Szamos, 1914. augusztus (46. évfolyam, 174-202. szám)
1914-08-06 / 178. szám
(1914 augusztus 6. 178. szém) SZAMOS 3. Ciööi. Pusztai Gizella, Orha Jánosné, Milián Erzsébet, Domahidy Berta, Anucz Emma, Farkas Elekné. A tanfolyam f. hó 10-én kezdődik, ez ideig jelentkezéseket elfogad Dr. Kölcsey Ferenc igazgató-főorvos és Dőry László kórházi gondnok. A korcsmák zárási ideje. Szatmár, aug. 5. Tankóczi Gyula főkapitány a következő üdvös rendeletet bocsátotta ki : Tudatom a város közönségével, hogy a kormánybiztos ur az 1913. XLIII. t.-c. 5. §-a az idevonatkozó szabályrendeletek hatályon kívül helyezésével elrendelte, hogy a város bel- és külterületén levő pálinka, bor és sör kimérések, vagy az ilyen szeszes italok kimérésével foglalkozó összes üzletek és korcsmák a mai naptól kezdve hétköznapokon d. u. 6 órakor, vasár- és ünnepnapokon d. e. 10 órakor bezárandók és azok reggel 5 óráig zárva tartandók. Felhívom az összes szeszes italok kimérésével foglalkozó üzletek, korcsmák, bo- degák, vendéglők, kávéházak stb. tulajdonosait, hogy üzleteiket a fent megjelölt időben zárják be s a fent megjelölt idő előtt ki ne nyissák. Felhívom továbbá a többi pálinka, bor, sör kimérésével is foglalkozó üzlettulajdonosokat (szatócsok, vegyes, füszerkereske- dők stb.), hogy hétköznapokon d. u. 6 óra után, vasár- és ünnepnapokon d. e. 10 óra után reggeli 5 óráig szeszes italt ki ne adjanak, mivel szén rendelkezés áthágói 200, azaz kettőszáz koronáig terjedhető pénzbírsággal és az italmérési engedély elvonásával sujtatnak. Jelen rendelkezés nem terjed ki a Pannónia, Viktória, Európa és a netalán tőlem még engedélyt nyert kávéházak, illetve vendéglők és kaszinói helyiségekre. Négy gyanús kávéházi vendég. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 5. Ma éjjel a rendőrség letartóztatott egy orosz és három szerb fiatalembert, akik a cár és Oroszország éltetésével vonták magukra a figyelmet a Viktória kávéházban. A négy fiatalember — három civil és egy tüzérőrmester — gyanúsan viselkedett, a velük szomszédos asztalnál ülők tisztán hallották, hogy mikor a cigány hazafias dalokat játszott, ők az orosz cárt, Oroszországot és Szerbiát éljenezték. Nyomban értesítették a csendőrséget és katonai hatóságot. Mindkét részről megjelenek az illetékes közegek és együttesen valla- tóra fogták- a gyanús egyéneket. A katonaruhába öltözött ember azt mondta, hogy Kotka tőzérőrmester és a vele mulató három civil katonaszökevényt hivatalosan kiséri Stanislauba. A civilek egyike, Ivanovics Vilko serajevoi születésű, bécsi egyetemi hallgatóként jelentkezett és egy, első pillantásra felismerhetően hamis index-szel akarta igazolni magát. A másik dr. Branko Kalugyersic, hivatalnoknak mondja magát, okmányai szintén gyanúsak. A harmadik egy szokatlanul hatalmas termetű orosz, Paul Emilnek mondja magát, az oroszországi Szura községbe való. Igazolni nem tudta magát, A négy elfogott egyén itt tartózkodásának okaira nézve nem tudott felvilágosítást adni. Vallomásuk egymással teljesen ellentmond, ezért a három civilt a rendőrség, a tüzérőrmesteri ruhába öltözött egyént a katonai hatóság vette őrizetbe. HÍREK Tizenegy nap telt el azóta, hogy 1914. juliua 25-ikének éjszakáján a Szamos szerkesztősegét a kaputól íróasztalunkig megtöltötte az érdeklődő közönség : várva az akkor még működő telefon híradásait, amely híradások első betűi voltak az események hosszú időn át folytatódó sorozatának. Azóta lazban eg az egész világgal együtt Szatmár városa is. Tizenegy nap alatt megváltozott körülöttünk minden Eladdig íontos események eltörpültek, országos kérdések kétsoros hírré zsugorodtak, Caillauxné világ- eseménynek indult felmentése annyi lett, mint máskor egy jelentéktelen rendőri hir. Megállóit minden. Katonákkal van tele a város, sétapálca helyett fegyvert ragadt minden épkézláb ember. A háború, a népek csatája, Európa újjáalakulása fogja le minden ember érdeklődését, az elet minden megnyilvánulása a nagy esemény köré csoportosul. Nem akarunk nagyképüsködni de bizonyos, hogy a hírszolgálat teljesítése egyik legfontosabb munkája ennek a lazas izgalomnak. Az emberek kíváncsisága szinte kielégíthetetlen falánksaggal fordul felénk, akik a háborús idők beállta óta éjjel nappal talpon vagyunk, hogy ezt a kíváncsiságot a rendelkezésünkre álló eszközök jegteljesebb kihasználásával igyekezzünk kielégíteni. Uicánjártunkban, pillanatnyi pihenéseinkben, idegölő munkánk közben kíméletlenül harsog felénk a kérdés : — Mi újság ? Pedig ami tudomásunkra jut, azt mi igyekszünk a tőlünk telhető legnagyobb gyorsasággal közhírré tenni. Nyomdánknak a mozgósítás folytán megíogyatkozott személyzete ember-' fölötti munkát végez a rendkívüli ki adások előállításával, de az emberek kielégíthetetlenek. Nem csodáljuk ezt a türelmetlen kíváncsiságot, hiszen magunk is izgatottan lessük a híreket. De emberileg képtelenek vagyunk a kielégítésére. Lehetetlen, hogy örö kösön külön, szóbeli rendkívüli kiadá sokat rendezzünk a tüdőnk terhére. De nincsen ertelme sem. Amit tudunk, azt megírjuk. Amit megírunk, annál többet magunk sem tudunk. És van egy külön rettenetes terhe is ennek a szóbeli pietykálko dúsnak. Még alig párnapos a háborús izgalom. És máris megdöbbentő, mond hatnok: ketségbeejtő kinövései tér mettek a hírek szolgálatának. Utolsó, lelkiismeretlen, bűnös pletykák keltek már szárnyra. Eseményeket portáltak, szemtanukra hivatkoztak, meggyőződéssel erősitget- tek utszéli mende mondákat, amelyek valódiságuk esetén tényleg a szenzáció erejével tudtak volna hatni. Amíg ki nem derült, hogy lelkiismeretlen, gyalázatos pletykák, beteges emberek felizgatott fantáziájának láztermette szüleményei, addig szenzációként beszélték is. Beszéltek olyan felháborító és megdöbbentő eseményekről, amelyeket megcáfolni is csak burkoltan lebet. Beszélték azok, akik nem hírnek, hanem önmaguknak kívántak fontosságot adni, mikor ’továbbadták a hirt. Beszéltek olyan meggyőző biztonsággal, támogatták olyan csalhatatlannak látszó bizonyítékokkal, hogy az emberek joggal vethették szemünkre. hogy mi, a hírszolgálat katonái, semmit sem tudunk róluk. Nem akarjuk, hogy ez a szemrehányás kísértésbe vigye hivatásunk iránti őszinte lelkesedésünket. Mi is emberek vagyunk, nekünk is van fü lünk, mi is meghalljuk, amit beszélnek, nekünk is van szánk, nincsen lakat rajta, de nem akarunk részeseivé válni a végzetesen könnyelmű plety- kálko ■ásóknak. Ezért aztán elhatároztuk, hogy amíg itt, az íróasztalnál, ennek a lapnak hasábjain a legbecsületesebb lelkiismeretességgel, munkaerőnk teljes készségével megálljuk helyünket éa dolgozunk úgy, hogy a fiakkeres lói hivatal sine cura a mi munkánkhoz képest, senkinek semmiféle szóbeli fel világositást nem adunk s foglalkozó sunket nem ulacsonyitjuk le az utszéli pletykák nívójára. Aki tudni akarja, hogy mi újság, vegye meg a Szamost. Mindössze 4 fillér az ára. És jól teszi minden becsületes ember, ha a mostani komoly időkben férfiasán viseli magát és nem pletykál kodik. Lobogózzuk fel a házakat! Felhívás. Házi ezredünk, a cs. és kir. 5. gyalogezred törzse pénteken, f. hó 7. napján városunkba érkezik, Addig is, mig az ezred törzsének elindulási illetve ideérkezési idejéről városunk közönségét megfelelő módon értesíteném, már most felkérem a háztulajdonosokat, hogy házaikat fellobogózni szíveskedjenek. Szatmár- Németi, 1914. aug. 5. Tankóczi rendőrfőkapitány. A jótékony nőegyesület tegnap dél- i után özv. Jékey Károlyné elnöklete alatt tar- i tott rendkívül népes ülésén az egyesületi tit- j kár indítványára, többek felszólalása után elhatározta, hogy a háború szomorú következményeit teljes erejével enyhíti. Általánosságban ki lett mondva, hogy a nőegylet szükséghez képest felveszi a küzdelmet minden téren a fenyegető bajokkal, — különösen pedig támogatni kívánja a vöröskereszt egyesületet és azt a hatósági akciót, amely a háborúba elment katonák hátramaradottai- nak felsegélyezésére megindult. E célból segítségre és egyöntetű működésre hívja fel az összes testvér jótékony intézményeket. Halálozás. Súlyos csapás érte Székely Sándor, helybeli borbélymestert. Felesége, Székely Sándorné szül. Kultsár Erzsébet életének 33-ik, zavartalan boldog házasságának 14-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése tegnap délután volt tgen nagy részvét mellett. A megboldogult halálát férjén kivűl három kis árvája siratja. A tartalékosok itthonmaradt családjai részére ma a következő adományok folytak be: Biky Károlyné 3 K, Kertészífy Gábor 20 K, Dr. Frieder Adolf 20 K, Farkas László építész 100 K, Törseök Károly 2 K, Koós Károly 2 K, Soltész Miklós 10 K, Polyánszky Miklós 10 K, özv. Gyenge Jánosné és Gyenge János o—5 K, Nagy János 10 K, G. E. kisasszony 200 drb. cigarettát adott a bevonult katonák részére.
