Szamos, 1914. augusztus (46. évfolyam, 174-202. szám)
1914-08-14 / 185. szám
JJ QS>4 ójgusztjs 14. 185 szám) SZ A M J S 3. okk-h. hár akkor, amidőn a szerbek, a hivatalos Szerbia gaz őrülete odáig vetemedett, hogy fenséges trénörökösünket és nejét felbérelt orgyilkosokkal saját országukban meggyilkoltatták. Ennyi gazságra már tétlenül nem maradhattunk, minden becsületes" embernek fellázadt a lelke e gaz merényletre; az Isten által belénk ojtott erkölcsi érzés nem engedte meg, hogy ezt elnézhessük: az ártatlanul kiontott vér, a három kicsiny j árva siralma égre kiált, nemzeti becsüle- f tünk megsértése megtorlást követelt. De kormányunk, féltve Európa békéjét, még ennyi sértés után is csak szolid eszközökhöz nyúlt. Csupán azt követelte Szerbiától, hogy az orgyilkosok aljas felbujtóit büntesse meg és irtsa ki az országából az ellenünk bujtogató szellemet. Ennyit minden tisztességes népnek, mely szomszédaival békében akar élni, felszólítás nélkül is meg kell tennie. Szerbia azonban a jogos követelés e legkisebbjét sem teljesítette, amivel nyíltan beismerte, hogy velünk békében élni nem akar, hogy vesztünkre tör, hogy terület épségünket meg akarja csonkítani, országunkból egy részt el akar rabolni. Erre mäß válasz nem lehetett, mint hogy Őfelsége fegyverbe szólította hadseregének egy részét azon paranccsal, hogy a becsületünkbe gázoló népet megfenyítse, vele a monarkia hatalmát éreztesse és hóditó álmait csirájában elfojtsa. Ekkor tűnt ki, hogy az erkölcsileg züllött, vakmerő ugyan, de gyenge szerb nemzet nem magában bízva merészelt bennünket kihívni, hanem hogy bizodalmát protektorába, az alattomosan ellenünk mü- | ködő Oroszországba helyezte. Kitűnt, hogy orosz biztatásra kezdte és folytatta aknamunkáját ellenünk, hogy j csak előőrse a mi öröklött ellenségünknek, az orosznak, ki elérkezettnek látja az időt, hogy minket megsemmisítve, barbár uralmát hazánk romjain nyugat felé kiterjessze. Oroszország és az orosz cár, az orosz görög keleti vallás feje nyíltan az orgyilkos Szerbia pártjára kelt és ezzel beismerte, hogy szándékai ugyancsak mint Szerbiáé: országunkat szétdaiabolni, le- igázni, Magyarországot a föld színéről eltörölni. De nemcsak ellenünk tör az orosz, hanem meg akarja semmisíteni hü szövetségeseinket, a hatalmas német népet is, hogy annak virágzó országán és kiterjedt hatalmán Franciával és Angollal osztozzék. Honvédek! Elmondottam röviden az okokat, miért hitt bennünket Őfelsége, szeretett ősz királyunk és legfelsőbb hadurunk fegyver alá. Láthatjátok ebből, hogy ellenségeink minden igaz ok nélkül, mint rablók törnek ellenünk, hogy országunkat szétdarabolják, szabadságunkat önállóságunkat elvegyék, a monarkiát és vele az ezeréves Magyarországot megsemmisítsék. Honvédek! Az ország és mindnyájunk sorsa forog kockán! Élet-halál harc ez, melyben egyik félnek veszni kell. Hazánkért, nemzetünk- J ért, szabadságunkért, földünkért, család- \ jainkért megyünk harcba, hogy őket meg- i mentsük, hogy őket rablómódra ellenünk támadó ellenségeinktől megvédelmezzük. De a magyar és német nemzet ősi vitézsége nem engedi meg, hogy tétlenül karbafont kézzel várjuk, mig az ellenség reánk tör, hanem megyünk elszánt bátorsággal előre, be az ellenség országába, hogy ott törjük össze, ott semmisítsük meg annak erejét. És e bátor támadásunkban lelkesít azon tudat, hogy velünk a jog, az igazság, a becsület, az erkölcs, velünk az Isten. Isten ostoraiként fogunk megjelenni az ellenség földjén, hogy kiirtsuk a gonoszságot, hogy megfenyítsük a rablókat, ' kik életünkre és vagyonúnkra törnek. Honvédek! Én bízom az ősi magyar vitézségben, mely e hazát megszerezte és ezer éven át fentartotta. Bízom a honvéd név varázserejében, mely Európát már egyszer bámulatba ejtette. Bízom hazaszeretetetekben, királvhüségtekben, bízom férfias nemzeti önérzetetekben, hogy ellenségünknek újból elméjébe viszitek ezt a mondást: „Ne bántsd a magyart“. És e zászló, melyet a király és haza bizalmuknak zálogául adtak kezetekbe, amelyre esküdtetek, kerüljön szeplőtelenül vissza és előttetek lobogva büszkén hirdesse mindig: „Fel csatára ! Fel győzelemre !“ Kedves, megható jelenet következett ezután. A zászlótartó meghajtotta a zászlót, amely elé odajárult Fekete Sándorné urasz- szony, Fekete Sándor százados felesége, Lé day Matild és Újlakv Sárika urleányok és megkoszorúzták az ezred szentségét: a zászlót Szlávy Dezsőné úrasszony lelkes hon- leányi buzgósága fonta a koszorút, amelyet Fekete Sándorné meghatott, meleg szavakkal helyezett el a zászlórúd ormán. , A kedves figyelmet tahovári Taby Már- ezredparancsnok köszönte meg a hölgyeknek. A díszítési aktus befejeztével dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester beszélt a katonasághoz azzal a meleg szeretettel, amely-, lyel Szatmár városa érez az ő társadalmának harcbavonuló, derék tagjai: a katonaság iránt. A polgármester beszédjét itt adjuk: Szeretett Testvéreink ! Csak néhány óra választ el attól a magasztos és feledhetetlen pillanatoktól, amidőn ezen a helyen üdvözöltem a város közönsége nevében azon testvéreinket és fiainkat, akiket azóta már elszólitott a kötelesség a hadak és dicsőség útjára harcolni az igazak harcát s megtorolni az álnokságot és bűnt. íme, most ti álottok itt, akikhez bennünket azon rendíthetetlen bizalom és sze- reteten kívül, amellyel a haderő összességéhez viseltetünk, azon különös kapocs is j fűz, hogy ti a magyar történelembe és j magyar szivekbe kitörölhetetlenül bevésett „honvéd“ nevet viselitek. Legfőbb Hadurunk, Apostoli királyunk hivó szava hadba szólította az ő kedvelt magyar honvédségét is, azon jogos várakozással, hogy szeplőtlen zászlóitokat dicsőség fogja koszoruzni, mi is bizton hisszük, hogy méltó utódai vagytok apáitoknak *s újabb fényt és dicsőséget szereztek a hal-, hatatlan honvéd névnek, büszkeségére a magyar hazának és örömére, dicsőségére Apostoli királyunknak. Felkészültetek ti is, lelkesen itt álltok indulásra készen, mi pedig úgy állunk itt, mint azon szülők, akiknek egyik gyermekét már elvitték a harcba és a másikat is kérik, amelyre csak a költő szavával felelhetünk : „ az egyiket megsiratjuk, a másikat odaadjuk, mert hiv a haza, hiv a király!“ Üdvözlöm meleg szeretettel e nagy történeti pillanatban a város törvényhatósága, a város közönsége nevében a mi kedves honvédeinket, a 12. honvéd gyalogezredet s annak vitéz tisztikarát. Elbúcsúzunk tőletek amidőn itt hagytok, hogy részt vegyetek és részt kérjetek a nagy küzdelemből. Befoglalunk titeket is mindennapi imáinkba, hogy a magyarok Istene vezéreljen és védjen meg e nehéz, de dicső küzdelemben, az igazak és jók eme harcában s hordozzátok meg szeplőtlen zászlóitokat az oly sok honfivérrel áztatott mezőkön és hozzátok azt győzelmesen és tisztaságban vissza. Addig pedig megnyugtatlak titeket is, hogy itthonmaradottaitokat szeretetteljesen gondozni fogjuk. Isten veletek! Adja jaz Ég Ura, hogy a kötelesség hű teljesítése után mihamarább Istenhozottat mondhassunk nektek. Most pedig éljen a magyar királyi honvédség, éljen a mi szeretett háziezredünk és tisztikara, éljen a király, éljen a haza! A polgármester beszédét követő lelkes éljenzés után az ezred eldefillirozott a dandár- parancsnok előtt. Az ezred dobosai verték a marsot, a tisztek lovai táncolva mentek csapataik előtt, a legények — még az öreg rezervisták is — fiatalosan düllesztették a mellüket, feszesen lépkedtek a csapatban, kemény lépteik megdübörögtek a kövön . . . mentek a mi derék magyar katonáink . . . lépteik dübörgése előtt gyáván megfut az ellen . . . A szatmári polgárság igaz szeretete, őszinte ragaszkodása kiséri, a magyarok Istene dicsőségesen hozza vissza őket! HÍREK Katonai előléptetések. A honvédelmi miniszter Csermák Mihály ezredesnek Marosvásárhelyre történt áthelyezése folytán a m. kir. 16. honvéd menetezred parancsnokává Nagy Lajos alezredest nevezte ki. —- Őfelsége a király Wirth János századost őrnagygyá, dr. Radó Sándor törzsorvost 2. osztályú főtörzsorvossá, Dutkay Kálmán, Langmár Gáspár főhadnagyokat századosokká, — Láday Dezső, Máhr Béla, Lovas Sándor, Litteczky Lajos, Kéler László, Kéler István és Heidler György hadnagyokat főhadnagyokká, — Csolosz Pál, Kovács Sándor zászlósokat hadnagyokká és Gorzó István gt. tiszthelyettest gt. hadnagygyá nevezte ki. A tartalékosok családjának segélyezésére adakoztak : Dúszik Lajos ág. ev. lelkész 50 K, Szentpétery Géza és neje 30 K, Lengyel Mária szamoslippói tanítónő, Dunay Sándor 20—20 K, Jelinek Lajos kalapos, Lengyel Teréz somkutpataki tanítónő 10—10 K, Lengyel László 5 K, Wertheimer Ilona 3 K, Sorbán Jánosné 1 K. Éatonai felszerelések, alsö ruhák, keztyü, harisnyák, mindenféle tábori és úti felszerelések RAGÁLYINÁL. Halálozás. Zeke Vince nyug. tanító, akit Szatmáron széles körben ösmertek, szerdán délután hosszas betegség után elhunyt. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése ma délután 4 órakor lesz a Hunyady- utca 8 sz. gyászháztól. Tábori villanylámpák, háti zsákok, úti vánkosok, pénz és szivar tárcák, láb hüvösitő porok RAGÁLYINÁL. A szatmárnémetii összes óvodák megnyitása. A vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata értelmében Bodnár György kir. tanfelügyelő elrendelte, hogy az óvodák, melyek julius végén zárultak és csak szeptember elsején nyíltak volna meg, a mai nap működésűket megkezdik s igy a beiratások már a mai naptól eszközöltetnek. A miniszteri rendelkezés az óvodáknak ily rendkívüli időben való megnyitását az a körülmény indokolja, hogy számos családfő bevonulása miatt az anyák kénytelenek kenyerüket megkeresni, ennélfogva akadályozva lesznek abban, hogy gyermekeik felett a kellő felügyeletet gyakorolhassák. A tanfelügyelő közölte a rendeletet az óvósokkal, kik kijelentették, hogy e rendelkezésnek a legnagyobb készséggel tesznek eleget. Katona pisztolyok, mindenféle töltények és revolverek, távcsövek, lábszárvédők, úti bőröndök, neszesserek pleaidek RAGÁLYINÁL
