Szamos, 1914. szeptember (46. évfolyam, 203-232. szám)

1914-09-20 / 222. szám

3 oldat. SZ A M 0 i (1914 szeptember 20. 222. szám.) Frauenbergsr Lőrinc ezredes levels a polgármesterhez. Szatmár és Szatn^ármegye büszke lehet fiaira­Szatmár, szept. 19. Ahhoz a levélhez, amelyet alább köz­lünk s amelyet Frauenberger Lőrinc, a szatmári 5. gyalogezred vitéz ezredese inté­zett dr. Vaj aj Károly kir. tan., polgármes­terhez és általa egész Szatmármegye közön­ségéhez, — ehhez a levélhez nem kell kom­mentár. Frauenberger ezredesre mindnyájan emlékszünk, ezredének eskütétele alkalmából láttuk őt, a stramm, kemény katonát, amint lóhátról beszédet intézett tisztjeihez, legény­ségéhez és emlékszünk: a kép, amelyet ak­kor láttunk, azt a bizodalmát, meggyőződés­teli hitet keltette bennünk, hogy ez a sereg, amelynek legényeit felvonulni láttuk és az ő derék ezredesük, csak győzelemre vihetik az 5. gyalogezred zászlaját. Hogy bizalmunk nem volt alaptalan, annak legfényesebb bizonyítéka ez a levél: Keichenberg, 1914. szept. 10. Nagyságos Uram, Igen tisztelt Polgármester Ur; Miután folyó hó 1-én a Tyszowce-Ko- marow melletti ütközetben Oroszországban a jobbcombomat egy löveg átfúrta, súlyos se­bemmel f. hó 7. óta az itteni István-ltórház- ban fekszem és a legfigyelmesebb és leggon­dosabb kezelésben és ápolásban részesülök az ugyancsak súlyosan megsebesült Kon ez Ödönnel, a 12. honvédezred alezredesével Nagykárolyból, akinek a jobbválla lett átlőve és még több, az 5. ezredhez tartozó sebe­sülttel. A 15. menetezredből Herskovics Lá­zár tart. káplárnak ballábát schrapnelsebesü- lés folytán amputálni kellett és Nyika János 4. menetezredbeli közlegény a ballábán szen­vedett lősebével magasfoku lázban fekszik s valószínűleg belső sérülése is vau. Hála az itten tapasztalt szeretetteljes és előzékeny kezelésnek, amelyben az itteni lakosok egymást felülmúlni igyekeznek, vala­mennyi sebesült, még a súlyos betegek is, a javulás utján vannak és úgy hiszem, hogy én és Koncz alezredes ur két hét múlva már ismét a sereg élére állhatunk, amikor is én a szép bátor 5. ezrednek vezényletét boldogan és büszkén ismét átvehetem. Ezredem a 6. hadtestnek majd­nem minden csatájában részt vett. A tűzkeresztséget augusztus 27-én dél­előtt 11 órakor Pukazców mellett fé­nyesen kiállva, ezredem az én meg­sebesülésemig a Komarow és Tyszowce melletti hires ütközetben szerepelt még, mint olyanokban, amelyek a meg­említésre érdemesek. A tisztikar és a legénység az éjjeli me­netelések és rohamokkal járó kimerítő fáradt­ság legyőzésével és kitartásával továbbá bátorságával, vitézségével és önmegía- gadásával valóban nagy munkát teljesí­tett és ki kell jelentenem, hogy a sereg fényesen viselkedett. Polgármester ur, Szatmár városa és egész Szatmár vármegye büszke lehet fiaira, mert mindegyik helytállóit az ezred, a hadsereg és a haza be­csülete érdekében. Mondhatom, hogy ezredünk egyike a legjobb és legsnájdigabb ez­redeknek és szerencsésnek érzem ma­gamat, hogy ennek az ezrednek az élén lehetek. I Kötelességemnek tartottam, hogy Önnek igen tisztelt Polgármester Ur, a legfontosabb események rövidre szabott vázlatát közölni, hogy ebből Ön, mint hadkiegészítő kerületünk főbizalmi férfiainak egyike és az Ön utján előreláthatólag a közönség is tudomást sze­rezzen arról, hogy az 5. ezred képes volt minden feladatát fényesen megoldani és a maga számára a legnagyobb tekintélyt meg­szerezni. Őszinte, szívélyes üdvözleteimet küldöm Nagyságodnak és az egész ezred tisztikara és legénysége nevében Szatmárnak, kedves hazánknak, Kiváló tisztelettel Freuonberger ezredes. * Dr. Vajay Károly kir. lan., polgármes­ter meleghangú levélben köszönte meg az ezredes figyelmét és úgy maga, mint a város közönsége nevében mielőbbi felgyógyulást kí­vánt az 5. gyalogezred.vitéz ezredesének. Szatmári | Leszámitolőbank r.-t Alaptőke 1500.000 K. I Tartaléktőke 250.000 K. I A mai naptól kezdve pénztárunknál elhelyezett I fakarékbEfiélek 6°|o-kal kamatoztatnak és a moratorium korlátozásai alá nem esnek. Szatmár, 1914. évi augusztus hó 14. Házvezetőnői állást keres helyben vagy vidéken, szerény díjazás mellett, egy fiatalasszony. — Cim a kiadóban. URÁNIA MOZGÓ- Ideiglenesen a városi színházban. — Csak ma vasárnap szeptember 20 án már d. u. 4 órától folytatólagosan : a budapesti Omnia Mozgó legvonzóbb műsordarabjai, kizárólag sláger műsor : a világhírű Dansk Kino Comp gyár re­mek műve. Éjféli vendég izgalmas órdekfeszitő dráma 3 f. (1500m.) Az Ita amerikai filmgyár remeke : AZ ÁRULÓ megható társadalmi dráma 3 felv (1200 m.) a Deutsches Kino Theater óriási sikerű műve Mátray Ernő nagyhírű berlini Reinhardt művész főszereplésével TANGÓ LÁZ könnyekig megkacagtató filmkomédia 3 felv. — Több müsoronkivüli humo­ros szám. Felhívjuk e páratlan tartalmas sláger műsorra nagyközönségünk szives —• figyelmét. — Sebesült vitézeink az előadást délután ép úgy mint este díjmentesen látogat- — hatják. — sen csal fest, Lemberg polgármesterét fel akarták akasztani az oroszok. — Egy szemtanú a város kiürítéséről. — Távirati tudósítás. Berlin, szeptember 18. Lemberg kiürítését remélhetőleg most már azok is megértik, akik ebben a taktikai lépésben a világ összeomlásához hasonló szerencsétlenséget láttak, vagy akartak látni. Mert e két fajtáját az emberiségnek élesen el kell választani. Vannak, akik sötéten lát­nak, mert szemük rossz, a hivatalosan ki­adott jelentések bölcsen látják meg azt, ami a helyzet tárgyilagos megítélésére szükséges, a másik szándékosan lát feketén és ha pél­dául győzelmi hirt hall, akkor rögtön keresi mögötte a — vereséget. — Csak egy nagy vereség álcázására adták ki a diadal hírét. Csak azért fújják fel az Auífenberg győzelmét, hogy leplezzék a lembergi vereséget. — De Lembergnél nem volt vereség, Lemberget mi taktikai okokból adtuk fel — vetik ellene. Most megérkeztek a hiteles hírek a ki­ürítésről és pedig Berlinen át, tehát úgyszól­ván érdektelen kézből, amely nem vádolható azzal, hogy a háború folyamán hazugságok­kal és a valóság szépítésével bolondította volna a közönséget. A Berliner Tagblatt tudósítójának elbe­szélését van módunkban közölni a nevezetes eseményről. — Nyolc nappal a város kiürítése előtt bejelentette a katonai hatóság, Lemberg vá­ros polgármesterének, hogy stratégiai okok­ból fel fogják adni a várost. — Nyugtassa meg Lemberg város kö­zönségét, — mondotta egy tábornok — a feladást hadműveleti okok teszik szükségessé. Végeredményében semmi jelentősége nin­csen. Egy heti ideje van a város lakosságá­gának arra, hogy ingóságát, vagyonát biztos­ságba helyezze s az egész közönség védett helyekre költözködhessék. A polgármester azonnal közhírré tette, hogy a várost fel fogják adni. Izgalomban és állandó készülődésekben teltek a napok, a terekről folyvást fogyott a sok holmi, a vonatok és szekerek állandóan mentek déli és nyugati irányban. Megható volt a lakosság együttérzése s a katonaság jószivü előzékenysége. A város előkelőségei, miután biztonságba helyezték családjukat és vagyonukat, nem utaztak maguk is tovább, hanem a városban maradtak, hogy a sze­gényebb lakosság segítségére legyenek. A szükölködőknek pénzt osztottak, a rakodás­nál segédkeztek, együtt dolgoztak a napszá­mossal, a földművessel s a házalóval. Ügy­védek, orvosok egyetemi tanárok, képviselők téppett ruhában, érdes tenyérrel emelték a nehéz bútordarabokat s csomagolták a sze­gény emberek apró holmijait. Mikor a Wiunikinél harcólt osztrák­magyar csapatok visszavonultak és Lem- bergbe étkezve jelentették, hogy az orosz se­reg jön, a város gazdag polgárai is útra kel­tek. A tömeg is meggondolta a dolgot és most már az menekülni akart. Ez egy nap­pal a kiürítés előtt történt. Ezért aztán olyan tolongás keletkezett, hogy az indóházakban életveszélyessé vált a tartózkodás. Fiakkerek nem voltak és ezért gyalog indult meg a népvándorlás a pályaudvarokhoz. Az elutazáshoz a katonai parancsnok­ság igazolványa lett volna szükséges. Ennek helyiségei előtt olyan tömeg tolongott, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents