Szamos, 1915. január (47. évfolyam, 1-27. szám)

1915-01-13 / 10. szám

2. oldal SZAMOS (1915 január 13. zim) Az Argonneok keleti részében folyó har­cokban a franciáktól január nyolcadika óta (az eddig már jelentetteket beleszámítva) egy őrnagyot, három századost, tizenhárom had­nagyot és egyezerhatszáz főnyi legénységet ejtettünk foglyul, úgy, hogy ezen csekély ki­terjedésű harcterületen a franciák összes veszteségei halottakkal és sebesültekkel együtt háromezerötszáz emberre becsülhető. Aillynál, St. Michieltől délre a franciák támadási kísérletei meghiúsultak. Keletporoszországból nincs újság. Északlengyelországban az oroszok előre­törései sikertelenek voltak. A Visztulától nyugatra támadásaink a rossz időjárás ellenére is, egyes helyeken előbbre jutottak. A Pilica keleti partján nincs változás. Tisztogatás a francia hadvazetőségfeen Zürich, jan. 12. (M. T. I.) A „Züri­cher Zeitung“ írja: Jofíre, francia tőhadvezér ez- ideig 77 tábornokot nyugdíjazott és 150 főbb tisztet megbüntetett Ismét életbe lép íjáloqk a korlátolt hadimenetrend. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 12. A változó viszonyok a vasúti forgalom lebonyolítására folyton átalakító hatást gya­korolnak. Ezideig három nagyobb menetrend változást éltünk át. A hadimenetrend meg­lehetősen hosszas uralmát a rendes polgári forgalom nyugalmas időszaka váltotta fel. A múlt hónapban polgári menetrendünk ismét nagymérvű korlátozásokat szenvedett, míg végre az államvasutak állomásfőnöksége- nek legujabbi hirdetmény a szerint Deb­recen—Kőrösmező- Érmiháiy falva Nagy várad—Bátyú és Királyháza között a jelenleg érvényben levő korlátolt polgári forgalom is megszűnik a f. hó tizenhar- madika és tizennégyedike közti éjfélkor és ugyanekkor a korlátolt hadimén .trend lép életbe. A hadimenetrend szerint naponként a következő vonatok fognak közlekedni: Deb récén és Érmiháiyfalva között a 3611. és 3620 sz. postavonatok; Bátyú és Ki­rályháza között a 6513, és 6520. számú postavonatok; Nagyvárad—Érmihály­falva—Kőrösmező között az 1669 . 1620 és az 1613 , 1664. sz. postavonatok. A két legfontosabb vonat, amely Szat­márnémetit és környékét érdekelheti: az 1620. sz. postavonat érkezik (Nagyváradról i Érmihályfalván át) éjjel 11 óra 37 p., indul j Szatmárnémetiből Királyháza felé éjjel 1 óra j 18 p., az 1613. sz, postavonat érkezik Király- j háza felől éjjel 1 óra 17 p. indul Érmiháiy- | falvára éjjel 2 óra 56 p. Ezen utóbbi két vonatot és általában a ; postavonatokat a polgári utasok csakis iga- j zolvánnyal használhatják. A helyiérdekű vonatok menetrendje, a ! bikszádit kivéve, amely teljes forgalommal I közlekedik, ugyanaz marad, mintahogy a múlt | hó 10-én közöltük. A teherszállításra vonatkozó rendeletet I az állomásfőnökség le; ’ özelebb közli. Az oroszok a kenyérre lőnek.- Harctéri feljegyzéseimből. — Szatmár, jan. 12. Künn az utcán és bizonyára a harc­téren is elkeseredve zuhog a hideg eső, eset­leg recseg a téli fagy. Bennt, meleg szobában, fűtött kályha mellett, a biztonságos íróasztalnál pompás dolog elmélkedni, emlékezni. Elmélkedni arról, hogy milyen rossz most kinnt ázni, fázni, milyen nagyszerűen kényelmes dolog meleg szobában ülni. Elővenni a kis, szürkefedelü noteszt, átfutni a hirtelenében odavetett feljegyzése­ket és emlékezni a világháború apró epizód­jaira, amelyeket a harctér közelében baran­golva látott-hallott az érdeklődő. Ilyen kedves epizódja a háborúnak az alább elmondandó eset, amely ama bizonyos feljegyzésekből került elő. A második uzsoki betörés alkalmával történt. Az orosz akkor tudvalevőleg csak Fenyvesvölgyig tudott előnyomulni, de alig állapodott meg, amint mondani szokás : még meg sem melegedett a községben, felvonul­tak a derék erdélyi bakák — újoncok és olyanok, akik már felgyógyultak első sebesü­lésükből — és nyomták a muszkát visszafelé. Már túl voltunk Hajasdon, Ligetesen, Uzsok alatt. Uzsok és Ligetes közt az ellenséges feleknek két előretolt csapata hasalt egy­mással szemben Fegyvereik fekete csővei ka­cérkodtak egymással, fejük fölött keményen folyt a tüzérségi harc, a gyalogos csapatok feladata csak az volt, hogy egymás esetleges előnyomulását akadályozzák. Délutánra hajlott az idő. A derék szé­kelyek idegesen tekintgettek hátrafelé : nem hallatszik-e valahonnan a trénszekér zörgése, nem jön-e a reggel ófa várt élelem. Az oroszok nyugodtan feküdtek, apathi- kus nyugalomban : nekik nem volt várni- valójuk, az ő trénjük messze van tőlük, azt ugyan hasztalan várnák, hiába idegeskedné­nek miatta. A kárpáti vonalokon megszokták már, hogy őket nem keresi fel a trén. Az ő trénjük a zöldes-sárga hátizsákjukban van: egy-egy darab lapos, fekete lepény. Zab-e, árpa-e, nem lehet megállapítani, a kinézése felől leginkább csokoládé lehetne, de ezt a feltevést a lepény ize cáfolja. Még világos nappal volt, a kora dél­utáni szürkület nem is mutatkozott, Osztoics főhadnagy lőtávolon kívülre megy a rajvonai mögé, szeméhez emeli látcsövét, sietve jön vissza és örömmel jelenti a fiuknak: — Jönnek már. Apró málhás állatokra pakkolva meg­érkezett az élelem. A „Tragthierek“, amelyek a két tüzér­ség élénk harca közt hozták el az élelmet, lőtávolon kívül megállanak, a trénkatonák leemelik a lovak hátáról a kosarakat és — minthogy alkalmi, pillanatnyi fegyverszünet van — felmerészkednek velük egész a raj- vonalig, ha mindjárt csak csúszva is. Az oroszok a vendégek láttára felkap­ták a fejüketi: erősen figyelni kezdtek. A trénkatonák gyorsan kiürítették a kosarak tartalmát: friss, gömbölyű cipókat, bádogdobozos konzerveket és sürgősen visz- szavonultak. Osztoics főhadnagy kiadja a parancsot: a katonák hasoncsuszva, egyenként húzódja­nak a mesebeli ételhegyhez és mindenik ve­het magának két konzervet, egy cipót. Elsőnek egy Miku nevű szakaszvezető indul el. Hatalmas szál fiú, aki Székelyor­szágból került Bécsbe, ott Burgzsandár." A háború visszaszólitotta ezredéhez. Hosszú kezét eiőrenyujtva kúszik Miku és már majdnem eléri a kenyeret, mikor az oroszok hirtelen sortüzet adnak. Fedezékeikbe jó mélyen behúzódva lőtték a kenyeret. Az orosz golyók fütyölve jöttek és na­gyokat puffantak a cipókban. Miku kénytelen volt visszavonulni. Az éhes székely fiuk irt* dühükben már szuronyrohamra készülnek, mert minden kísérlet, hogy élelemhez jussanak, meghiúsult. Az oroszok minden közeledésre lőtték a kenyeret. De a főhadnagy nem engedett egy lö­vést sem leadni. — Nem szabad vérnek folyni. Muszkát fogunk mi ezzel a cipóval lövés nélkül is, meglátjátok. A főhadnagynak volt egy hosszú hegy­mászó botja. A nyele jóval hosszabb a pus­kánál, a végére egy zsákmányolt orosz szu­rony volt erősítve. Hátulról óvatosan megk rüli a kenyér- poziciót és belédöfi a szuronyt. Három cipó mai-adt rajta. A bakák már kapkodtak a cipó után, de a főhadnagy a szurony hegyére akasztja egyik cipót a másik után és áthajitja —- vagy mint székelyesen mondják: átgórálja — az oroszok felé. Az oroszoknak előbb csak a szemük meredezik a csemege felé, azután észnélkül ugrálnak fel és elfeledkezve arról, hogy Így kitűnő célpontul szolgálnak az ellenségnek, rohannak a cipóért. A székelyek ismét lőni akarnak, de a főhadnagy nem engedi Egy oroszul tudó baka segítségével megindítja a tárgyalásokat a muszkával a megadás iránt. A friss cipó a legkitűnőbb közvetítő és leghatásosabb csábitó. Nem is kellett soká alkudozni, három orosz baka feláll, eldobja a fegyverét és fel­tartott kézzel közeledik a székelyek felé. Az egyik, aki németül beszélt, jelenti a főhadnagynak: — Megadjuk magunkat, a többiek is két feltétellel. Az egyik hogy ennünk adjatok, mert nálunk csak nyers hús van. A mezőn fogtunk egy bornyut, annak a húsa. A másik feltétel, hogy rendezzünk egy kis közös lö­völdözést. Az orosz táborban hallaniok kell, hogy mi csak erős harc után adtuk meg magunkat. Ez azért kell, hogy — ha majd háború után haza szabadulunk és vizsgálat elé állítanak bennünket, — hivatkozhassunk arra, hogy erősen védekeztünk. A feltételeket a mieink elfogadták. A parlamentairek visszamentek, az oroszok lerakták a fegyvert. A mieink körülvették őket, minden második székely haka orosz puskát vett a kezébe és elkezdődött egy pokoli tüzelés: minden második magyar orosz fegyverrel, a többi a sajátjával. Messziről — tisztán meg lehet ugyanis külömböztetni a kétféle fegyver hangját — azt hihették, hogy a két ellenfél elkeseredett vehemenciával lövöldöz egymásra. Amint a mieink lejebb-lejebb haladtak a foglyokkal, egyre halkult a lövöldözés hangja s mire az országutra értek, már ta­lálkoztak újabb székely fiukkal, akik a nagy Term„ egvenyes smmnyuviz-forrás. 'Különle­ges szer gyomorba j és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb freies. Kapható mindenütt. — Főraktár : Kereskedelmi részvénytársaság Szatmár. poleoai níwtiz!

Next

/
Thumbnails
Contents