Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)
1914-07-14 / 158. szám
2. oldal. SZAMOS (1914 julius 14. 53. szám.) uralkodójától, Őfelségét és a dinasztiát legbiztosabb támaszától, — apátlan-anyátlan árvákká tette a fenséges gyermekeket, — mélységes gyászba borította az uralkodóházat és monarchia minden népét és megdöbbentette az egész müveit világot. Szatmárnémeti szab. kir. város közönsége és hatósága a nemzeti gyásztól méltó módon igyekezett kivenni a maga részét. — A haláleset után másnap, junius hó 29-én a városi tanács ülést tartott, amelyből részvéttáviratot intézett Őfelségéhez. — A temetés napján az összes felekezetek templomaiban gyászistentiszteleteket tartottak, amelyeken a hatóság, a katonaság és a helybeli hivatalok és intézetek képviselőikön kívül a város egész közönsége nagy számban vett részt. Jelentésem további részében elsősorban a íélévi ügyforgalmi kimutatást van szerencsém előterjeszteni, melyből a forgalom állandó emelkedése állapítható meg. Ezek szerint a folyó év első felében érkezett tanácsi ügydarab 11190, — kihágási 220, — közigazgatási bizottsági 321, -—közigazgatási bírósági 21, — központi választmányi 3, — nyugdijbizottsági 7, — bíráló választmányi 5, — elnöki 3102, — idegen kézbesítés 982, — árvaszéki 2246, — községi bírósági 3849, — rendőrségi 23500, — gazdasági hivatali 3651, — mérnöki 1320, — számvevőségi 2935 és adóhivatali 7225. — Különösen látható az ügyforgalom növekedése a tanácsi, az elnöki, — a rendőrkapitányi, gazdasági és adóhivatali ügydarabokban, — ahol összevéve e félév alatt csaknem 5000-el több darab érkezett, mint a múlt év megfelelő szakában. A vízvezeték és csa ornázás ügyében jelentem, hogy a vízvezetéki tervek műszaki felülbírálása a minisztériumban megtörtént és a napokban jóváhagyva leérkezik, — amikor is intézkedhetünk a munkálatok kiírása iránt. Bejelentem egyben, hogy a közkórházi építkezés vállalatbaadása tárgyában megtartott árlejtés igen kedvező eredménynyel biztat, amennyiben az ossz ajánlatokkal együtt összesen 80 ajánlat érkezett. De éppen az ajánlatok nagy száma miatt az építkezés vállalatbaadása a mai közgyűlés napirendjére kitűzhető nem volt, mert azoknak átszámolását, átvizsgálását, műszaki elbírálását és az összehasonlitó kimutatásokat elkészíteni a közbeeső idő rövidsége miatt nem lehetett. — Ily nagyszabású építkezés, — különösen a különleges higiéniai felszerelés kérdésének elbírálása nagy gondot és körültekintést igényel és a sietséggel elérhető időmegtakarítás esetleg súlyosan es kipótolha- tatlanul megboszulhatná magát. Azért javaslom, hogy a kórház építkezésének vállalatba- adását folyó hó 23. napján tartandó és külön e célra egybehívandó rendkívüli közgyűlés tárgysorozatára méltóztassék kitűzni. Ezzel kapcsolatban van szerencsém bejelenteni, hogy a belügyminisztérium a közkórház építésére adott államsegély első részletét 250,000 koronát a közpénztárnak a folyó év elején kiutalta és a második részlet kiutalása a legközelebbi időben várható, — amely iránt már személyesen érdeklődtem is. Ugyancsak a kórházzal kapcsolatban a kórháztelek \feltöltése tárgyában van szerencsém jelenteni, hogy. a fettöltési munkálatok megkezdődtek és szakadatlanul folynak úgy, hogy mire az építkezésre kerül a sor, akkorára a terület teljesen vizmente- sitve lesz. — Megjegyzem, hogy a feltöltési anyag szállítási vállalatából a városi tanács 10,000 köbmétert kivett és annak szállításával a szatmári munkanélküli fnvarosokat bízta meg, akik e 10,000 köbmétert már be is szállították és most újabb 10,000 köbméter föld szállítására kérnek megbízást. — Ez azonban, — tekintve azt, hogy a fővállalkozóval kötött szerződéssel alig volna összeegyeztethető, — és a közpénztárra is terhesebb, — mert köbméterenként 20 fillérrel drágábban szállítanák, — ez időszerűit alig lesz teljesíthető. Végül nem hagyhatom megemlítés nélkül azt a nyugtalanságot, melyet a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslat városunkban okozott. A magam részéről igyekeztem illetékes helyen megnyugvást szerezni első sorban a tekintetben, hogy Szatmár város jelenlegi helyzete valamely intézmény, vagy hivatal elvitele, vagy áthelyezése által ne sértessék. — E tekintetben a legilletékesebb helyen városunk érdekei iránt a legmelegebb érdeklődést és jóindulatot tapasztaltam s igy joggal hiszem, hogy városunkat veszély közvetlen nem fenyegeti és egyelőre további lépésekre szükség nincs. — Megjegyzem, hogy az ügyeket állandóan figyelemmel kisérem és ha nagyobb mozgalom megindításának szükségét látom, — úgy e tekintetben a kellő lépéseket azonnal megteszem, — s megnyugtathatom a tek. Törvényhatóságot, hogy mindazok részéről, akik Szatmárnémeti sz. kir. város érdekei mellett a múltban is síkra szálltak és azokat támogatni készek voltak, — változatlan rokonszenvet, érdeklődést találtam a jelenben is és meg vagyok győződve, hogyha a város érdekei úgy fogják kívánni —r és ezen érdekek fokozottabb támogatására és kielégítésére a kellő alkalom és idő elkövetkezik, —- ezen tényezőket akkor is a magunkénak fogjuk mondhatni. Kérem ezen ügyben ezúttal a fentebbiekben adott, tatán szűkszavú jelentésemet tudomásul venni, — úgy vélem, lesz még alkalom ezen kérdéssel bővebben foglalkoznunk. A jelentést, többek hozzászólása után, elfogadták. A szerajevói tragédia. Polgármester indítványára a közgyűlés napirend előtt tárgyalta a szerajevói merényletet. Tudomásul vette, hogy a tanács táviratban fejezte ki részvétét a belügyminiszter utján. Elhatározta egyúttal, hogy a törvény- hatóság a miniszterelnök utján külön is kifejezi részvétét Őfelségének és a trónörökös árváinak. A királyhoz intézet részvétirat szövege a következő : Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Mélyen megrendülve és fájdalomtól lesújtva állunk időelött megnyílt két sir előtt, mely Ferenc Ferdinánd trónörökös Őfensége és hitvese, Hohenberg Zsófia hercegnő tetemét zárja magába. Fájdalmunkat fokozza, hogy alacsony, gaz merénylet borította gyászba Felséged házát és birodalmának népeit. Nem találunk szavakat, az emberi elvetemültség megbélyegzésére, mely ezt a katasztrófát előidézte. Elszorul a szivünk arra a gondolatra, hogy a sors a myi megpróbáltatás után még ezt a csapást is mérte Felségedre. És ma is épugy, mint a döbbenet első pillanataiban, Szent István trónja és Felséged felkent személye felé irányul tekintetünk. Aggódó lelkünk forró fohásza száll az Isteni Gondviseléshez, hogy adjon Felségednek erőt ennek az újabb megpróbáltatásnak elviseléséhez. Felséged után mi, Felséged birodalmának népei vesztettünk legtöbbet. És ha valamiben van vigasztaló, úgy bizonyára abban a felemelő magasztos gondolatban van az, hogy a szörnyű tragédia egy vég- hetetlen fájdalmas érzésben bár, egyesítette és szorosabbra fűzte Felséged népeit a trón iránt való hűségben és a Felséged iránt való törhetetlen rakaszkodásban és szeretőiben. Kétszáz forint. Irta : Nagy Endre. — Zsán ! Zsán! A fiatal báró még egynéhány kísérletet tett, aztán türelmetlenül ment az előszobába. Zsán ott sem volt. Ellenben, mikor lelépdel a kopott gránitlépcsőkön, a kastély mögött, a kerekes kút tövében rábukkant. Ingujjban volt és fát aprózott. Mert Zsán csak a végső szükség esetén volt inas. Egyébként a szakácsnő mellett végzett konyhai teendőket, a mióta a tanyáról belső munkákra berendelték. A fiatal báró ráföemedt: — Az ördög vigyen el, hogy sohasem lehet rád találni! Húzd fel gyorsan a libériádat és jelents be a grófnőnek. A grófnő a fiatal bárónak édesanyja volt és úgy reggeli után, a pesti újságok elolvasása közben szokta a családi ügyeket elintézni. A nap többi részében a gazdaság kötötte le. A grófnő kíváncsian pillantott fel újságjából lorgnettjén keresztül, amikor a fia komor és ünnepélyes arccal belépett hozzá. — Csókolom a kezedet, mama! — Jó reggelt. Nos? A fiatal báró előbb körülfutotta szemeivel az ódon és épen nem összeválogatott bútorokat és miután még a sima, fehér menye- zet tanácsát is kikérte, kissé remegő hangon, de elszántan mondá: — Pénz kellene, mama! A grófnő összeráncolta erélyes szemöldökét.. — Pénz ? Nincs. Azt hiszem, maga épen úgy tudja, mint én. — Kérlek, mama, azt jól tudom, de most muszáj. — És mire kell ? ha szabad kérdeznem. A fiatal báró egy hosszas pillantással búcsúzott el a cipője hegyétől, azután sötéten mormogta: — Hiszen tudod mama. A szigorlat. — Lári-fári. És mennyi kell? — Kétszáz forint. — Maga úgy látszik ma tréfálkozó kedvében. Kétszáz forint! — De mama, a szigorlat. — Eh, hát szigorlatozik később. Úgy sem lesz magából fiskális soha. Remélem’ erre csak nem gondolt egy Révy báró ? Most csend lett egyidőre. A színműírók kínos szünetnek szokták jelezni az ilyesmit. Azután a fiatal báró egy elszánt lépést tett előre és felvette fejét, amint hogy Derblay Fülöp szokta vasárnap délutánonként a Vasgyárosban. — Mama, most már megmondom őszintén, hogy nem szigorlatra kell a pénz, hanem valami fontosabb dologra . . . — Valóban kiváncsi vagyok erre az újabb verzióra. — Nos, Járay grófék nagy pikniket rendeznek holnapután és engem is meghívtak. Hát mond mama, elmaradhatnék én onnan? A grófnő kételkedve nézett a fiára. — Piknik? — Igen mama, a levelet is megmutathatom. Remélem, hogy nem kételkedel egy Révy báró szavában? — Piknik . . . piknik ... Az persze egészen más. És olcsóbban nem lehetne? — Hova gondolsz! Tudod, hogy Járay grófék mennyire szemmel tartják az embert RIKSZAPI VÍZZEL vegyítve az ez idei termésű sa- vanyubor kitűnő italt szolgáltat. IlJ Tisztán a BIKSZÁDI GYÓGYVÍZ hurutos bántalmak ellen páratlan Kapható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád
