Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)
1914-07-09 / 154. szám
XL VI. év föl vám. Szatmár, 1914. 154. szám. „s. munka." (+) A kétkedők is be fogják maholnap vallani : nincsen kizárva, hogy egyszer, sokára kultur- város lesz belőlünk. Magunk, a mindent ró- zsaszinben látók, sem hiszünk benne; ele a közel múlt haladásának iránya félreérthetetlenül odamutat, hogy a törte- tésünk eól és végpontja a kulturáltságba való belekapcsolódhatás. Egy esztendőn belül müteremházat kaptunk, népirodát, elhatároztuk a munkásgimnázium szervezését, beszéltünk könyvtár létesítéséről és szives örömest üdvözöltük a szociológiát. A haladás iránya egyszóval oda mutat, ahova kell, amerről a jobb jövendő eljöttét reméljük, a békésebb perspektíva élvezését hisszük. És ma megint világgá kürtőitek valamit, ami a szkepszisünk megingott talaját még lazábbá teszi. Egy lap indul útnak, cime: „A munka.“ Egy szaklap. Egy szatmári szaklap. Az első szatmári szaklap. Minden kommentár nélkül is tisztában lehetünk vele, mit jelent Szatmá- ron az első szaklap, mit jelent az a Szatmár, amelynek már szaklapja is van ? Nem kell a csudás nürnbergi tölcsér boszorkányságához folyamodni, Júliusi j 9 I CSÜTÖRTÖK j Anatőlia I hogy megértsük mindannyian azt a hatást, amelyet egy jói szerkesztett gazdasági és szociálpolitikai újság e város ipari életében eredményesen előidézhet. És akik nem szeretik a szépségek elképzelésének kéjét, akik nem mernek a remény paripáján velünk együtt vágtatni, azok is kénytelenek a faktumot elismerni. El kell ismerniük azt, hogy Szaímáron egy szaklap^ alakul és hogy a lapok, pláne az úttörő sajtóorgánumok azért alakulnak, mert szükség van reájuk. Az megint más kérdés azután, hogy az uj lapra kinek volt szüksége : az olvasóknak avagy a szerkesztőknek. A száraz tény, hogy Szatmáron megalakult egy szaklap, egy újság, amely gazdasági és szociálpolitikai téren tanítani, értesíteni és választ adni akar. Ez a bizonyosság nem jelenthet egyebet, avagy mást, minthogy a lapkiadó Ipartestület meggyőződött arról, hogy a szatmári iparosok gárdájában hódított és győzött az egyáltalában nem vörös, hanem a XX. század színeitől rikító jelszó: a tudás: hatalom, vagy ha fordítva jobban tetszik, a hatalom : tudás. A legrosszabb esetben pedig nem jelent ez a lapalapitás egyebet, minthogy már Szatmáron is akadnak olyan egyesek, akiknek gazdasági és szociális téren némely nyomdafestékre érdemes mondanivalójuk akad. És akármit is jelent ez az uj Gutenberg — ólom sorakoztatás — sokat jelent. Rórátét jelent Magyarország e bebugódzott és elközönyösödött Északkeletében, e lap életre ébredése tagadhatatlanul demonstrálja, nomád horda módjára betört a tudás. Egy pár „vinkel“, egy pár „ko- lumna“ teoretikus élet bugyborékol ejő éppen akkor, amikor a praktikus és csalhatatlan életünk csődáldozatainak hulláit parentáljuk. Tüzes és lázitó szavak harsognak riadót éppen ma, mikor reszketőn keressük a vezért, aki bennünket soha cserbe ne hagyjon. Az élet szürkés közkatonái számára sokat jelenthet ez az újság. A hagyományok és robott munkák imádatába belebetegedve .uj lehetőségek és módok felé nyújtják ki kezeiket a megtépázott emberfiókák és ha ennek a szaklapnak az a célja, hogy az élet ösvények göröngyeit simitgassa, dudváit garaszolja, az ő útjára fognak menekülni mind a hivek. Mert a hivek ma istent keresők. A hivek ma világitótorony irányába kémlelnek és ha akad egy ragyogó torony, amelynek sugara az elveszejtő sötétségbe irányt mutat, a fényébe fognak repülni a ragyogás után újból vágyó éjjeli lepkék. Ma meg lehet teremteni mindenütt a világon a gazdaság és ipar kultúráját. Ma a szatmári gazda, a szatmári Kis Gergő András. Irta : Versényi György. Két rendelet is érkezett a faluba, két rendeletet is kihirdetett biró uram ő kegyelme. Messze-messze a Duna partján a székesfővárosban koleraesetek fordultak elő. Hát hiszen nincs baj, nincs még baj, nem kell félni. De legyünk óvatosak. A felsőbbség ügyel a népre. Töviről-hegyére megmagyarázza, hogy kell élnie, mit csináljon, mit ne. A nótárius mindezekre még külön is kioktatja az embereket, persze oda tévén, hogy aki különben cselekednék, ilyen meg olyan büntetésben fog részesülni. De hát, mondom, ez a veszedelem még messze van s hozzánk tán el se jut. Ne is jusson! Hanem van egy másik, nagyobb baj: pusztít a marhák közt a száj- és körömfás. Nemcsak veszendőbe megy a jószág, de túl sem lehet adni rajta. Egy bornyufület sem szabad kivinni a faluból. A szegény ember mit csináljon? Tűr s várja megadással, amig a jó isten megszünteti a száj- és körömfájást, a hatóság meg feloldja a zárlatot. Csak Kis Gergő András nem bir belé- nyugodni a dolgok ilyeténképvaló állásába, a minthogy ő egyáltalában nem szokott törődni a törvénnyel és a hatósággal, csak annyiban, hogy neki magának mégis nehogy valami baja essék belőle. Ő annyira megszokta már görbe utón járni, hogy az egyenesen, ha meg is indulna rajta, bizonyosan eltévedne, nem ismerné ki magát, Szó sincs róla, szeretne kincsre is találni. Szent-György éjszakáján leskelődik a mezőn, nem találkozik-e a fejér emberrel. Tudja, hogy egy pálcán nyújtson oda valami fehér rongyot, mert különben elszárad a keze. Aztán menjen utána s ahol leejti, ott kezdjen ásni, pénzt talál. De a fehér ember nagy ellensége lehet, (minden ártatlan embernek van ellensége!) még soha sem jelent meg neki. Épen ezért nem támaszkodik csupán csak reá, igyekszik magamagán segiteni. Nemcsak úgy, mint a brázai kővel. Azt mondják, hogy valami mészégető oláhoktól hallotta, hogy messze Fogaras földjén egy hegyen romlott falak törmeléke közt egy nagy kő van, alatta teméntelen kincs. Csak épen a követ fel kellene emelni, megfordítani. Gergő nem szólt semmit, de mintha csak úgy kupeckedni indulna, kifürkészte, szépen rátalált a kívánatos helyre. Ott a nagy kő. Megmosta, megtisztogatta a mohától s látja, hogy tisztán, világosan rá van Írva: Aki emgem megfordít, bizony szépen megköszönöm neki. Maga nem bírta megcselekedni a bűbájos kő kívánságát, fogadott még kétfiz- mos embert. Addig erőlködtek, addig kínlódtak, amig az irdatlan nagy követ kifordították. Bizony nem volt alatta semmi, legfeljebb rusnya féreg. De ezen a dohos felén is van irás: Nagyon szépen köszönöm, hogy megfordítottak ; igen régen fekszem már mind csak ezen az oldalomon. Nem mondom, ilyesfélét Gergő inkább csakis a változatosság kedvéért cselekszik. Ő munkás ember. így különösen elsőrendű szaktekintély a dohánycsempészetben s nagy összeköttetései vannak nemcsak mezőségi fuvarosokkal, borvizesekkel, de még urakkal is. — S kitűnő orvvadász. Hallotta, hogy odafönn a havason a sziklák közt, a rengeteg erdőben egy vadember, egy óriási vadász barangol. Ritkán találkozik vele magunkféle ember. Leginkább vadászoknak jelenik meg s azoknak jó tanácscsal szolgál. Egyszer egy paraszt puskással találkozott, aki már 99 medvét lőtt. Figyelmeztette, hogy hagyjon békét, elég lesz már, mert 100 medvét senkiember fia nem lőhet. De a vadász nem fogadott szót. Mihelyt újra egy medvére bukkant, rálőtt, nem találta s vadászt szétmarcangolta. Ez Gergőt nem nagyon érdekelte, mert medvét soha Minden ruha uj lesz NAjfoií HaI ruhafestő és gőzmosó C-.^ tisztítás és festés által *»dj lüjl 3l r dl gyárában — OZd liTlar. Lapunk mai száma 6 oldal
