Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)

1915-02-02 / 29. szám

(1915 február 2. 29. szám SZAMOS 3. oldal repeit Csige Böske, Zsigmond Margit, Tömbömé, Nyarai, Simon Gal- góczy, Varga Béla és C z a k ó játsszák. A „Jó éjt Muki!“ próbái mellett lázasan ké­szül a színtársulat Edrnund Eysler, a „Szi- nészvér“ stb. darabok kitűnő szerzőjének leg­újabb darabjára, a „Cserebogáréra, mely legutóbb a bpesti Királyszinházban került színre óriási siker mellett. A szép zenéjü Operette fő nöiszerepét, amellyel Beöthy Lászlónak sikerült P e t rá s s Sárit vissza­hódítani Londonból, nálunk Horváth Mici fogja játszani. «IRKK Szerkesztői üzenet. Tisztelt Művésznő, nagyon óhajtanám, ha sem Ön, sem az olvasóközönség nem értené félre alábbi soraimat. Mi, sz gény újság Írók ugyanis, akik a színházi referens — és lehetőleg nem kritikus — szere pet alakítjuk több kevesebb sikerte lenséggel, mindig félve közeledünk a művésznők felé Tapasztalataink van­nak ugyanis ezen a téren : a művész­nők előtt mindig gyanús, ha az újság író közeledik, mert akarhat valamit. Vagy élni, vagy visszaélni. A közön­ség, a közönség pedig ugyanezt hiszi, ugyanezt olvassa ki az újság színházi rovatának minden sorából, azzal a kü­lönbséggel, hogy mindezeket múlt idő­ben gondolja : az újságíró • akart va- lamit.^ Nem tehetünk róla: a közönség már igy gondolkozóik az újságírókról. Es — méltoztassék belenyugodni — nemcsak a színházi referádák ügyé­ben gondolkodik igy. És a közönségnek van is—mint / éldául ezúttal — némi igaza. Jehn sorokban akarok is valamit Öntől, tisztelt Művésznő. Akarok valamit úgyis mint művésznőtől, úgyis mint „tisztelt“-tői, akinek vannak tisztelői, de főként mint honleánytól. Hogy az elején kezdjem a dől got és sorba vegyem a fenti jogcí­meket, tisztelt Művésznő, több ízben volt alkalmam elreferálni azokat a szép sikereket, amelyeket Ön a szín pádon minden felléptével arat. Nem csoda ezek után, ha Önnek számosán akadnak tisztelői, akik erre tisztele­tüknek részint tapssal, részint virág­gal adnak kifejezést. Nagyon boldog les ek, ha engem is közéjük számit, tisztelt Művésznő, bár én legjobb akarattal is csak taps formájában róhatom le tiszteletemet az Ön művészete iránt. A feleségem ugyanis most törlesztgeti a konyha pénzből ama virágok számláit, ame­lyekkel iránta fejeztem ki hódolato­mat még lánykorában. Amíg ez le nincs törlesztve, sajnos, nem eszközöl­hetek újabb befektetéseket virágba. Anyagi és családi helyzetem arra kény­szerít, hogy én csak tapsoljak, mik r Önnek a más által rendelt virágokat f elnyújtják. Sokai gondolkoztam már ezek nek a virágoknak a dolgán : helyes-é nem helyes é ? Időszerü-e ez ma, mint luxus vagy nem az. Tudniillik nincs más gondom. Most azonban más gond után kell néznem, mert erre az egyetlenre már találtam megoldást Olyat, aminőt bi­zonyára Ön is elfogad. Vasárnap olvastam ugyanis a Szamosban, hogy a háborúban megse besült katonáknak igen helyes felsőbb rendelkezés folytán az eddigi szürke, szegényes temetések helyett olyan te­metést kívánnak rendezni, aminő meg­illeti a derék hősöket, akik miérettünk a mi védelmünkben áldozzák fel az életüket. Ezek a szegény emberek, ezek a félistenek, akik a lövészárokban, az ágyuk mellett, a rajvonalban, vak merően kapják a halálos sebeket, amíg mi a jól fűtött színházban szórakozunk együtt, többnyire idegenben h nynak el. Akármilyen gondos és lelkiisme. e tes az ápolás, amely őket az életnek megmenteni igyekszik, hol van az anyai kéz puha simítása, a feleség szerető gyöngédsége, az árvának in­duló gyermekek meleg közelsége ? Mert, tessék elhinni, még a ha Iáiban is jól esik egy kis, utolsó me­legség. S aki szerető családi körben hunyja le szemét, az talán könnyeb ben hal meg, mint aki a halálos Iá zon, a halál hidegen szorító kezén kí­vül az elhagyatottság rettenetes érzé­sének kínzó tudatával is viaskodik. Mer a mélyen 'sújtott családta­gok rendszerint csak a véghez: a te­metéshez érkezhetnek — legjobb esetbe n. Amit nem adhatunk meg a mi derék hőseink ek életükben, haldoklá­sukban, adjuk meg nekik haláluk után. Adjuk meg nekik és a sirdombra telhetetlenül roskado édesanyának, zo kogó feleségnek: adjuk elösmerésünk- uek, részvétünknek, valamely külső jelét a sirhantra. Sajnos, a közönség meglehetősen igénybe van véve a sok, valóban ne­mes célú adakozással. Nem is merünk j ilyen akciót indítványozni. De eszembe jutottak az Ön virá­gai, tisztelt Művésznő! Eszembe jutott, hogy az Ön virágai vannak valame lyes vonatkozásban a bazafisággal. Mert ha az a de, ék ember, aki azo­kat küldi, nem is pont hazafiság oká­ból küldi, de Ön bonleányi működése közben kapta azokat. És ugyanis egyenest bonleányi ; erénynek tekintem, hogy a mai nehéz, idegeket fárasztó események között es- \ téről-estére vidám dalával, táncával, ! drámai alakításával — mindenikük sa­ját működési köre szerint — igyek­szik és pedig sikerrel igyekszik el vonni figyelmünket az izgató esemé nyéktől és balzsamot nyújtani ernyedt idegeinkre. Lehet-e szebb, nemesebb, haza­fiasabb rendeltetésük ezeknek a virá­goknak, mint az, amit — ha Ön is be­leegyezik — én szántam nekik: adja oda művésznő ezeket a kedves virá­gokat a haza védelmében elhunyt de rék hős katonáink koporsójára, sir- halmára­Az Ön lakásában porfogó, a ma­gyar katona sírján az özvegy köny- nyeit fogja fel a virágcsokor és Ón egy jóleső, bonleányi érzéssel fog to vább játszani, hogy minél több virá got kapjon, hogy minél több virággal boríthassa el a hősök sírját. Lapunk legközelebbi száma, a mai ünnep miatt, szerdán reggel kisebb terjedelemben jelenik meg. Személyi Mr. Mázy Engelbert dr. kassai tankerületi kir. főigazgató városunkba érkezett, hogy gimnáziumainkat meglátogassa. Kitüntetett szatmári fiú. Vo­d i c s k a Imrét, miniszterelnökségi miniszteri titkárt, városunk fiát, Őfelsége címzetes apáttá nevezte ki. Gyászhir. Dr. Olsavszky Viktor nagysomkuti orvos, Máramaros- és Szatmár- megyék tb- főorvosa, járásorvos, kórházi igazgató, Máv. orvosi tanácsadó, vármegyei bizottsági tag 44 éves korában meghalt. Te­metése január 31-én volt Nagysomkaton nagy részvét mellett. Neje Husovszky Kornélia és fia gyászolják. Az elhunyt haláláról gyász- jelentést adott ki a Szatmári Kerületi Mun- kásbiztositó Péntár is, amelynek orvosa volt. A női bibliai kör ma, kedden nem délután 5 órakor, hanem ismét 4 óra­kor tartja összejövetelét, minthogy később a hölgyek a kötőke délutánon vannak nagy részt elfoglalva. Varmegyei közgyűlés Szat- márvármegye th. bizottsága febr. 18-án dél­előtt tartja ez évbon első rendes közgyűlé­sét, előtte való nap délután az állandó vá­lasztmány tartja ülését. Adomány. Kulcsár István telek­könyvvezető 5 K-t adott a beteg katonáknak tejjel való ellátására. A pénzt rendeltetési helyére juttattuk. Tőrsas kötőórák. Az idő rö. vidsége folytán nem lévén módomban a 'árosnak külön fölhívást igénvlö ösz- szes j tékony hölgyeit értesítem, - ez utón tudatom, hogy a Pannónia ki- ét­termében fnlyó társas kötőórák d u. 5 - 8-ig állandóan megtartatnak. Csaba Adorjánné. 1 A helybeli ka Pro memoria. tonaj megfigyelő j kórház jelentése szerint Pieiter Gottfried, ! a cs. és kir. 162. sz. népfölkelő zászlóalj 2. j századának közlegénye Szatníáron január hó i 30-án meghalt. Temetése tegnap délelőtt ; ment végbe. Szatmári ügyvédek a harc­téren- Dr. Nagy Gábor és dr. Tóth Gá­bor szatmári ügyvédek, akik még az általá­nos mozgósítás alkalmával a harctérre men­tek, szerkesztőségünknek irt tábori levelező­lapon tudatják, hdgy jól érzik magukat és itthon levő barátjaikat üdvözlik. Üzenet Przemyslből. A modern technika fejlettségénnk és a levegő bátor utasainak köszönheti sok család a megnyug­tató híreket Przemysl várát védelmező hozzá­tartozójától. Két olyan újabb levelezőlapról jutott tudomásunk, amelyek légipostán ér­kezve, körüzeneteket tartalmaznak. Az egyik levelezőlap Petkv Lás^ó, volt szatmári cuk­rásztól ered, aki a következő érdekelteket kéri értesíteni a vártvédő katonahozzátarto­zójuk megbízásából: Rettegi Sándorné Töttös, u. p. Élesd, Biharm.; Rövesdi Lászlóné Szatmár, Mátyás király-utca 9.; Molnár Gergely Szatmár, Lókertalja 27.; Burcsa Jánosné Magyarkomját, Ugocsa m. — „A reggel“ c. miskolci lapban pedig olvassuk, hogy egy Miskolcra érkezett levelezőlapon Weisz Samu Szatmár, Vörösmarty utca 60. sz. cimre kérnek megnyugtató értesítést küldeni. Egy gépirónő azonnali belépésre kerestetik egy helybeli irodába. Cim a kiadó­hivatalban. R'IKŐZÁPI vízzel vegyítve az ez idei termésű sa- vanyubor kitűnő italt szolgáltat \mJ Tisztán a BIK5ZADI GYÓGYVÍZ hurutos bántalmalk ellen páratlan Kapható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád

Next

/
Thumbnails
Contents