Szamos, 1914. szeptember (46. évfolyam, 203-232. szám)
1914-09-08 / 210. szám
2. oldal. SZAMOS (1914 szeptember 8. 12C. szám.) WégjjezBP szerb hadifogoly. Bpest, szept. 7., éjjeli 2 óra. A hadi sajtószállás parancsnoksá gától a következő jelentés érkezett: A hagseregparanesnok szeptember 7-én a következő parancsot adta ki: Örömmel tudatom, hogy mintegy négyezer főnyi szerb csapat, amely Mit- rovicától keletre területünkre betörést kisérelt meg, fogságunkba esett. Ez alkalommal a délvidéken levő derék csapataink szerb hadiszert is zsákmányoltak. Mindez haladéktalanul az összes csapatainkkal közlendő. Frigyes főherceg, gyalogsági tábornok. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) An unsere östereichisoljen Gäste. Osztrák vendégeink részére. — A Szamos háborús táviratainak rövid német kivonata. — Gen. Lt. von Höffer meldet: Gegen das Heer Dankl liess der Feind ziemliche Hilfstruppen auflühren, welche per Bahn angekommen sind. Die unter dem Kommando des Gen. Lt. Kesztranek stehende Truppe hat einen starken Angriff der Russen zurückgeschlagen, 600 Russen wurden gefangen. Sonst herrscht auf den beiden Kriegs- Terrainen ein relativer Stillstand. Laut einer ämtlichen belgischen Meldung nahmen die Deutschen die Festung Clermont nach mehrtägiger Bombardierung ein. Erzherzog Friedrich lässt bekannt geben, dass heute eine aus 4000 Mann bestehende serbische Truppe, welche nach östlicher Seite von Mitrowica auf unser Gebiet einbrechen wollte, von uns gefangen genommen wurde. Die Russen sind Donnerstag in Lemberg eingezogen. Die Stadt-Tore von Paria wurden gesperrt. Die Stadt Lille zalt eine Kriegsentschädigung von Zwcinhundert Millionen an die Deutschen. England erbittet von den Vereinigten Staaten die Verteidigung seiner in der Türkei lebenden Untertanen, denn es erwartet seitens der Türkei die Mitteilung des ^Kriegszustandes. Neben Stojanow schlug der Landwehr- Husaren-Brigadier Virányi mit 3 Escadrons Kosaken von 3 Sotnya, 2 russische kánonén erbeutet und zalreiche Gefangenen. Mi történik a sebesültekkel? Nap-nap után százával hozzák most már a vonatok a harcmezőkről a bekötözö- zött katonákat. Virágosak a vonatok, csillogók a szemek, a vörös keresztes kocsik csendesen fekvő népe a csatába való visszatérésről ábrándozik. A szatmári pályaudvaron is minden sebesült-szállító vonatot óriási közönség vár, elhalmozzák a visszatért hősöket minden jóval, a kedves érdeklődés minden jelével. Megnyugtató a közönség számára annak a megismerése, mi történik a sebesült hősökkel? Tüzvonalban levő csapatoknál 5—15 perc alatt megtörténik a sebesültek elszállítása az ütközetből biztos helyre. Néha tüzvonalban kell lekötniük a vöröskereszteseknek egy-egy ömlő eret, megtisztítani egy fertőzött sebet. A normális viszonyok közt csak biztos helyeken történik az első segélynyújtás, a ruhák eltávolítása, a sebek kimosása és a szükséges kötözések. Sokszor rögtönzött operáció történik a harc színhelyén, ez azonban csak a legvégső eset és ritkán sikerül. Az első segélynyújtás helyéről, amely mindig közvetlen közelében van a tüzvonal- nak, hamar megtörténik a továbbszállítás a második állomásra. Kell a hely a folyton érkező sebesülteknek. Kivételek csak azok a rendkívüli súlyos esetek, amelyeknél biztos halál lenne a továbbszállítás. Ezen a második központon már sürüek az operációk, itt történik az osztályozás is. Innen aztán ép oly gyorsan kerülnek a sebesültek a harmadik stációra, amely már modern, nagy kórház, vagy ennek berendezett vasúti állomás. Lábon járó, könnyű betegeket innen azonnal továbbítanak a vonatok, amelyek egyúttal viszik a már kellőleg előkészített súlyos betegeket, sebesülteket is. Eddig a pontig sűrűn előfordul, hogy egy- egy hordágygyal félreállanak a vereskeresztesek és jelentik, hogy egy hőssel kevesebb van, innen kezdve azonban a legnagyobb ritkaság, hogy száliitás közben halljon meg valaki. Az első stációnál csak hivatásos ápolónők lehetnek, a legtöbb sürgő-forgó ápoló ott férfi. A másobiknál már vannak önkéntes ápolónők is, de mind olyanok, akik már prak- szisra tettek szert a sebesültek körül. A harmadik stációnál alig van más, mint önkéntes ápolónő. Temérdek orvos, gyógyszerész, orvosnövendék és hivatásos ápoló is dolgozik a kötözőhelyeken, ahol mindennek abszolút rendben, katonás fegyelemmel és csendben kell lebonyolódnia. A sebesült létszámot tulajdonképpen csak a harmadik, az elszállítási központnál állapítják meg. Aki eddig elhal, az a csatatéren esik el. Onnan aztán kórházakba, üdülőhelyekre viszik a hősöket és hogy itt minő gondos, pompás ápolásban van részük, arról már tud a közönség. Természetesen ez a hármas beosztás ideális, sokszor kivihetetlen is, néha csak egy a központ, néha négy-öt, a távolság szerint. Az ambuláncia épp oly katonás pedantériával és beosztással dolgozik a monarkia hadseregében, mint 'a muni- ciószállitás. A felgyógyulás aránya az orosz-japán háborúban 78 százalék volt, itt azonban 89—92 százalékot biztosan lehet remélni. Ez a minimum. Száz sebesült közül legföllebb ha nyolc meghal. A sebesültek 25 százaléka 3 hónap eltelte után, mint teljesen egészséges, visszavonulhat a háborúba. Ez mindenesetre oly óriási arány, amely a monarchia sebesült ápolási rendszerének szinte abszolút tökéletességét dicséri. Legkönnyebben gyógyulnak aránylag a golyó és kézifegyver okozta sebek, ha nem altestiek, vagy nem a koponya sérült meg, legnehezebbek a srapnell- sebek. A szerb-bolgár háborúban sikerült megmenteni egy olyan katonát, akinek a mellébe bordatörés után befuródott egy félfontos srapnell-törmelék. Levelek a szerb harctérről. „Visszaverjük a kutyákat" Szatmár, szept. 7. Két levelet közlünk alább, mindkettő a szerb harctérről jött. Mindkettő élénk bizonyítéka annak, hogy a hivatalos híradások szünetelése egyáltalában nem jelenti azt, hogy a hadműveletek szünetelnek és főként nem jelenti azt, hogy azokon a helyeken, ahol szünetel a híradás, nem történnek események, amelyek a mi javunkra szolgálnak. Az egyik levélben különösen felhívjuk azok figyelmét, akiknek a harctéren hozzátartozóik vannak, arra a passusra, amelyik azt magyarázza, hogy nem aggasztó jel az, ha a harctéren levő katonától az itthon maradottak nem kapnak rendesen leveleket. A harctéren levő katona nincs abban a helyzetben, hogy akkor üljön az Íróasztalhoz, amikor kedve tartja. Ha pedig már megírta a levelét, sokszor napokig kell várni, amig átadhatja a postának, ahol szintén hosszabb időt vesz igénybe, amig átolvasnak nehány ezer levelet, azokat megcenzurázzák és tovább expe- diálják. Az első levelet egy széles körben ösmert szatmári banktisztviselő irta a feleségének. A levél szövege a következő: 1914. aug. 23. „Szerbiában vagyunk .... A jó Isten velünk van, 'ő megsegít, hogy mi még örömben és vigasságban viszontlássuk egymást. Győzedelmesen nyomnlunk előre, először Montenegró egy részén mentünk keresztül, most pedig Szerbiában haladunk előre. Több ütközetben volt már részünk, bizony Isten, hogy eddig minden ütközetben visszavertük a kutyákat. Pedig sokszor megmászhatatlan hegyeken levő óriási erősségeket kellett bevennünk. Vezetek egy kis naplót, — majd nagy élvezettel fogjuk együtt olvasni.
