Szamos, 1914. szeptember (46. évfolyam, 203-232. szám)
1914-09-02 / 204. szám
2-ik oldal. SZAMOS. A nagy igazság, melyet én egynegyedszázad óta hirdetek; a magyar és román fajnak érdekközössége nyilvánul meg világosan a jelenlegi dicsőséges és természetes válságban. A mindennapi élet minden kicsisége és helytelensége eltűnt a közös ellenség által felvetett probléma előtt. — A fegy- verekben való testvériességből ki fog sarjadni a vállvetett békés munkálkodásra való testvériesség. A közös küzdelem és közös dicsőség oly helyzet szilárd alapját teszik le, amely egyaránt megfelel a magyar állam szükségszerű követelményeinek és a román nemzetiség jogos óhajának. Valótlan hír 200,000 orosz kör ülkeriteséről. Nagykároly, szept. 2. Tegnap Nagykárolyban az a hir terjedt el, hogy 200,000 oroszt körülkerítettünk az északi határon, — A hir valósága iránt kérdést intéztünk illetékes helyre, ahonnan azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a hir valótlan. Beszélgetés a világtörténelem legnagyobb csatájának egyik hősével, „Ki van zárva, hogy a csatát elveszíthessük." — A Szamos eredeti tudósítása. — Nagykároly, 1914 szept.-1. Az éjjel jövő 2 órás vonattal 81 sebesültet hoztak Nagykárolyba, akiket a kereskedők körében berendezett kórházban helyeztek el. A sebesültek között vannak olyanok, akik résztvettek a Galicia határán, hadseregünk és az oroszok között 400 kilométernyi vonalban folyó óriási csatában. A betegekhez egyelőre — a nekik szükséges nyugalom miatt — közönséget nem bocsátanak. Magunk is csak futólag tudtunk többekkel s köztük egy szép szál székely fiúval beszélgetésbe bocsátkozni. Megragadó és bámulatba ejtő milyen tűz és lelkesedés járja át ezeket a magyar fiukat most is. Lelkesedéssel beszélnek mindenről egyszerre és egyetlen vágyuk, minden óhajuk, hogy minél előbb ismét visszatérhessenek a "csatatérre Mintha a puskapor szagolása kivetkőztetné az embert mindenből; sóhajtozva vágynak utána lőni, szúrni, gyilkolni az ellenséget. Különösen akkor jönnek dühbe — mondják mindannyian — mikor sebesülést éreznek, vagy ha a csatasorban mellettük levő társaikat látják megsebesülni, avagy elesni. Ilyenkor nem lehet a magyar fiukkal bírni. Hiába parancsolnak nekik a tisztek; nincs akkor előttük se ember, se Isten, rettenetes rohamokkal vetik előre magokat, szuronyszegezve rohannak az ellenségre ... * Lőrincz Sándor honvéd tizedes a lábán sebesült meg. Bokán találta egy muszka golyó. Oda se ügyel a sebére, kemény székely legény Háromszékmegyéböl, Nagyajta községből. Nincs neki semmi baja — mondja — csak éppen hogy nem tud az egyik lábára ráállani. De majd rendbe jön hamarosan s akkor visszamegy a háborúba a pajtásával, a feje felett őrzött fegyverrel, amelyet gyakran ölelget magához . . . Ma egy hete, kedden reggel kezdődött meg a csatározás, — meséli Lőrinc Sándor. Négy ezred erdélyi honvéd fiú volt ott a mi csapatunkban. A tüzérekkel lehettünk vagy 16 ezeren. — Százezer orosz katona állott velünk szemben, de mi, magyar fiuk kedden és szerdán mégis 30 kilométernyire vertük vissza a muszkákat. ❖ Nagy jókedv uralkodik a táborban, me- | sélik mindnyájan. Magyar fiuk voltunk ott, j nem féltünk mi az ördögtől se. A muszkák i meg gyávák. — Mihelyst erősebb rohammal megyünk rajok, vagy közel találjuk őket, \ azonnal eldobják a fegyverüket, karjaikat j az ég felé tartják és imára összetett kézzel j kiabálják : Bozse, Bozse ! (Istenem, istenein!) \ és úgy kérnek kegyelmet. Aztán rossz is a fegyverük a szeren- j csétleneknek. flz orosz fegyverek célzója csak 300 lépésre szól, a mi 2600 lépésre célzó fegyvereinkkel szemben. 300 lépésen túl már j nem is tud lőni az orosz baka, nem lövés az már. A golyójuk hegyes, mint a tü, de csak 6 miliméteres, mig a mi golyónk 8 milimé- teres átmérőjű. * — Ah, Istenem! — sóhajt közbe erősen, mélyen Lőrincz Sándor — bárcsak ott lehetnék már . . . — Annyira vágyódik már haza, — kérdem tőle. — Én?! Hova gondol az ur? Ki beszél az otthonról. A csatamezön áll nekem minden gondolatom. Itt a fegyverem, nem is engedtem én el sehol. Mindenemet elvették tőlem, Máriapolnán, a hol előbb feküdtem, ott maradt mindenem, a naplómat meg a vasúton felejtettem, ahogy itt Ká- rolyban leszállítottak. De a fegyveremet nem hagyom semmi pénzért. Sok oroszt akarok "még vele lőni. Mi Bucses mellett, az orosz határról 3 kilométernyire kezdtük meg a csatát. Mi voltunk az elsők, kedden reggel. Terepkutató járőrnek voltam kirendelve 15 társammal együtt. —Kedden reg gél hárman mentünk munkára. Egy dóm oldalon, erdőben haladtunk előre," mikor j az oroszok felbukkantak előttünk. A sza- i kaszunk 600 lépésre jött utánunk, de mi be sem vártuk őkét, mindjárt tüzelni kezdtük. Az oroszok ugyanis a domboldal egyik árkából bújtak éppen kifelé. Egy egész csapat volt, kapitánnyal az élükön. Nekünk sem kellett több, csakhogy muszkát látunk végre. Azonnal megkezdtük a tüzelést, mire szakaszunk is futólépésben jött után- nunk., Óriási golyózáport zúdítottak ránk az oroszok, csakhogy nem tudnak lőni. A golyóik szerteszét csapkodnak, a miénk pedig nagyszerűen találnak. Mindig mindenütt tízszer annyi orosz hull el, mint a mi seregünkből. Ami természetes is, mert mi ötöt tudunk lőni, mig ők egyet, s a fegyverünk nem olyan rósz portéka, mint az övék Az oroszok nagyon sokan voltak, mi ; azonban közrefogtuk őket és háromoldal- ról, elölről, jobbról és balról támadtunk. I A rettenes golyózáporban elesett a mellettem álló járőrvezető Reám is négy orosz baka kezdett lövöldözni 15 lépésnyiről. Csakhogy mig ők töltögettek, a nagy közelségben mind a négyet lelőttem s aztán az ötödik golyót a kapitányba j küldtem Erre a kapitány kirántotta re volverét és reám akart lőni. Tölteni nem l volt időm. Szuronyszegezve rohantam neki ! Erre a kapitány eldobta a revolvert és összetett kézzel könyörgött kegyelemért. Rohamban voltam. Rákiáltottam: »A’ kutya, rám akartál lőni!« — és azzal be- ledöítem a szuronyt. Keresztül ment a nyakán. Biztosan meghalt. Itt van nálam a szurony. Most is rajta a vére — mondja a hős honvéd és mutatja a szuronyt. — Megaludt vérrel van borítva. Mig a kapitánnyal vesződtem, aközben kaptam a golyót a lábamba. — Még négyszer lőttem a sebesülésem után, de már nem tudom, találtam e. Sebesült lábbal még két kilométert gyalogoltam teljes felszereléssel visszafelé, a táborba. Ott szereltek le. Estére a csatatér tele volt orosz halottakkal Úgy hulottak egymásra, mint a földeken a kévék vannak kirakva. Lega- i (1914, szept. 2. 204. szám.) lább tízszer annyi hal meg mint amennyi közölünk sebesül. Higyje el uram — mondja teljes meggyőződéssel -- ki van zárva, hogy ne mi nyerjünk _ — Máriapolnán hallottam már, hog3T a pionirjeink a város melletti folyón egy hidat építettek csalétekül a muszkának. Rá is mentek a muszkák 6 ágyúval és egy csomó emberrel — s akkor a mieink felrobbantották a hidat. Az összes orosz mindenestül ott veszett a folyóba. Levél a harctérről. A 12. népfölkelő gyalogezred egyik magasrangu lisztje levelet irt Szatmárra egyik szintén magasrangu katonatiszt barátjához. A levelet, mint első és éidekes híradást a mi fiainkról, itt közöljük: Feladatott 1914. aug 22 én. Már 17-én álestünk a tűzkeresztségen. Aznap 33 ágyulövést kaptunk. Eredmény két könnyű sebesülés. Azonban tegnap délelőtt fél 11 órától délután 7 óráig igen heves ágyutüzben voltunk. Az ellenség 153 ágyulövést tett reánk s mindezek dacára az előnyomulás, melyet sze_ mélyesen vezettem, íöltartózhatatlan volt. Igazán ámulatraméltóan és szép rendben történt. Egy gránát 15 lépésnyire vágódott előttem a földbe, amely szerencsémre nedves és vizes volt s igy nagyobbrészt csak a sarat csapta a szemünk közé. Eredmény egy könnyű sebesülés volt. Volt egy éjjeli csete paténk is s ennek sajnos egy népfelkelőnk áldozatul is esett, mert kéztörést és halálos .szurony- döfést kapott, ma délután temettük el az itteni temetőbe, egy hadapród jelölt pedig eltűnt; valószínűleg megsebesülvén, a vizbe 1 ült. Az ágyú folyton bömbölt, puskaropogás hallatszik mindenfelé éjjel nappal. Mi különben megvagyunk. Üdvözöl barátod : llÍF©fc — A Vereskereszt egylet részére újabban a Közgazdasági Bank 200 koronát, Lang Samu 20 koronát adományozóit. — Aranyat-i/asért. Az Auguszta Gyorssegély Egyesület javára a Közgazda ági Bank 100 koronát, Lang Samu !0 koronát adományozott. —-— A gyűjtőnél et mu átnézi ük. Nagyon sok olyan jómódú embert ismerünk, akinek nevét !-eholsem láttuk. Vagyis azok semmit sem adtak — Zsugoriak talán??! Figyelmeztetünk mindenkit, hogy legközelebb megkezdjük kiabáló betűkkel, állandóan közölni azon jobbmódu polgárok és családtagok neveit, akik a jótékonycélokra nem adakoztak megfelelőleg. „Flancolni“, francia ruhákban libegve kccseskedni, bozontos frizurákkal, cicomákkal „édesgetőzni“ tudnak most is némelyek, — de adakozni, segíteni kevésbé. A szerkesztésért felelős : DÉNES S4^03 "í Dr. IIATKOVSZKY V1NDZE Szatmárnémeti. Nagykároly. A nagykárolyi szerkesztőség telefonja: 56. Kiadja a »SZABADSAJTÓ RT.“ Szatmárnémeti. ___ Ny omatott Róth könyvnyomdájában Nagykárolyban-
