Szamos, 1914. október (46. évfolyam, 233-263. szám)
1914-10-06 / 238. szám
v.> A október 6 238. szóm) blk'OS 2. CiíJói, Antwerpen kül lő erődii elestek Amsterdam, okt. 5. A „Telegrapha-nak Antwerpenből hivatalosan jelentik: A külső erőd vonal teli esen elesett. A város lakosságát nyugalomra intik Félnek, hegy a németek a vízvezetéket fogják elpusztítani (M. T. I.) Elpusztult francia cirkáló. Genf, okt. 5. Bordeuxból jelentik: A francia kormány hivatalosan elismeri, hogy a Véde nevű francia cirkálót Tahiti szigeténél német hadihajók elpusztították. A németek Papeete kikötőt bombázták. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Szatmári Leszámitolóbank r.-t Alaptőke 1500.000 K. Tartaléktőke 250.000 K. A mai naptól kezdve pénztárunknál elhelyezett takarékbetétek 6°|o-kal kamatoztatnak és a moratorium korlátozásai alá nem esnek. Szatmár, 1914. évi augusztus hó 14. A világ legnagyobb erődje. Nincs stratégiai felvonulás a Kárpátokon keresztül. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, okt. 5. Amikor most a Kárpátok hegyláncaiban készül az oroszok Mitrovicája, nem utolsó ér- dekességü dolog megismerni, mit mondott egy danzigi előkelő katonai szaklap Ausztria- Magyaország harcairól és a Kárpátokról. Két héttel ezelőtt tárgyalták ott ezt a nagy és érdekes kérdést, amelyre csak egy feleletet adhat, azt, hogy Magyarország a világ legnagyobb erődje, amely minden pontján köny- nyen védekezik tízszer annyi ellenség ellen is. Ez a nagyérdekességü fejtegetés igy folytatja: — Ma körülbelül számolni kell azzal, hogy Oroszország kétmillió katonát vethet a Kárpátok lábához. Ez a kétmilliós katonatömeg óriási erő és nincs ok kétségbevonni azt, hogy hozzáértő vezetés alatt áll. Éppen azért bizonyosra vehető, hogy a Galíciába beszorult óriási seregcsoport megkísérli az előrecsuszást Przemysl irányában, megáll a Visztulán. Ez azonban kizárja azt, hogy átcsapjon a küzdelem a monarchia hadi éléstárába, Magyarországba is. Mindenki tisztában lehet azzal, hogy amely csapat átmegy a Kárpátokon, az elveszett. Tiz-huszezer ember, vagy akár 40—60,000 emher is lehulló hópehely egy húszmillió lakosságú, ellenséges országban. Ennél nagyobb hadsereg átvonulása elképzelhetetlen, mert ennek nemcsak fizikai és észbeli, hanem stratégiai akadályai is elháritha- tatlanok. A Kárpátokon keresztel ugyanis nincs mód stratégiai fölvonulásra. Amig az ott vivő szorosok és hágók kisebb csapatok által is elzárhatók, addig az esetleg oda betört nagyobb seregnek az életerét, a hadi tápvonalait a szorosoknál állandó veszély fenyegeti. Ha a bevonulás után e szorosokat elzárják az osztrák-magyar csapatok, akkor megszűnt az érintkezés a galíciai seregek és a Magyarországon esetleg dolgozó oroszság között. Már pedig ennek a ténynek a lehetősége annyira kézenfekvő, sőt bizonyos is, hogy nincs mód az orosz sereg más operációs vonalára, mint a Przemysl—Jaroslau— Tarnow—-Krakkó irány. Fz a vonal Bécset és Berlint zárja s egyforma kulcsa a két világhatalom fővárosának. A német lap ezután azt fejtegeti, hogy az osztrák-magyar hadsereg és a német seregek minő frontváltozásai lehetségesek Galíciában és Szilézia érdekelt részein, továbbá, hogy a Visztula mennyiben akadály a seregmozdulatokra. Magyarországot és a magyar közönséget nagyon közelről érinti éppen az a szakszerű fejtegetés, amelyet pedig csak mellékesen említ, fel a német lap, mint annak a megokolását, hogy az orosz főhadseregek feltartóztatása minő sikerrel folyik és hogy az orosz sereg azt az utat kénytelen követni, amelyet az osztrák-magyar és német hadvezetés kijelölt neki. Egy debreceni fiú hadikalandja. A tizenöt éves harctéri sebesült. Szerdán délután a kolozsvári pályaudvarra a sebesült katonákkal egy tizenöt éves fiú érkezett meg, aki sántikálva érkezett oda a kötöző helyre. — Kössék be kérem a combomat, mert kutyául elbánt velem az orosz golyó! — mondotta a fiú, bár egyáltalán nem vette tragikusan a ' dolgot. Kérdésekkel rohanták meg s erre olyan harctéri kalandokat mondott el, amelyekről vitéz katonáknak is volna mit beszélniök egész életökön keresztül. — Engem Hercz Lászlónak hívnak. Az apám, aki szegény,mellettem szenvedett ki, debreceni fuvaros volt. A mozgósítás alkalmával négy lovunkat és két szekerünket vette meg a kincstár s édesapámat megfogadták a munció-szállitás fuvarozására. Engem is magával vitt az apám s két héten keresztül minden baj nélkül szállítottuk a konzerves csomagokat. Az egyik szekeret édesapám, a másikat pedig én hajtottam. A jarovoni országúton kocogtak a lovaink. Délután 4 óra lehetett, gyanútlanul hajtottunk egy domb felé, amikor irtózatos dörrenést hallottam s láttam, hogy srapnell csapódott le arra a szekérre, amelyet édesapám hajtott. A srapnellnek rettenetes hatása volt. — Apámnak féllábát elvitte és azonnal megölte s é’ettelenül zuhantak a földre a szekér elé fogott lovak is. Odarohantam a borzalmas pusztulás színhelyéhez s megrendülve láttam, hogy édesapámon már nem lehet segíteni. Belenyúltam a zsebébe, hogy legalább értéktárgyait vihessem el édesanyámnak, ekkor azonban alig néhány száz lépésnyire kozákok tűntek föl s abban a pillanatban sajgó fájdalmat éreztem a combomban. Meglőttek s a sebből kifolyó piros vér végigfolyt a nadrágomon. Láttam, hogy nincs elvesztegetni való időm, épen maradt szekeremhez rohantam, eloldottam az egyik lovat s a leggyorsabb iramban kezdtem hajszolni az állatot. Egy erdő felé vettem utamat s hálát adtam Istennek, amikor a mi katonáink egy különítményére bukkantam. Itt aztán — úgy ahogy lehetett — zsebkendővel bekötözték a sebemet s biztattak, hogy tartsak velük, amig kötöző helyre érünk. Nem volt mit tenem, velük mentem. A kis csapat három győzelmes ütközetben vett részt. En persze nem tudtam segítségükre lenni, a golyók azonban ugyancsak bőven süvítettek el az én fejem körül is. — Végre elértük Jassót, ahol éppen olyan rendszeres ápolás alá vettek, mint a többi sebesültet. Eperjesig vittek el, ahol útnak indítottak Dekrecen felé. A vonaton azonban elaludtam s már jóval elhagytuk Püspökladányt, mire felébredtem. így kerültem Kolozsvárra s most az a vágyam, hogy Debrecenbe tudjak visszamenni. A debreceni ifjú izgalmas kalandjait nagy érdeklődéssel hallgatták a pályaudvaron, Te- lelcy László gróf, a Vörös Kereszt pályaudvari megbízottja azonnal levelet irt Domahidy Elemér debreceni főispánnak s különös figyelmébe ajánlotta a tüzpróbát vitézül kiállott Hercz Lászlót. Még aznap elexpediálták Deb- reczen felé. A Városok feli szükséglete. A debreceni kereskedelmi és iparkamara a következő levelet intézte a kamarai kerület alispánjaihoz és polgármestereihez : Abból az alkalomból, hogy a kamarai kerület egyik vármegyéje véleményt kért a kamarától a lakosságnak a mai háborús viszonyok közepette a mindennapi élelmi szükségletekkel való ellátása tárgyában, a kamara — mindig a városokra és népesebb helyekre gondolva — összeállította a főbb életszükségletekre vonatkozó lisztáját s azok beszerzésére és biztositára vonatkozó megjegyzéseit, melyeket esetleges felhasználás céljából a tek. Gimmel is közöl. A kamara véleménye szerint a harcok által sorolt kamarai kerület városaiban különös gondoskodásnak kell történni, hogy a tél folyamán e városok el legyenek látva a legszükségesebb anyagokkal. Ezek : fütőszén és tűzifa, gabona, tengeri liszt, hús és zsiradék, só, petroleum, cukor, kávé, thea, rizs, burgonya, bab és egyéb hüvelyesek. Általános rendelkezéseknek a gondoskodásnál hatályuk nincs. Minden egyes cikket, vagy cikkcsoportot külön kell letárgyalni azokkal, akiknek a beszerzés és raktározás üzletkörükbe tartozik. Kereskedelmi kötések — a háború által teremtett vis majorok és bizonytalan szállítási viszonyok folytán nem képeznek biztositékot. Addig a lakosság biztosítva nincs, mig a kérdéses cikkek a télre való elégséges mennyiségben raktározva nincsenek, vagy helyi termelésük kellő nyersanyaggal rendelkező gyárak, termelő-telepek által biztosítva nincs. A kereskedő ma mindent csak készpénzért vásárolhat. Követelései behajtásában a moratóriumok gátolják, uj hitel pedig ma nem nyillik, a kereskedő tehát elsősorban pénzügyileg képtelen az ellátás feladatát rendes üzleti körében megsegítés nélkül megoldani. De raktárai sem ahhoz mértek, hogy ily rendkívüli feladatnak megfelelhessenek. A kereskedőkkel tehát tárgyalni kell s őket abba a helyzetbe hozni, hogy szakava-
