Szamos, 1914. október (46. évfolyam, 233-263. szám)
1914-10-13 / 245. szám
% ; * <AV Ol idäi. Vj SZ A MO S (iyi4 október 13. 245 szám.) LEGÚJABB. Újabb ggőzelmes offenziva az orosz Ellen. Bpest, okt. 13., éjjeli 1 óra. A főhadiszállásról jelentik : Offenzívánk sokszoros és csapatainkra mindvégig győzelmes harcok közben elérte a Sant. Przemysl várának felmentése be van fejezve, a vártól északra és délre az ellenséges körülzáró sereg maradványát támadjuk. Jaroslau és Lezajsk birtokunkba van. Sienivátót erős ellenséges csapatok vonulnak vissza. Chyrowtól keletre támadásunk szintén előrehalad. Orosz-Lengyelorszá gban az erős orosz haderőnek minden arra irányuló kísérletét, hogy a Visztulát Ivangorod- ból és délre átlépjék, meghiúsítottuk. Höter vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya) Budapest, okt. 13., éjjel 1 óra. A „Magyarország“ Írja : A sajtóhadiszállásról jelentik, hogy az oroszok az egész vonalon visszavonulóban vannak. Reméljük, hogy rövidesen utolérjük őket A kolera az oroszoknál rettenetes pusztítást végez. (M. T. I.) Bevallott visszavonulás. Stockholm, okt. 13., éjjel 1 óra. Az oroszok hivatalosan bevallják, hogy a Visztulától visz- szavonulnak. (M. T. I.) oroszok veresége a Ijaukázusqál. Konstantinápoly, okt. 13., éjjel 2 óra. Az „Ikdam“ írja, hogy a kurdok újabb, harmadik támadása az oroszok ellen, az utóbbiak vereségével végződött. Burucz város tele van orosz sebesültekkel. (M. T. I. Angol rejtély. Konstantinápoly, okt. 13., éjjel 2 óra. Angolország itteni nagykövete felszólli- totta a nagykövetség hölgyeit, hogy azonnal hagyják el Konstantinápolyi, de hozzátette, hogy az intézkedés okát nem szabad kutatni. (M. T. I.) A trónörököspár gyilkosai a bíróság előtt. Sarejevo, okt. 13., éjjeli 2 óra. Tegnap kezdődött meg Princip Gav riló és társai bünperének tárgyalása a büntető törvényszék előtt. A tényállás felolvasása után áttértek a vádlottak kihallgatására. (M. T. I.) Galíciai hadállásunkról Moráth őrnagy szakvéleménye. Moráth őrnagy, a kitűnő hirü katonai iró. a Berliner Tageblattban a következő érdekes fejtegetéseket közli: Az osztrák-magyar hadsereg eddigi küzdelmei, ha nem is voltak feltűnők, mégis nagy eredménynyel jártak. Az orosz haderő zömét feltartani és neki nagy veszteségeket okozni nem kis feladat. Ausztria-Magyaror- szág ezt a feladatát mogbldotta és pedig olyképpen, hogy most már az orosz nagyzás sem tekint csak úgy félvállról le rá. A kettős monarchia népeinek régóta forró haragja harci dühhé lett, olyannyira, hogy a magán- és hivatalos leírásokban nem is ismerünk rá nyugodt és vidáman előzékeny szövetségesünkre. És emberileg igazán érthető, hogy a monarkia férfiai szent dühükben rohammal akarják megtámadni az örökös elégedetlenség életrekeltőit, az orgyilkosság fajzatát, a besúgók és a gyöngék lelkiismeretlen csábítóinak tömegét. Mély fájdalommal és huza- kodva adták föl állásait it Dank! és Auffen- berg csapatai, valamint a lembergi sereg. Most azonban látják már, hogy a hadvezetőséget csak helyes előrelátás vezette. Be kellett következnie annak az időnek, mikor nagy népességű Németországból egy hadsereg indul el, hogy a jó barátot mentesítse. Miért tették volna ki ezt megelőzőleg a hadsereg ebtjét az orosz túlsúlynak ? A harci szünetet, a két hadsereg közös működésének bizonyságát üdvkiáltásokkal fogják fogadni az egész monarchiában. Aki eddig feszülten várakozott erre az időpontra, az hálás lesz az osztrák-magyar főhadiszállásnak, hogy rögtön a műveletek megkezdése után hirt adott erről. Már hetekkel ezelőtt rámutattunk arra, hogy az osztrák-magyar balszárnyon német erők akcióba lépése is kívánatos. Ez az akcióba lépés most megtörtént és batása jelentkezik is már az oroszok általános visszavonulásában a Visztula mindkét partján. Az osztrák-magyar előnyomulás most a Visztulától délre a San-vonal felé szorosan Przemysltől északra, a közös előnyomulás pedig a Visztulától északra a folyó folyása mentén halad a Lysa-Gora felé, amelyen tudvalevőleg annak idején a Dankl-féle sereg is diadalmasan vonult át. Itt erős lovasság fedezi az ellenség visszavonulási útját a Visztula-vonalon, Ivangorodtól délre. A szövetséges seregek előrenyomulásának egyik következménye lesz az oroszok kárpáti betörésének hiábavalósága. Házvezetőnői állást keres helyben vagy vidéken, szerény díjazás mellett, egy fiatalasszony. — Cim a kiadóban. LeVél a sátortáborból. Szatmár, okt. 12. Meghatóan kedves dolog az, hogy a hazáért küzdő katonabarátaink a háború zajában sem feledkeznek meg rólunk, itthon- maradottakról, úgy ahogy mi is gondolatban mindig velük vagyunk és szivünk érettük dobog. Most is levelet hozott nekünk a posta egy kedves fiútól, akiről a háború kezdete óta most kapunk először híradást. E levelet a név és hely megnevezése nélkül a nyilvánosság elé hozzuk: Sátortábor, 1914. okt. 5. .....................................! Mik özben lenge falu palotámat bedönteni készül a havas esőt hozó galíciai szél, rágondolok kedves városomra a szőke Szamos partján, a városban sok jó cimborámra, azok közt is első sorban arra, akivel egy egész ifjú élet sok kellemes perceit töltöttem el együtt. Számitok rá, hogy érdekel sorsom, hát egy szabad órámat, amit séma szolgálat, sem az ellenség nem zavar, arra használok fel, hogy tájékoztassalak hogylé- temről. Hát öregem „C est la guerre“ és én lépésenként jutok közelebb hozzá. Most még csak úgy kacérkodunk az oroszokkal, közel vannak, talán 10 kilométer sincs köztünk, de támadni nem mernek. Mi pedig azért nem megyünk ne- kiek, mert magas helyről érkezett parancsunk bennünket egyelőre egy védelmi vonal biztosítására szőrit. No nem baj, majd találkozunk még valahol. Ami talán jobb is lesz, mint ez a .tétlen“ szolgálat, mert ne feledd el, hogy a hadviselésnek nem a harc a legnehezebb fázisa. Sokkal kellemetlenebb ennél az a fáradság és küzdelem, amit a katona az elemekkel viv meg. Képzeld el például azt, hogy mit jelent napokon át térképen megjelölt hegytetőkön, szabadban, őserdő rengetegjében lenni, és miközben zugó zivatar szórja nyakunkba és szemünkbe a Beszkidek havas esőjét, a legéberebb figyelemmel kell lesni a fürge kozákoknak ha félénk is, de sürü próbálgatásait a védvonal áttörésére. Szentimentálizmusra berendezett lelkem különben nem egy mély nyomott hagyó jelenetnek volt tanúja. A múlt hó 26-án léptük át legelőbb a magyar határt. Fáradtan, de azért katonásan meneteltünk felfelé. Az ut e helyen mintegy 3—4 kilométert hegynek fel vezet. A legénység — jó bodrogközi magyar fiuk — a helynek és körülményeknek hatása alatt áll és az altiszt, aki legelsőnek lép a határt jelző gránit mellé, leveszi fejéről katonasapkáját, visszatekint komoly képpel Zemplénmegye bérces vidékére és igy szól: — Isten veled, édes hazám, szép Magyarország! Háromezer magyar kebelből szakad fel egy-egy mély sóhaj, 6000 szem válik RIKSHAPI VI££EL vegyítve az ez idei termésű sa- vanyubor kitűnő italt szolgáltat. Tisztán a BIKSZADI GYÓGYVÍZ hnrutos bántalmak ellen páratlan Kapható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád
