteségeket szenvedtek. A három, nap előtti támadásnál 1200halottat hagyták hátra, akiket menekülésük közben nem. tudtak eltemetni. Az oroszok vesztesége Duklánál a legutóbbi napok harcaiban halottakban és sebesültekben ötvenezer ember. (Pester Llyod.) KJna és Japán. Budmpőst, febr. 16., éjjel 1 óra. (M. T. I.) A „Ruszkoje Szlovo jelenti Pe- kingből, hogy 18 kormányzó tábornok Juansikhajtól táviratilag követelte, hogy utasitsa vissza Japán követeléseit. A katonák készek a háborúra. A délvidék forradalmi szervezetei csatlakoztak a kormányhoz. Szatmáry István az esküdtek előtt. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, febr. 15. A szatmári törvényszék esküdtbirósága ma ítélkezett Szatmáry István fölött, aki a műit év decemberében a királyházai va suti állomáson revolveréből háromszor rálőtt volt kedvesére, Domahidi Bertára. A lövések közül kettő talált: egyik a leány mellébe fúródott, másik a kalapján ment keresztül. Az első lövés golyója a tüdőbe hatolt, ahol tályog keletkezett, ami a szerencsétlen leány halálát okozta. A mai tárgyalást dr. Papolczy Gyula táblabiró, törvényszéki elnök vezette, sza- vazóbirák Balogh József táblabiró és dr. Visky Sándor voltak. A jegyzőkönyvet dr. Király Zsigmond tsz. jegyző vezette. A vádat dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, a vádlottat dr. Keresztszeghy Lajos, a Domahidi Berta édes anyját mint sértettet dr. Tanódy Endre képviselte. A vádlottat szuronyos börlönőr kisérte be. Szatmáry István kék ruhában jelent meg az esküdtek előtt, az egyik szeme, amely Domahidy Berta vitriolos merénylete folytán elvesztette a látóképességét, fekete szallaggal van átkötve. Szatmáry István az elnök kérdésére előadja, hogy 25 éves, nőtlen, ref. vallásu, szatmári születésű, királyházai Máv. állomásfelvigyázó. Nem érzi magát bűnösnek. Elmondja Domahidi Bertával való ösmeretsé- gének történetét. Beösmeri, hogy viszonya volt a lánnyal, de tagadja, hogy Domahidi Berta gyermeke ebből a viszonyból származott volna. Tagadja azt is, hogy ő Domahidi Bertának házassági ígéretet tett volna. A leány a viszony kezdetekor nem is reflektált házassági Ígéretre, mert mindig azt mondta, hogy ő kasszirosnő akar lenni. — Majd meglátják, milyen betyáros kasszírnő lesz belőlem, szokta volt mondani. — A gyermek születése után — folytatta Szatmáry — zaklatni kezdett, hogy vegyem el. Közben Bikszádra kerültem mint vasutas, itt egy más lánnyal léptem jegybe, mire Domahidi Berta odajött és leöntött vitriollal. A merénylet folytán a jobb szemem látóképességét elvesztettem. Ettől az időtől kezdve folyton üldözött és fenyegetett Domahidi Berta, hogy lelő engem is, a menyasszonyomat is és azután saját magával végez. A szüleim után kiabálta az utcán, hogy még csúfabbá fog tenni. Nem tudtam védekezni az üldözése ellen, mert el nem vehettem annál kevésbbé, mert az utóbbi időben már kitartott nő volt, akinek udvarlója lakást tartott, ékszert vett. Az elnök: Ki volt az? A vádlott: Azt itt nem mondom meg, mert a kedvese Szatmár város tár Sbdalmáoaü élénk szerepet játszik. — Mivel Domahidi Berta ellen a vitriolmerénylet miatt megindult a büntető eljárás, úgy gondoltam, hogy ennek a révén megegyezhetem vele: hogy ne üldözzön és ne zaklasson s akkor én nem fogom kívánni a megbüntetését. Ezért Írtam neki, hogy jöjjön el Királyházára. Egy este a vasúti vendéglőből üzentek értem, hogy menjek fel, valaki keres. Felmentem. Domahidi Berta volt ott, eljött a lakásomra, ott is maradt egyedül mert szolgálatba kellett mennem, ügy volt, hogy ő még délelőtt tovább utazik Munkácsra, ahova rokonai látogatására ment, de én — mivel írást akartam vele csinálni az egyezségről — egy névjegyen Írtam neki, hogy ne utazzék, várjon meg. Az elnök felolvastatja a levelet, amely igy szól: „Ha teheted kicsi Bertuska, ne menj haza, én még délelőtt visszajövök®. — Szolgálatom befejeztével az állomáson találkoztam Domahidi Bertával, sétálni mentünk a vasúti fürdő kertjébe, ahol kérleltem : hagyjon fel már az üldözéssel, ne szenvedjek annyit. — Érdemes szenvedni, felelte erre a leány. — Szenvedtem én eleget Pesten 6 hétig, amig a kórházban feküdtem és a szemem világát elvesztettem. — Fogsz m g többet is szenvedni, mondta Domahidi Berta, miközben idegesen j árt-kelt és a karmantyújában keresett valamit Megijedtem, mert biz tosra vettem, hogy megint le akar önteni vitriollal, kivettem zsebemből a revolvert, amelyet állandóan magamnál hordtam és kétszer egészen közelből, rálőttem a leányra, majd mikor futásnak eredt, harmadszor is utánna lőttem. Ezután elmentem a csendőrségre, bejelentettem, hogy meglőttem Domahidi Bertát, aki lehet hogy meg Is halt. Az elnök : Mikor jött arra a gondolatra, hogy megölje a leányt? — Nem járt az nekem soha az eszemben, hirtelen, szinte önkéntelenül követtem el a tettet, ijedtemben, mert féltem, hogy ő öl meg engem. Az elnök felolvastatja Domahidi Bertának november 17-én Szatmáryhoz intézett levelét, amelyben a lány a következőket írja: — Ha én nem lehetek a felesége, nem lesz más sem Ne csináljon újabb tragédiát, mert nekem mindegy. Van magának szive, bogy én börtönben szenvedjek maga miatt? Ezután felolvassák az elhalt Domahidi Bertának a vizsgálóbíró előtt tett és esküvel megerősített vallomását. Domahidi Berta, 19 éves ápolónő vallomásában elmondja, hogy szerelmi viszonya volt Szatmárival. Valomásának többi része egyezik Szatmáriéval, csak a fenyegetéseket nem ösmeri be. A vádlott meg büntetését nem kívánja A kihallgatott tanuk mindnyájan igazolták, hogy Domahidi Berta állandóan fenyegette Szatmáryt, hogy lelövi őt is, menyasszonyát is. A tanuk kihallgatása után Szatmáry az elnök kérdésére elmondja, hogy a revolvert egy lengyel légionáriustól kapta és mindig magával hordta, mert gyakran kísért vonatot az akkori orosz betörések által veszélyeztetett határig. Rozsnvai Gyula fegyverszakértő megállapítja, hogy a revolver 7 milliméteres és emberi élet kioltására alkalmas.
