Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)
1914-07-17 / 161. szám
XLVI. évfolyam. Szalmái*, 1914. 161. szám. Vjj r.„ ..-.ti 4 <wt V I AzÍ903|1913. v. számú ítélet. Teljesen tisztában vagyunk azzal — a tapasztalat sokszor megtanított rá bennünket — hogy a toll kétélű fegyver. Ugyanakkor, mikor hasznot csinál a köznek, mindig megkárosít valakit, vagy valakiket, mely károsításoknak azonban megvan az a hatalmas abszolváló sajátsága, hogy a kárból mindig a köznek van haszna. Teljes mértékben érezzük ezt most, mikor a m. kir. Ouriának a szövetkezeti tagságok érvényessége tárgyában hozott 1903 1913. v. számú Ítéletiről írunk. Tudjuk nagyon jól, hogy egy nehány keservesen sínylődő szövetkezetnek, az elmúlt, egészségtelenül bőséges pénzviszonyok még vergődő korcsainak végzetes döfést adhat ez az ítélet, de ugyanakkor tudjuk nagyon jól azt is, hogy a köznek, ezernyi nyomorgó, aggódó, keservesen kínlódó szegény embernek végtelenül nagy szolgálatot teszünk közlésével. Ezer és ezer ember áll tanácstalanul, jajgat, a kezeit tördeli, álmatlan éjszakákon töpreng, hogy miből fizesse a szövetkezet reá háramló veszteségeit, az 5U százalékos szövetkezeti veszteségekkel megnövekedett tartozásokat, hogy megmentse az árveréstől a párnáját, a hajlékát. Töpreng és kibúvót keres, hogy segíthessen magán. Eddig nem volt kibúvó. Fizetni kellett vagy licitáltak. Nem tudta senki, hogy a kibuvó- lyukat maga a szövetkezet vezetősége hagyta meg akkor, amikor — hangsúlyozzuk, hogy nem minden szövetkezet — a tagsági felvételek körül nem tett eleget az alapszabályok abbeli rendelkezéseinek, hogy a tagot a felvételről értesíteni kell. A kérdés olyan nagy horderejű a közre nézve, hogy igazán pillanatig sem szabad figyelembe vennünk, hogy ez a szabálytalanság milyen végzetes következményekkel járhat a felületes szövetkezetekre nézve, mert a mai keserves helyzetben mindennél fontosabb annak a leszögezése, hogy : aki annak idején nem kapott szaPOLITIKAI NAPILAP Julius PÉNTEK Elek hv. bályszerű értesítést arról, hogy a szövetkezet igazgatósága foglalkozott a felvételével és úgy határozott, hogy tagjai sorába felveszi, — az törvény szerint nem tagja a szövetkezetnek : aki pedig nem tagja a szövetkezetnek : a) az nem köteles — ezt a Curia kimondotta — a részjegyeket tovább fizetni, b) nem köteles viselni semmit a szövetkezet veszteségeiből. Aki eddig befizetett például 200 koronát és a szövetkezet kényszeríteni akarja, hogy az évtársulat végéig tovább fizessen, az nem köteles tovább fizetni. Ellenben van 200 korona betétje, amelyből veszteség címén nem vonható le semmi. Aki pedig tartozott például 1000 koronával, az köteles 1000 koronát fizetni kamatostól, de nem köteles még 500 koronát fizetni azon címen, hogy a szövetkezet 50 százalék veszteséggel zárja az évtársulatot. Mindez természetesen — hangsúlyozzuk — csak azol 'a nézve áll, akik nem kapták meg ama bizonyos értesítést a tagi elv ételről. Szomorúak, keservesek a pénzviszonyok, ritkán jelenthetünk valami vigasztalót. Annál örömestebb ragadjuk meg hát az alkalmat, hogy közhírré tegyük a Curia 1903 1913. v. számú ítéletét, amelyet szeretnénk odaadni minden ember, minden szövetkezeti tag kezébe, plakátokon hirdetni, kidoboltatni, hogy tudja és hasznát vegye mindenki, akit érdekel Nagyobb kárt szerencsére nem okozott a gyújtogatás, de a fürdővendégek között természetszerűleg óriási riadalom keletkezett. Bányász Albert értesítette a gyújtogatásról a csengeri csendőrséget, ahonnan a járőr azonnal a helyszínére ment a nyomozás megejtése végettf A tettest még nem sikerült elfogni.’547”3“ Gyújtogatások a darai fürdőben. Öt tűzeset egy napon. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, julius 16. Izgalmas napja volt tegnap, szerdán a népszerű darai fürdőnek. Egy elvetemedett és eddig ösmeretlen tettes összesen öt Ízben próbálta felgyújtani a fürdő épületeit. Szerencsére mindannyiszor észrevették a veszedelmet és a fürdő személyzetének sikerült a tűzet eloltani. Első ízben egy csomó rőzse gyuladt ki. Mikor ezt eloltották, egy mellékhelyiség lobbant lángra. Majd Bányász Albert fürdőtulajdonos lakásán ütött ki a tűz és ennek elfojtása után ismét két különböző helyen. Szövetkezeti tagok öröme. A G^ria a szövetkezeti tagságról. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jul. 16. Pár hét előtt megírta a Szamos, hogy a szatmári járásbíróság vezetője, Morvay Károly táblabiró egy peres ügyben itéletileg kimondotta, hogy az, hogy valaki a szövetkezeti belépési nyilatkozatot aláírta és fizetéseket is teljesített, nem állapítja meg azt, hogy az illető tagja a szövetkezetnek, ha az igazgatóság nem határozott felvételéről és a határozatot vele nem közölte. Ez az ítélet igen nagy horderővel bir úgy a szövetkezetek, mint a szövetkezeti tagok szempontjából, mert ebből nemcsak az következik, hogy aki nem tagja a szövetkezetnek, az nem köteles a részjegyeket még akkor sem tovább fizetni, ha eddig fizette is, de különösen fontos az alábbi okból. Szatmáron például van olyan szövetkezet, amelyiknek eddig 40 százalék vesztessége van, ami azt jelenti, hogy a szövetkezeti tagok befizetett tőkéjük 40 százalékát elveszítik, akik pedig adósok, azok 40 százalékkal többet fizetnek, mint amilyen összeget felvettek. A szövetkezetek eddig kíméletlenül és könyörtelenül ráhúzták a srófot tagjaikra, akik fizettek vagy ha nem fizettek, árverezték őket. Természetesen vannak kivételek is, különösen azok a szövetkezetek a kivételek, amelyek ma is működnek, folyósítanak és különös véletlen, hogy ezeknek a tagjai szabályszerűen vétettek fel. Azok a szövetkezetek azonban, amelyek elmulasztották a tagfelvételek körül a szabályszerű eljárást, éppen olyan kíméletlenül forszírozták a visszafizetéseket, mintha a tagok szabályszerűen vétettek volna fel. Az érdekeltek némi kétkedéssel fogadták a szatmári járásbíróság Ítéletét és mint végső szalmaszálban, abban Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár. Lapunk mai száma 6 oldal.
