Szamos, 1914. szeptember (46. évfolyam, 203-232. szám)
1914-09-03 / 205. szám
XLVI. évfolyam. Szalmád, 1914. 205 szám. ■3BK tBHKCBVHSaaBB»aMlVS8 8e3ES»aKB«BCBB8IKaBKBRSSS8B!iaBBRBIBna«;BBBaiBSflBnanaHBSS! POLITIKA NAPILAP H’UES'>iKBKB»BE«HS»*E8H*BS!»se®Si»Blä®®B®Bffl»Sa®«*S*äSIS8EB»l5HK8ia*H»SBSK8l®HtälSBB8® 3Í STSSBlllMSBl QUO USQUE TANDEM . . . — irta: Dr. Ratkovszky Vincze. — Meddig fogunk aludni?! Mi ez kérem? Meddig fog aludni Nagykároly nemes városa ? Ökölbe szorul az ember keze s a káromkodásokat nehezen bírjuk elfojtani. Gyalázat a mi itt megy ! Hát mit gondolnak Önök ? Azaz pardon: hát Önök még most sem gondolkodnak?! Elapadt .nőkből a velő ésszétzüllött már az idegzetük? Az isten-nyilát várják, hogy talán az segítsen elgyengült valójukon. 3—400 kilométernyire tőlünk a borzalmak és rettenetességek csatáját vijják, amilyen az idők végtelenségében visszafelé még sohasem történt. Napot takaró, sötét fellegekben hull a golyó s az ágyuk és fegyverek rémes dübörgése bele fog hallatszani mindörökkön az idők végtelenségébe. A világtörténelem legnagyobb csatáját harcolják, amit évezredek múlva is tanítani fognak a történelemben. — Emberi képzelettel alig felfogható, 400 kilométernyi (Budapesttől Máramarosszigetig megfelelő) területen dolgozik hadseregünk életre-halálra . . . és közben egy kicsike kis fészekben, Nagykárolyban, némelyek, férfi és női hiszterikák, alusznak. Ali ez kérem, ha nem betegség? Akiknek van érzékük és tudnak gondolkodni, azok érzik a levegőben az iszonyú feszültséget, amit az idők hoztak Akiben van érzék és tud gondolkozni, az most nyomás alatt érzi magát; nem tud dolgozni, nem tud társalogni, nem tűri sokáig a másik embertársát és nem tud sokáig egy helyben ülni. Ezek azon gondolkodnak folyton, latolgatják a hely zetüket, hogyan lehetne akkép rendezni ügyeiket, hogy szintén elmehessenek a harctérre, látni, benne lenni a tűzben, dolgozni, harcolni azt, amit emheri értelemmel felfogni sem lehet, csak cselekedni.. . Akik tudnak gondolkodni... Ám még mindig vannak, akik bírnak hosszasan elüldögélni a kávéházban is például ... Nézd meg őket embertárs, kik azok? Karakterisztikus alakok, akiknek biztonságban a vagyonkájuk, akik, ha beviszik őket katonának, kisvindíizik magukat kutyamosónak, sanitätsnek, meg irodába. Akiknek mindegy, ha jönne is a muszka, akik nem birják a haza fogalmát ... Nézd csak végig őket embertárs, mily bornirtul elüldögélnek órahosszat, sőt némelyik lágyvelejünek élcre is áll a nyálas ajka ! És a hölgyek ? Tán egy hete sincs még, — ah istenkém, hogy-lépdegéltek kifele a vasúthoz, kicsi cipeliőcskékben, drága virágocs- kákkal sietgettek, sőt tolakodtak a snáj- digocska tisztek felé, mert — szentisten ! — elveszett volna a haza, ha ck néni j tudnak legalább egy ász nek a kebeléhez nyúlni. És most? Megsebesült lábszárakat — hova gondol, kérem? — kötözgetni, es keresztül lőtt testrészeit — de maga meg van bolondulva ! — gennyes sebeit itat- gatni — azt nem. Mit gondol kérem, egy rongyos bakáriak a sebeit csak nem fogom kötözgetni? De — hogy az a baka, a kutya- iáját, őnagyságának az életét és mindenei védelmezte egy rettenetes világtörténelmi csatában s tehát a legutolsó bátor baka is egy félisten most — az nem talál utat őnagysága kontya mögött . . . Ellenben . . . Ellenben őnagysága í francia divatu ruhácskában kiillegetőzik I most is „sebesült nézni“. És most már ! nem tolakszik, de sőt körülvigyáz folyton, forgolódik, kiabál, nehogy a ruhájához hozzáérjen valaki, vagy valami. A gyönyörűséges, pláne sleppes ruhához'. . . És borzad őnagysága, az édes, és azután elmegy diskurálni őnagysága és tréfálni őnagysága és némelyik még most is udvaroltak — Hát nem kell ide az istennyila ?! Budapest, szept. 2. A Magyar Távirati Iroda jelentése. A Havas-ügynökség jelenti Parisból: Tegnap este újra megjelent egy német léghajó Páris fölött és újra két bombát dobott le a városra. A városból sokat lövöldöztek a repülőgépre, amely azonban sértetlen maradt. . . .És adakozni ? Dehogy. Egyik sem gondol arra. Arra, hogy vagyonához mérten minden lehetőt adakozzék. Ellenben az a szegény falusi asszony, akinek az urát, gyerekét, testvérét, mindenét elvitték, az utolsó garasaiból vesz 20 kenyeret és behozza szegény a sebesülteknek. A szegény, akinek minden kenyérkeresőjét, támaszát elvitték azért, hogy a gazdagoknak legyen, azok igy így adakoznak. A gazdagok pedig alusznak . . . Nem félnek kérem, hogy egyszer csak kitör belőlünk a düh és egy hirtelen }ött forradu dm mai letépjük a cicomás ruhákat és megostromoljuk a zsugori gazdagokat ? Quo usqu tandem! — Tessék hazamenni hölgyeim és levetni a cicomás ruhákat és a sleppekből és selymekből tessék kötéseket tépni! — | És tessék haza menni és otthon dolgozni: ! harisnyát, keztyút, haskötőket, fülvédőket varrni azoknak a mi drága félisteneinknek akik most rettenetes téti háború elé néznek .^. . És tessék adakozni mindenkinek a módjához mérten. Mert felírjuk a hölgyek neveit, akikről előbb- szólottunk, — és összeírjuk a kevésbé adakozók neveit és a gyönyörteljes névsorból szégyen issztái fogunk készíteni, amelyet mindenfelé ki I fogunk ragasztani s az utókornak muze- J untokba eltétetjük. Könyörtelenek leszünk, ismerősökkel szemben is. Mert most rettenetes időket élünk. Minden eszközzel dolgozni kell. A M. T. I. jelenese. A Fremdenb'att Írja: A Galíciából érkező hírek arra engednek következtetni, hogy csapataink helyzete igen kedvező. Számítani lehet arra, hogy csodálatraméltó katonáink hősies erőmegfeszitéssei teljes sikert fognak elérni. SZEPTEMB. 3 Csütörtök Tol. Miklós Ilii 11| SÜL fi haldokló francziaország, — Lázadás Szerbiában. Folytatják Paris bombázását. j Sí nagy csata részünüre jót Mi Bécs, szept. 2. fiilér. ádi? Ara td$ fiíiér.
