Szamos, 1914. december (46. évfolyam, 294-325. szám)
1914-12-08 / 301. szám
XlV!. évfolyam. Számié:, ;S;4. December 8. kecld / 30:. szám. ••■■■■•Ili ■ B ■ u ■ * c m mmmm « ■ • • ■ ■ u n a u a ■ a m la m » a m a n m » o m » a * * *> * n e a s a * s a o s a a »i a s a a se 3 a 3 • s » 3 0 «s a ie a x » s s 31IMI« J14E POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉS! BSÍSK : Egy évre helyben 14 K 40 f Vidéken . . 18 K — f Fél évre „ 7 „ 2© f „ . . 9 „ — f negyedévre „ 3 „ 6© f „ . . 4 „ 50 f Egy hónapra „ 1 „ 26 f „ . . 1 „ 60 f Felelős szerkesztő: BÉKÉS SáílOQK. Kiadó és laptulajdonos: a,,Szabadsajtó" könyvnyomda és lapkiadó részv.-társ. SZfiTMARMÉMETI. Hirdetési dijak Szatmáron előre fizetendők. MyüHér sora 3© fSSíér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÄKGCZI-UTCH 24. SZ. Telefon-számok : Szerkesztőség és kiadóhivatal 3M. Feleios szerkesztő lakasa . .3W, A generális halála... A Szamos eredeti tudósítása. — A Kárpátok tövében — A magyar Kárpátok legnyugodtabb védelmi vonalának kanyargós szerpentinjén siklik velünk az automobil be Galíciába. Az ut mentén égő tábortüzek éjszakába olvadó füstje körülöleli a zuzmarás fenyőfákat, melyeknek százezrei, mint hatalmas szuronyok fehérlenek belé az éjszakába. A hegy lábánál rozoga fahidon döcögünk keresztül. Alatta egy vékony patak hideg vize csobogva veszekszik a téli éjszaka dermesztő fagyával. A faluba érünk, amelynek szegényes faházait szintén tábortüzek fénye világítja meg. Az egyetlen zsindelyfedelü, fehérre meszelt ház előtt petróleum-lámpás ég, olyan, aminőt a vásári fuvarosok használnak. A kapufélfán egy fekete-sárga és nemzetiszinü zászlócska jelzi, hogy itt van a Generul- Stab Az előszobában szuronyos katonák között összetöpörödött, remegő ruthén paraszt áll. Előőrseink fogták el, mert körülöttük ólálkodott, gyanús volt a viselkedése, lehet, hogy kém a nyomorult. Egy baka hamarosan leszed egy train- szekérről két istrángot. Legyen kéznél, ha hirtelenében akasztani kell. A kis öreg paraszt reszket, a fogai vacognak, mint a telegráf-masina, a szemei megüvegesedve tapadnak a két sáros istrángra. A szobából kijön egy öreg ur. Magas, fehérhaju ember, ügy néz ki, mint egy szép szál, hófedte fenyő a magyar Kárpátok oldalán. Kabát nincs rajta, csak trikó-ing. A lábán csizma. Mit kereshet itt ez a barátságos arcú, meleg tekintetű civil? A félhomályos előszobában csak későn vesszük észre, hogy piros sráf van a nadrágján. A: generális. Der Herr General Mitj or. Az őrvezető feszes haptákban jelent, a kis ruthén paraszt zokog vagy köhög és jajgatva magyarázza: — Elkódorogtak a lovaim, azokat kerestem. — Át akartál szökni az orosz táborba hirt vinni. — Miről, uram ? Mit tudok én uram ? Én egy szegény paraszt vagyok, nem tudok én Írást. Engem kipusztitott az orosz, mikor itt járt. Megette a kenyeremet, leölte a tehenemet, megétette a szénámat, elvitte a gubámat. Miért vigyek én neki hirt ? A lovamat kerestem, mert fát akarok hordani. A nagy ur megfaggatja az öreg parasztot, megmotoztatja, azután legyint a kezével: — Ein dummer Kerl. Der kann nicht bis zwanzig zählen. Kiadja a parancsot : kisérjék haza a nyomorultat a falujába, adják át a birónak, vigyázzon rá. Amig itt katonaság van, nem szabad neki kimozdulni a községből. A baka a sarokba vágja az istrángokat, a halálból visszatérő kis ruthén a nagy ur keze után kapkod. — Und wer sind die Herren? Bemutatkozó ik. Ujságirók vagyunk. A generális arca hirtelen ridegre válik. — Haben die Herren Legitimationen? Kikaparászszuk zsebünkből az igazoló Írásainkat. A generális betessékel bennünket a szobába, megnézi a legitimátiót, azután nyájasra forduló szóval üdvözöl bennünket: — Also grüsst Euch Gott ! Habt Ihr etwas gegessen ? Theát hozat, szalonnát, sonkát. Azután lakásról gondoskodik, mivel a kis faluban nincs szálloda, sem vendégszoba. Megmutatja a fekhelyét, ő is szénán alszik, a földön. Nekünk is vitet be szénát a telefonszobába. — Jó fekvés esik ám a szénán. A bécsi Grand Hotelben sem lehet olyan jóízűen aludni, mint ezen. Csak egy kikötése van: ha éjjel szól a telefon, ki kell mennünk a szobából, mert az mégsem lehet, hogy éppen ujságirók hallgassák végig a bizalmas jelentéseket. Jó, hogy egész éjjel esett a hó a Kárpátokban, zavart csinált a vonalban, alhat- tunk egész éjjel. Azután átjön velünk a telefonszobába. Leül egy hosszú falócára. , ügy ül rajta, mintha lovon ülne és kérdi: mi újság van a nagy világban ? Mert ide nem jár újság, nem tudnak semmit. Elmondjuk, amit tudunk, megvitatjuk a „helyzetet“. Azután megkérdezi tőlünk a generális : — Was wollt Ihr da eigentlich sehen ? Mit akartok itt tulajdonképpen látni? Itt nincs semmi érdekes. Itt csend van és nyugalom, nincs is kilátás a télen komoly dolgokra. A posztok kinnt állanak a helyükön, 600 lépésnyire az orosz posztoktól. Olyan közel, hogy akár ki is egyezhetnek egymással. Csak néha-néha sütögetik el a puskájukat, talán nem is egymásra, csak úgy a levegőbe, hogy be ne rozsdásodjék a Mannlicher kakasa. Mondjuk, hogy mindent szeretnénk látni, amit szabad és ami érdekes. Egy jó megnyugtató cikk van olyan érdekes, mint egy háborús riport. A közönség jobban örül a téli nyugalomnak, mint a nagy gyilkolásnak. Megnézzük a csendet és írunk arról. Rendben. Holnap szétnézhetünk, kapunk Passierscheint arra is, hogy felmehetünk, egész az utolsó posztig. Még meg is nyugtat bennünket az öreg ur. Veszély nélkül elmehetünk, nem érhet baj bennünket. Nyugalom van ott. A katonák közül is egyetlen könnyű sebesült akadt tiz nap alatt. Abba is csak úgy véletlenül szaladhatott belé egy unalomtól elsütött muszka fegyver kósza golyója. Reggel körülnéztünk a faluban. Az unalomig sokszor leirt táborszállás. Katona és csupa katona, konzervdoboz, trén, frissen vágott marha párolgó húsa, kicsi favázas templom előtt ájtatoskodó katonák. Itt közel van az Isten. Déltájban jelentkezünk a Passierscheinért. Azt mondják: várnunk kell. — Der Herr General-Major hackt Holz. Előbb úgy gondoltam, hogy hiányos német tudásom miatt rosszul értettem, amit a segédtiszt mondott, de az udvarra kinézve látom, hogy a General-Major richtig „Hackt Holz.“ Trikóra vetkőzve vágta, aprította az öreg ur a hasábfát, mintha mindmegannyi muszka lett volna minden szilánkja. Körülette leveses csajkákkal katonák' jöttek-mentek, egy sem volt meglepve, hogy a generális fát aprít, aminél a zupát főzik. Megszokták már a furcsa látványt. A generális mindennap sportol a favágó tőke mellett egy fél óra hosszatt — minden ebéd előtt. Később mégis megkapjuk a Passier- scheint. Felmegyünk a galíciai Kárpátok oldalára, fel egészen a legutolsó posztig, ahonnan már csak jó kiáltásnyira vannak az orosz előőrsök. Annyira biztonságban érezzük magunkat, hogy szinte kedvünk lenne átkiabálni hozzájuk. A Kárpátokra ráborul a sötét éjszaka, mire visszatérünk. Bizonytalanul csúszkálunk lefelé a fagyos, sikos hegyoldalon. A bozótok közül fegyvercsörgés hallatszik, előőrsök rejnagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmar és vidéke legnagy obb eipőraktára Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrbői készült legújabb divaíu úri, női ót gyermek lábbeliek. A valódi AMERIKAI KING QÜELIT1 eipők kizárólagos raktára Ára fillérLapunk mai száma <6 oldal«. i?a 6 miéi*.
