Szamos, 1914. október (46. évfolyam, 233-263. szám)

1914-10-24 / 256. szám

XLVI. évfolyam

Szatmár, 1914. október 24.

256 számPOLITIKAI NAPILAP

Hős vértől párosult

névsorok kerülnek elénk és hozzák a hirekef ’’hős fiaink, dicső testvéreink, derék barátaink ifjúi haláláról.

Hozzák a háború eseményeinek legmegrá- zóbbjait, amelyek arról szólnak, hogy megritkul a társadalom, amelyben éltünk, hogy közöttünk,

mellettünk üres marad egy-egy hely.

Tudtuk, már akkor tudtuk, mikor a háborúra még csak előkészültünk, hogy ez lesz a legfájdalmasabb, tudtuk, hogy az fog legmeghatóbban a szivünkhöz szólani, az fogja belőlünk a legegyénibb és legbelsőbb fájdalom érzéseit kiváltani, mikor hosszú sorozatban fogjuk olvasni a hozzánk tartozó elesettek névsorát.

De nem tudtuk azt, hogy ezt a máskor könyörtelenül szívfacsaró érzést ilyen férfiasán fogjuk tudni elviselni.

Azóta beleéltük magunkat, hogy háború van. Azóta megtanultuk, hogy mit jelent a háború: dicsőség útja, győzedelem sora, amelynek ára — emberélet.

Sok, sok emberélet, amelynek sora megnyilt és amelynek vége sokára fog elkövetkezni.

Hírforrásaink minden oldalról kedvező híreket jelentenek. Fegyvereinket isten áldása, a háború szerencséje kiséri. Abból a nagy, hatalmas, korszakot alkotó operációból, melyen most a világ keresztülmegy, mi egészséges, megujho- dott, életerős szervezettel fogunk kikerülni. De sok vérvesztességgel.

Eddig csak a helyzet állandó javulásának dicsőségteljes híreit hallottuk, most megkapjuk a bulletint, a bennün- j két közelről érdeklő vérveszteségekről j is. A megifjodás szerencsés operációjá- j nak áráról.

Szemeinket elönti a könny, megsiratjuk az elesettekben a fiút, a testvért, a barátot, az embert.

Sajnáljuk az apát, aki elvesztette fiát, a hitvest, aki nem látja többé viszont gyermekeinek apját.

De könnyeinken keresztül látjuk a glóriát, amelyet a dicső, hősi halál von az elesett katonák feje fölé. Látjuk a

Október I

24

SZOMBAT

j Rafael fős.

hazát, amelynek jövője megujhodik a mi hőseink elhulló vére árán. Látjuk, amint a halálra fárasztott és rommá pusztított államok között megmaradunk fiatal városainkkal és népünkben szuny adó friss energiákkal és látjuk: mit jelent a dicsőségteljes katona halál.

Látjuk, hogy — amit mint emberek, pillanatnyi lágysággal megkönynyezünk — a hősi halál többet ér föl a tunya életnél.

És érezzük, hogy azok az elesettek, akik esetleg évtizedekkel siettetve jutottak az elmúláshoz, derekabb, hasznosabb polgáraivá lettek ennek a ház nak a haláluk által, mint azok, a ezeket az évtizedeket tespedő élet töltik el. O

r

Törökország mozgósít.

Berlin, okt. 23.

A „Lokalanzeiger“ jelenti:

A koppenhágai török konzul közli, hogy

Törökország elrendelte az általános mozgósitást.------ (M. T. I.)

Tö

rök-perzsa csapatok akciója Perzsiában.

Bécs, okt. 23.

A „Reichspost“-nak a Reuter-ügynöksóg jelenti :

Egyesült török—perzsa csapatok megszállót* ták a perzsa kormányzóságok tóvárosait.------ (M. T. I.)

A nyugati harctérről.

Berlin, okt. 23.

A nagy főhadiszállásról ma délelőtt jelentik :

Az Tser csatorna mentén tegnap sikereket értünk el. Dixmuidentől délre csapataink előre nyomultak. Lillettől nyugatra támadásaink sikerrel jártak. Több helyiséget elfoglaltunk.

A nyugati hadsereg arcvonalának többi részein nagyjában nyugalom van.

(A miniszterelnökség sajtóosztálya.)

A németek Calais előtt.

Rotterdam, okt. 23.

Az „Aftenposten“ jelenti:

A németek minden oldalról megkísérlik, hogy Calaisbe behatoljanak.

(M. T. L;

Portugália kimarad a világháborúból.

Budapest, okt. 23.

A londoni „Daily Chronicle“ jelenti:

Portugáliának a világháborúban való részvéteiéről szóló hir alaptalan. (M. T. I.)

sen csal; fest, basen

TISZTIT IS

Lapunk md száma 4 oldal»

mi ér,

Lukácsovits