Szamos, 1915. február (47. évfolyam, 28-55. szám)
1915-02-28 / 55. szám
OO. SZdlll. XLVü. évfolyam. Szaímcr. ^9i5. tetuuar 20 vasarnap »st»*#».:*«: ELŐFIZETÉSI BIJAK : & « éiwf® helyben t4 K 4© í Vidéken . . U K — f £ • * „ 7 , 20 f „ 3 „ - f tr *ayed*»tti „ 3 SS f 4 „ S3 f í ttj hérsaspí'« „ 1 „ 20 f „ . . 1 „ ®® f Felelős szerkesztő : DÉKES SÄW0OR. Kiadó és i&ptuiajdonos: a „S^foadsajtó** könyvnyomda és lapkiadó részv.-társ. SZ/íTMAR-HÉMETI. Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendőit. Kyimér sora 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKóCZi-UTCft 24 $3. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felelős szerkesztő lakása . . 3*iáw Telefon-számok : ■»»arfS'ZV«» «3aattiai:i>aiiRtttn»>aiKia3aa>Raifavas(8a«aa«*aa.';as aiaaasaaaanDiiGaaaiaiacBiiBdianicf ignBirciaa««;^ Hogy kell élnünk aratásig. így tél utólján, tavasz kezdetén, még békeidőben is meglehetős nehéz gondot szokott okozni ez a minden évben visszakerülő töprengő kérdés : Hogy leszünk ki újig. Mennyivel aggodalomkeltőbb ez a felsóhajtás most, mikor a megszokott rendes szűkös állapoton felül még a háborús időkkel mindenha együttjáró Ínséges napok réme is ijesztget bennünket. ' Pedig hát nem kell megijednünk. Ahogyan kiteleltünk eddig — bátran kimondhatjuk minden nagyobb nyomorúság nélkül : — azonképpen, merjük állítani, hogy Isten segítségével, hanem is zsiros nagy jólétben, de éhsig, koplalás nélkül kibírhatjuk aratásig, ha magunk is úgy akarjuk, ha mindenki akarja, ha minden itthonmaradt ember a nap minden óráján ehhez a szigora parancshoz igazodik : Ezt az országot, ennek az országnak a népét sem időjárásnak, sem semmiféle ellenségnek kiéheztetnie nem szabad ! Eb- hen az országban nem veszhet éhen senki. Ebben az országban meg kell, hogy legyen mindenkinek a maga mindennapi kenyere. Nem sok, csak éppen amennyi szűkösen elég. Minden étkezéshez, egy-egy karéjka. Ahogyan hadbavonult véreinknek csak egy jelszavuk van: „Győznünk kell!“ — és Hindenburg, e minden idők legnagyobb hadvezére, bízvást állítja, hogy győzünk is, mert nekünk jobb az idegrendszerünk, mint az ellenségeinké : ugyanúgy az itthonmaradt dologtevő népnek pedig szintén arra legyen gondja, hogy a megélhetés tépelődéseitől senki, se maga, se más el ne veszítse'a fejét. Mindenki akarjon élni s akarja, hogy a szomszédja éljen. Tehát csak akarat kell. Nagyon erős akarat. Segítse mindenki egyik a másikat, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere. Hogyan kell ezt akarni ? Erre is Hindenburg vezér acélidegzetü nemzetétől vehetünk példát. A németek törvénynyel, hatósági és tár sadalmi intézkedésekkel rákényszerítik önmagukat a szigorú takarékosságra, beosztják a készleteket úgy, hogy akinek merőben üres is a kamarája, Németországban még az sem fog éhezni. Lesz mindenkinek kenyere. Bizony nem fehér, de lesz. Bejárta a német sajtót mostanában egy csudálatos szép irásmü, mely valóságos himnusza, tízparancsolata és kiskátéja ennek a zordon, katonás kiáltásnak : Muszáj kenyérnek lenni! Kivonatosan így szól emez irás : Németország (mondhatjuk: Magyarország is) egy egész ellenséges világgal áll szemben, amely meg akarja őt semmisíteni. Diadalmas dicső seregeinket nem tudja leteperni. Hát, mint egy ostromlott várat, ki akar bennünket éheztetni. Ez sem fog neki sikerülni. Miért nem ? Azért, mert elég kenyérmag van az országban, hogy aratásig kibírja a lakosság. Csak nem szabad prédáim, pazarolni. Ne étessétek marháitokat a kenyérnek gyümölcsével. Takarékoskodjatok a kenyérrel, hogy ellenségeink kaján reménye szégyenné váljon. Legyetek tisztelettel a mindennapi kenyér iránt. Akkor mindig lesz belőle nektek, akármeddig tart is a háború. Erre neveljétek gyermekeiteket. Ne vessetek meg egy darab kenyeret sem azért, mert már nem friss. Ne szeljetek egy karéjjal se többet a kenyérből, mint amennyit éppen enni akartok. Gondoljatok mindig katonáinkra, akik sokszor az őrhelyen, vagy a lövészárokban boldogok volnának, ha tarisznyájukban volna a ti elprédált kenyérdarabkátok. Egyék mindenki hadikenyeret, éppen úgy táplál és éppen úgy jól lehet vele lakni, mint a másikkal. A krumplit mindig hámozatlanul héjában főzzétek. Ezzel sokat spóroltok. Az előzőleg nyersen hámozott krumpliból sok ennivaló rész elpocsékolódik. Ne dobjátok szemétre az ételhulladékokat. Gyüjtsétek össze, jó lesz takarmánynak. Ha magatoknak nincs lábasjószágotok: adjátok a takarmányanyagot annak, akinek van. Ezek a legprózaiasabb dologról itt-ott szinte költői lendülettel megirt gyakorlati tanácsok, kell, hogy Magyarország népeinek is minden rétegében elterjedjenek s e komoly nagy időkben mindenkinek szinte vérébe oltódjanak. Ezekhez az ércbevésni és minden is kólában megtanitani való szavakhoz mi a mi speciális viszonyainkhoz képest még a következő jóindulatú tanácsokat függesztjük: Szoktassa mindenki magát és családját a kukoricaliszt használatához. Ebből is lehet Ízletes ételt főzni. Csak tudni kell a módját. Gazdasszonyáink tanuljá. el egymástól a készítés titkait. Lélekbe Írott törvény legyen, hogy gabonát a forgalomtól elvonni hazaárulás! Jó, ha egyes tehetősebb vagy előrelátóbb családok még kellő időben zsákszámra raktároztak el lisztet éléskamráikban. Ámde akiknek ilyen liszttartalékjaik vannak, ne kövessék el azt a kapzsiságot és lelkiismeretlenséget, hogy bár odahaza van elegendő lisztkészletük, mégis a boltokban vásárolnak. Ezzel, hogy nem az otthon való lisztet használják, csökkenthetik a forgalomban levő mennyiséget s valósággal kiveszik a szegényebb nép szájából a kenyeret, akik kizárólag csakis a boltokban való vásárlásra vannak utalva. Ne csak az imádság tartson tehát fenn minket, hogy add meg Uram a mindennapi kenyerünket, hanem erős akarattal magunk is arra törekedjünk, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere. Ilyenképpen minden tömegéhség nélkül meg fogunk élni aratásig. A kárpáti csatákból. Budapest, febr. 27. (M. T. I.) Illetékes helyről közük: A kárpáti csata állóharccá válti — Az oroszok rohamait, melyek egyre ritkábbak lesznek, mindig visszaverjük. — A hóesés nagyon gátolja a hadműveletet. — Sáros- és Zemplénmegyék északi határán csapataink igen megerősítették magukat. (Budapesti Hírlap.) Bukarest, febr. 27. (M. T. I.) A „Daily Mail“ harctéri tudósítója írja : A tiroli vadászok a hegygerinceken kergették az oroszokat, ahol csak turisták tudnak járni, ők is csak nyáron. A menekülőkre sziklákat görditettek. Az oroszok körül voltak zárva, mert lefürészelt fák útjukat állották és csak nagy fáradalmak árán tudtak megmenekülni. Aknaharc a Kárpátokban. Berlin, febr. 27. (M. T. I.) A „Hamburger Nachrichten“ kárpáti hadi tudósítója írja : A kárpáti harcokban nagy szerepet játszik a szárazföldi aknaháboru. — A modern technika ezen egyik legraffináltabb vívmánya, Marconi-módszeren alapuló olyan vívmány, amely csalhatatlanul biztos és borzasztó hatású. Az aknák bevehetetlenné teszik hadállásainkat. p& G fillér, Lapunk mai száma 6 oldal Ara G fillér.
