Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-11 / 38. szám
feM15 február 11. 38. s«ám a a ui \j a 3. oldal A püspök ur Öméltósága a fiatalság tömött sorai között állva beszélt Szatmár ▼áros közönségéhez. Szép sudár alakja a fehérruhás leánysereg erdejében, a rivalda vakító fényében úgy hatott, mintahogyan a tanító pásztort tudnivágyó hívei között a középkori olasz festők ábrázolják. Siri csöndben, száz és száz szempár «süggö figyelme közepette mondott a debreceni református egyházmegye püspöke a világháború orkánjában szelíd, meleg és re- méltető alkalmi beszédet. Minden mondata vigasztaló és az igaz hivő mély sóhaja volt. Ott, ahol a jövendő sötét látterén festett színeket: biztató és az igazságunk legyőzhetetlenségében hivő lelkes magyarnak mutatkozott, A magvas és mély szimbólummal telitett szónoklatot gyorsírói feljegyzéseink alapján a »Szamos* holnapi számában szószerint közöljük. Balthazár Dezső beszéde. Balthazar Dezső beszédének gerincét egyelőre a következőkben sikerült feljegyeznünk : Sokan ma csak a puszta anyagot látják, az embert, amely rajta él, alig. A régi pogányok a földről is szeoben gondolkodtak, mint a maiak: megeszményitet- ték hegyeiket, völgyeiket, berkeiket istenekkel. Minden babonájuk dacára tisztultabb volt a lelkűk, mint a mai kor gyermekéé. Pedig a ma gyermekében is van lélek és az ősvizek felett lebegő legfőbb lélek ragyogó színeket, dús rónákat, meleg völgyeket, paradicsomot varázsolt a földre és abból a felszentelt porból a saját képére koronát teremtett: embert. Az anyag és a lélek közös származása és rendeltetése emeli fel az embert a föld porából. Szeretném az ember és a föld közötti lelki közösség mivoltát világosan megértetni. Igaz, ezt a külömbséget inkább csak érezni lehet. Az ember és a föld között van egy prisma, amely megtöri a kettő között lévő külömbségek színét. Ez a prisma a haza. Az Űré a föld és megértésünk bizonysága, ha ezt a földet „hazadként tudjuk tisztelni. Nincsen nekünk maradandó várunk a földön; de a haldoklónak az a vágya, hogy a hazája földjében nyugodhasson az élőnek az az akarása, hogy itt alkothasson, szerethessen, élhessen'és a vágyakozás uj föld után, amely az ember uj hazája lehessen, igazságossá teszi a föld szerzést, a haza szeretetét. [Hosszantartó taps.] Én tudom imádni az Istent és tudom csudálni a földet. Legjobban azt a földet tudom csudálni, ahol a kéklő hegyek koszorúja, az egy sorsra hivott emberek munkája, reménye, szerelme hazává tették a földet. [Hosszantartó éljenzés.] Vájjon miért támadnak most reánk, a hazánkra ? Emlékezzünk csak, miért lettünk érdemesek e megszentelt földre ? És érdemesek vagyunk-e még mindig reá ? Nem véreztünk-e eleget és nem harcoltunk és haltunk meg ezerszer és ismét ezerszer a szabadságért ? De nemcsak születni és meghalni akarunk a hazáért, hanem élni is benne — szabadságban. [Lelkes éljenzés.] Hogy csak igy akarunk élni, bizony- j ság rá a daliák milliója, akik most rohannak halálra. Vérük hullása és életük veszte árán is vitézek végigküzdeni a háborút. Kérdem : lehet e nekünk ele gendő áldozatot hozni, hogy méltók lehessünk harcosaink sebei szentségéhez ? [Lelkes helyeslés.] Nem tudunk annyit sírni, imádkozni, vigasztalni, itthonmaradottat táplálni, árvát és özvegyet segélyezni, mint amilyen pótolhatatlan veszteséget hazánk gyermekeinek dicsőséges halála jelent. Boldog az, aki felemelt fejjel tudja visszatérő hőseinket fogadni. A hatalmas beszéd gyenge vázlata még sejtetni sem engedi a gondolatok rejtett finomságait, a jóság meleg sugározását, a szónok ragyogó és megkapó ékesszólását. A hangverseny egyéb számaiban Nyá- rádi Margit kedves énekszámmal, Mátray Etelka ügyes zongorajátékkal, Damokos Andor kitűnő hegedű solóval, Fábián Lajos bravúros előadásban és csudálatos hangbőséggel interpretált kurucdalokkal működött közre. Helyszűke miatt a pompás számokról egyenként nem tudunk megemlékezni, általánosságban csupán annyit, hogy úgy a szereplőknek, mint a rendező egyesületeknek díszére váltak. A 150 tagú vegyeskar precíz számait és Mátray Lajos már zenésitve is méltányolt esatadalát Bendiner Nándor vezényelte. A bankett. A színházi este után a Lorántffy Egyesület a vendégek tiszteletére a Társaskör helyiségében vacsorát rendezett, amelyen az i előkelő közönség > agy számban vett részt. A vacsora alkalmával számos felköszöntő hangzott el. Az első toastot dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester tartotta dr. Balthazár Dezső püspökre. Ezután Kovács Lajos esperes C s a ba Adorján főispánt és nejét köszöntötte fel. Dr. Márk Endre udv. tan., polgármesterre B é 11 e k y Lajos lelkész, a vendégekre Mátray Lajos főgimn tanár, D o m a- h i d y Istvánra, a Lorántffy Egyesület disz- elnökére V e r é c y Antal ny. kir. it. táblai bíró, a színházi este szereplőire D o m a h i d y István, a közönségre Csaba Adorján főispán, Szatmár városára dr. Márk Endre mondott köszöntőt, Balthazár Dezső püspök pedig a nőket köszöntötte fel. T h u r n e r Albert dr. Márk Endrét üdvözölte. Az ízletes vacsorát Szabó Géza jó hirnevü konyhája szolgáltatta. A társaság e sorok írásánál még együtt van. A katonák élelmezése — Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt Szerkesztő Ur! Abban a meggyőződésben, hogy a katonáink megfelelő élelmezésében rejlő való- ; ban »köz“-érdek e pár sorom előtt felnyitja ■ b. lapja sorompóját, kérem : kegyeskedjék e nyilatkozatnak helyt adni. B. lapja tegnapi számában »Illetékes“ I aláírással »valasz egy interpellációra“ c. alatt | egy közlemény jelent meg, mely a városi közgyűlésben előterjesztett s a katonák élelmezésére vonatkozó interpellációmmal foglalkozik. Röviden csak annyit mondhatok itt a nagy nyilvánosság ítélő széke előtt, hogy — nem vonok vissza semmit. Állításaimat, vagy ha úgy tetszik: vádjaimat adatokkal s tanukkal tudom igazolni. Csak elő a farbával! Mindaddig, amig ilyen nagy drágaság | mellett is vannak legalább is tuljó élelmező jövedelmek s mig vannak közvetítők az élelmező és a kincstár között, akik éppen nem ingyen s éppen nem hazafias áldozat- készségből buzgólkodnak a mi hőseink élelmezése körül s mindaddig, amig — épp e közvetítési percentekre tekintve — a »jó* élelmezésnél még jobb nem lehetne, vigyázni : fogok, illetéktelenül is, mert »azállami kezelésben levő, a törvényhatóságot egyáltalán nem érintő intézmény* sem ment a — kriti . . . — közvetítőktől. És én ezzel nem az ügynek, talán csak ezt maga az »illetékes“ sem hiszi, hanem a katonáink leveséből hiányzó Ízletességen magukat jól élelmező közvetítőknek szeretnék — ártani. Egyelőre ennyit. Hazafias üdvözlettel: Duszik Lajos törvh. biz. tag. Heti műsor: Csütörtökön: »Bob herceg*. (Zónaelőadás félhelyárakkal.) Pénteken: »Mozitündér*. (Zónaelőadás.) k színházi iroda közleményei. MagántáneoktatftS Petes Dezső, a városi színház táncmestere a legmodernebb táncok gyors tanítására magánórákat ad a színházban, naponta délután 4—6 óra között, esetleg háznál is. Bővebb felvilágosítás szerezhető a színházban délelőtt 9—2 óra között. Hősök halála A cs. és kir. tartalékkórházban N é- m e t h István 26 éves, róm. kath. vallásu, nagykátai (Pestmegye) illetőségű földmives, a cs. és kir. 68. gyalogezred 10. századinak tizedese, tegnap délután 12 óra 30 perckor meghalt. Temetése ma délután 2 órakor lesz a cs. és kir. 5. gyalogezred halottas házának udvaráról. || hírek Magyar és osztrák miniszterek együttes tanácskozása. Budapestről jelenti tudósítónk : Tegnap délelőtt 11 órakor Tisza, Teleszky, Harkányi és Ghillányi miniszterek a Budapestre érkezett osztrák miniszterekkel közös tanácskozást tartottak. Válasz a „kisgazdák“ le* Veiére. Rendszerint nem szoktunk névtelen levelekre válaszolni. De az a névtelen levél, amelyre most válaszolunk és amelynek kedvéért a szerkesztői üzenetet ebben az olvasottabb rovatban írjuk meg, olyan közérdekű kérdésre kér választ, amely megérdemli, hogy a sablonoktól eltérjünk. A levél ugyanis, amely alá név helyett ez a szó van Írva, hogy: „kisgazdák“ — azt a kérdést veti fel, hogy joga van-e bárkinek a katonaság által tőlük megvásárolt lovak ára fejében kiutalt összegből bármilyen címen levonásokat tenni ? A kérdésre mindenki felvlágositása céljából azt válaszoljuk, hogy ehhez senkinek sincs joga. Valószínű, hogy a kisgazdák nem elméleti kérdéseket adnak fel nekünk, hanem konkrét esetre kívánnak választ. Éppen ezért nagy kár, hogy nem írták meg: levont-e valaki tőlük lovaik árából valamit, katonai vagy polgári hatóság vonta-e le, milyen címen történt a leSZÍNHÁZ
