Szamos, 1915. január (47. évfolyam, 1-27. szám)
1915-01-13 / 10. szám
2. oldal SZAMOS (1915 január 13. zim) Az Argonneok keleti részében folyó harcokban a franciáktól január nyolcadika óta (az eddig már jelentetteket beleszámítva) egy őrnagyot, három századost, tizenhárom hadnagyot és egyezerhatszáz főnyi legénységet ejtettünk foglyul, úgy, hogy ezen csekély kiterjedésű harcterületen a franciák összes veszteségei halottakkal és sebesültekkel együtt háromezerötszáz emberre becsülhető. Aillynál, St. Michieltől délre a franciák támadási kísérletei meghiúsultak. Keletporoszországból nincs újság. Északlengyelországban az oroszok előretörései sikertelenek voltak. A Visztulától nyugatra támadásaink a rossz időjárás ellenére is, egyes helyeken előbbre jutottak. A Pilica keleti partján nincs változás. Tisztogatás a francia hadvazetőségfeen Zürich, jan. 12. (M. T. I.) A „Züricher Zeitung“ írja: Jofíre, francia tőhadvezér ez- ideig 77 tábornokot nyugdíjazott és 150 főbb tisztet megbüntetett Ismét életbe lép íjáloqk a korlátolt hadimenetrend. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jan. 12. A változó viszonyok a vasúti forgalom lebonyolítására folyton átalakító hatást gyakorolnak. Ezideig három nagyobb menetrend változást éltünk át. A hadimenetrend meglehetősen hosszas uralmát a rendes polgári forgalom nyugalmas időszaka váltotta fel. A múlt hónapban polgári menetrendünk ismét nagymérvű korlátozásokat szenvedett, míg végre az államvasutak állomásfőnöksége- nek legujabbi hirdetmény a szerint Debrecen—Kőrösmező- Érmiháiy falva Nagy várad—Bátyú és Királyháza között a jelenleg érvényben levő korlátolt polgári forgalom is megszűnik a f. hó tizenhar- madika és tizennégyedike közti éjfélkor és ugyanekkor a korlátolt hadimén .trend lép életbe. A hadimenetrend szerint naponként a következő vonatok fognak közlekedni: Deb récén és Érmiháiyfalva között a 3611. és 3620 sz. postavonatok; Bátyú és Királyháza között a 6513, és 6520. számú postavonatok; Nagyvárad—Érmihályfalva—Kőrösmező között az 1669 . 1620 és az 1613 , 1664. sz. postavonatok. A két legfontosabb vonat, amely Szatmárnémetit és környékét érdekelheti: az 1620. sz. postavonat érkezik (Nagyváradról i Érmihályfalván át) éjjel 11 óra 37 p., indul j Szatmárnémetiből Királyháza felé éjjel 1 óra j 18 p., az 1613. sz, postavonat érkezik Király- j háza felől éjjel 1 óra 17 p. indul Érmiháiy- | falvára éjjel 2 óra 56 p. Ezen utóbbi két vonatot és általában a ; postavonatokat a polgári utasok csakis iga- j zolvánnyal használhatják. A helyiérdekű vonatok menetrendje, a ! bikszádit kivéve, amely teljes forgalommal I közlekedik, ugyanaz marad, mintahogy a múlt | hó 10-én közöltük. A teherszállításra vonatkozó rendeletet I az állomásfőnökség le; ’ özelebb közli. Az oroszok a kenyérre lőnek.- Harctéri feljegyzéseimből. — Szatmár, jan. 12. Künn az utcán és bizonyára a harctéren is elkeseredve zuhog a hideg eső, esetleg recseg a téli fagy. Bennt, meleg szobában, fűtött kályha mellett, a biztonságos íróasztalnál pompás dolog elmélkedni, emlékezni. Elmélkedni arról, hogy milyen rossz most kinnt ázni, fázni, milyen nagyszerűen kényelmes dolog meleg szobában ülni. Elővenni a kis, szürkefedelü noteszt, átfutni a hirtelenében odavetett feljegyzéseket és emlékezni a világháború apró epizódjaira, amelyeket a harctér közelében barangolva látott-hallott az érdeklődő. Ilyen kedves epizódja a háborúnak az alább elmondandó eset, amely ama bizonyos feljegyzésekből került elő. A második uzsoki betörés alkalmával történt. Az orosz akkor tudvalevőleg csak Fenyvesvölgyig tudott előnyomulni, de alig állapodott meg, amint mondani szokás : még meg sem melegedett a községben, felvonultak a derék erdélyi bakák — újoncok és olyanok, akik már felgyógyultak első sebesülésükből — és nyomták a muszkát visszafelé. Már túl voltunk Hajasdon, Ligetesen, Uzsok alatt. Uzsok és Ligetes közt az ellenséges feleknek két előretolt csapata hasalt egymással szemben Fegyvereik fekete csővei kacérkodtak egymással, fejük fölött keményen folyt a tüzérségi harc, a gyalogos csapatok feladata csak az volt, hogy egymás esetleges előnyomulását akadályozzák. Délutánra hajlott az idő. A derék székelyek idegesen tekintgettek hátrafelé : nem hallatszik-e valahonnan a trénszekér zörgése, nem jön-e a reggel ófa várt élelem. Az oroszok nyugodtan feküdtek, apathi- kus nyugalomban : nekik nem volt várni- valójuk, az ő trénjük messze van tőlük, azt ugyan hasztalan várnák, hiába idegeskednének miatta. A kárpáti vonalokon megszokták már, hogy őket nem keresi fel a trén. Az ő trénjük a zöldes-sárga hátizsákjukban van: egy-egy darab lapos, fekete lepény. Zab-e, árpa-e, nem lehet megállapítani, a kinézése felől leginkább csokoládé lehetne, de ezt a feltevést a lepény ize cáfolja. Még világos nappal volt, a kora délutáni szürkület nem is mutatkozott, Osztoics főhadnagy lőtávolon kívülre megy a rajvonai mögé, szeméhez emeli látcsövét, sietve jön vissza és örömmel jelenti a fiuknak: — Jönnek már. Apró málhás állatokra pakkolva megérkezett az élelem. A „Tragthierek“, amelyek a két tüzérség élénk harca közt hozták el az élelmet, lőtávolon kívül megállanak, a trénkatonák leemelik a lovak hátáról a kosarakat és — minthogy alkalmi, pillanatnyi fegyverszünet van — felmerészkednek velük egész a raj- vonalig, ha mindjárt csak csúszva is. Az oroszok a vendégek láttára felkapták a fejüketi: erősen figyelni kezdtek. A trénkatonák gyorsan kiürítették a kosarak tartalmát: friss, gömbölyű cipókat, bádogdobozos konzerveket és sürgősen visz- szavonultak. Osztoics főhadnagy kiadja a parancsot: a katonák hasoncsuszva, egyenként húzódjanak a mesebeli ételhegyhez és mindenik vehet magának két konzervet, egy cipót. Elsőnek egy Miku nevű szakaszvezető indul el. Hatalmas szál fiú, aki Székelyországból került Bécsbe, ott Burgzsandár." A háború visszaszólitotta ezredéhez. Hosszú kezét eiőrenyujtva kúszik Miku és már majdnem eléri a kenyeret, mikor az oroszok hirtelen sortüzet adnak. Fedezékeikbe jó mélyen behúzódva lőtték a kenyeret. Az orosz golyók fütyölve jöttek és nagyokat puffantak a cipókban. Miku kénytelen volt visszavonulni. Az éhes székely fiuk irt* dühükben már szuronyrohamra készülnek, mert minden kísérlet, hogy élelemhez jussanak, meghiúsult. Az oroszok minden közeledésre lőtték a kenyeret. De a főhadnagy nem engedett egy lövést sem leadni. — Nem szabad vérnek folyni. Muszkát fogunk mi ezzel a cipóval lövés nélkül is, meglátjátok. A főhadnagynak volt egy hosszú hegymászó botja. A nyele jóval hosszabb a puskánál, a végére egy zsákmányolt orosz szurony volt erősítve. Hátulról óvatosan megk rüli a kenyér- poziciót és belédöfi a szuronyt. Három cipó mai-adt rajta. A bakák már kapkodtak a cipó után, de a főhadnagy a szurony hegyére akasztja egyik cipót a másik után és áthajitja —- vagy mint székelyesen mondják: átgórálja — az oroszok felé. Az oroszoknak előbb csak a szemük meredezik a csemege felé, azután észnélkül ugrálnak fel és elfeledkezve arról, hogy Így kitűnő célpontul szolgálnak az ellenségnek, rohannak a cipóért. A székelyek ismét lőni akarnak, de a főhadnagy nem engedi Egy oroszul tudó baka segítségével megindítja a tárgyalásokat a muszkával a megadás iránt. A friss cipó a legkitűnőbb közvetítő és leghatásosabb csábitó. Nem is kellett soká alkudozni, három orosz baka feláll, eldobja a fegyverét és feltartott kézzel közeledik a székelyek felé. Az egyik, aki németül beszélt, jelenti a főhadnagynak: — Megadjuk magunkat, a többiek is két feltétellel. Az egyik hogy ennünk adjatok, mert nálunk csak nyers hús van. A mezőn fogtunk egy bornyut, annak a húsa. A másik feltétel, hogy rendezzünk egy kis közös lövöldözést. Az orosz táborban hallaniok kell, hogy mi csak erős harc után adtuk meg magunkat. Ez azért kell, hogy — ha majd háború után haza szabadulunk és vizsgálat elé állítanak bennünket, — hivatkozhassunk arra, hogy erősen védekeztünk. A feltételeket a mieink elfogadták. A parlamentairek visszamentek, az oroszok lerakták a fegyvert. A mieink körülvették őket, minden második székely haka orosz puskát vett a kezébe és elkezdődött egy pokoli tüzelés: minden második magyar orosz fegyverrel, a többi a sajátjával. Messziről — tisztán meg lehet ugyanis külömböztetni a kétféle fegyver hangját — azt hihették, hogy a két ellenfél elkeseredett vehemenciával lövöldöz egymásra. Amint a mieink lejebb-lejebb haladtak a foglyokkal, egyre halkult a lövöldözés hangja s mire az országutra értek, már találkoztak újabb székely fiukkal, akik a nagy Term„ egvenyes smmnyuviz-forrás. 'Különleges szer gyomorba j és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb freies. Kapható mindenütt. — Főraktár : Kereskedelmi részvénytársaság Szatmár. poleoai níwtiz!
