Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)

1914-07-04 / 150. szám

2. oldal. SZAMOS (1914 Julius 4. 150. szám.) URÁNIA MOZGÓ Julius 3. pénteken és 4. szombaton mindkét nap este 8 órától folytató­lagosan Szenzációs dráma-est. Voss Richard világhírű „Bűnös“ cimü drámája után a fővárosban óriási sikert ért filmprodukció. Az Elátkozott család megrázó társadalmi dráma 6 felvonás­ban (4000 méter.) A folyó évi filmgyártásnak leghosszabb alkotása. Páratlan érdekes tartalom. Mesteri játék. Rendes helyárak. Egy 14 év körüli csinosabb leány a mozgóba cukor árusításra felvétetik. Foglalkozási ideje este 8—11-ig. Jelentkezni a pénztárnál lehet. A trónörököspár a ravatalon. Bécs, julius 3. Bécs ma reggel” korán ébredt. Már hat órakor mozgalmas volt a Hofburg kör­nyéke, ahova a különböző mellékutcákból rendőrcsapatok és katonák vonultak fel. Reggel félhétkor kinyitották az udvari kápolnát, meggyuj tották a gyertyákat és a villamos csillárokat. A ravatal négy oldalán fekete drapériával bevont gyönyörű márvány­talpazaton négy hatalmas ezüst gyertyatartó; Az oltár vonalában, alig egy méter magas ravatalon vannak a koporsók. A falak gyász- szál bevonva, egyedüli díszítés rajtuk Ferenc Ferdinánd és a hercegnő címere. Ferenc Ferdinánd címerén ez a felírás: Franciscus Ferdinandus Archidux Austriae Estensis. Hohenberg hercegnőén pedig: Sophia Ducissa de Hohenberg. Már fél hétkor kezd szállingózni a kö- könség. Negyed nyolckor megérkezik az első koszorú is. Két koszorút küldtek a gyerme­kek, mind a kettő fehér rózsából, fehér szek- füböl és liliomból van fonva, mind a kettőn piros szallag, három névvel: Sophie, Max, Ernst. Nyolc óra felé a koszorúk egész tömege érkezett. Megérkezett Zára városának koszo­rúja, azonkívül a stockeraui 9. ulánus ezred koszorúja, amely Ferenc Ferdinánd nevét viseli. Koszorút küldött a hadsereg és külön a bécsi helyőrség. Megszámlálhatatlan tömegben érkeztek a koszorúk és csakhamar babér­illattal és virágillattat töltötték meg a kis kápolnát. Nyolc óra tájban átvonultak a Burg udvarán a Hofburg kápolnájába a különböző testőrség tagjai, kik zárt udvari fogatokon érkeztek a kaszárnyákból. Az arciere testőr­ség és a darabont' testőrség tagj ai diszőrsé- gel álltak a ravatal körül. A király már öt perccel három negyed nyolc óra előtt Schőnbrunnból a Hofburgba hajtatott. Háromnegyed nyolc óra előtt öt perccel a 37. gyalogezred diszőrséget teljesítő századának vezénylő tisztje háromszor Gewehr heraust vezényel. Ugyanebben a pillanatban meghajtották a zászlót és két dobos a Gene- ralmarschot verte. Sokáig pihent az uralkodó szeme a fe­szesen álló katonákon és csak akkor nézett újra előre, amikor a kocsi begördült a Hof­burg kapuja alá, ahonnan a király lakosztálya nyílik. Ablakai a Franzesplatzra nyílnak, ahol Ferenc császár lovasszobra áll. Délelőtt kilenc órakor ő felsége kihallgatáson fogadta Ferenc Ferdinánd udvarmesterét, báró Rumerskirchet. Tegnap este Becsbe erkezett József fő­herceg és Auguszta főhercegasszony és a Hofburg Gizella-lakosztályában szállt meg. Délelőtt a kápolnában. A kora reggeli óráktól kezdve egész délig óriási embertömeg vette körül a Burgot. A közönség végtelen hosszú sorban zarándokol a koporsókhoz; az emherkigyó már az Operánál kezdődik. ' Ma délelőtt féltizkor Károly Ferenc Jó­zsef főherceg, az uj trónörökös kihallgatáson jelent meg ő felségénél. A kihallgatás tiz óráig tartott és annak befejezte után a fiatal főherceg átsétált a Hofburg-kápolnába. Közben a Hofburg-kápolna háromeme­letes oratóriumában már egész sereg fő­herceg és főhercegnő gyűlt össze. A jobb­oldali karzaton volt József főherceg Auguszta főhercegnővel. Erre a karzatra ment Károly Ferenc József főherceg és leült Auguszta fő­Hét leány. Irta: Szekula Jenő. Heten ültek talpig feketében a hajó or­rán, — hét leány — állig begombolt, dísz­telen és sötétszinü blúzokban. S ott gubbasz­tottak egymás mellett némán, szótlanul, a födélzet simára gyalult padján kuporodva s a tengert nézték, amely titokzatos és vad misztériumokat rejtegetett a számukra. An- conában szállottak hajóra, de mert Rómából utaztak idáig, a pápát mentek megnézni, úgy gondolom, talán egy üdvözítő kézcsókra vagy valami áldásfélét reméltek, de az aranvmo- solvu főpap nem fogadta őket, maga is betég volt s jóságos nénék s aggódó rokonok ápo­lására szorult. S a hét leány, úgy emlékszem, a hajuk szőke volt, mint a frissen tilolt ken­der — most szomorúan tette meg visszafelé az utat, hogy összekuporgatott filléreiket ime hiába szórták ki egy> céltáfan és sivár uta­zásra. Nem tudom, kik lehettek. A nyelvöket sem igen értettem. Úgy gondolom, lengyelül szóltak néha egymáshoz, de kurtán, loppal és elnyelve a szavak végét, mintha nem akar­nának felocsúdni a tenger hipnotikus bámulá­sából. Most mégis nagyon kedveseknek és rokonszenveseknek tűnnek fel előttem, ha rájuk gondolok. Talán betegápoló apácák voltak, vagy egy elhagyott zárda elhanyagolt növendékei, valami távoli és titokzatos, de mindenképen katholikus országból, talán — Galíciából. S csak nézték az eget és a vizet s a messze elrebbénő tengeri madarakat, amelyek fehér ruhában jártak, nem úgy, mint ők: tal­pig feketében. A table d’hote-hoz nem jöttek le velünk, hanem a retikülből kotorásztak ki valami ele­mózsiafélét. Istenem, ma úgy rémlik, hogy hamuzsirban sütött pogácsát ettek. Hálófülkét sem béreltek. Künn aludtak a korlátra dőlve a szabad ég alatt. S enged­ték, hogy szabadon játszék szőke h aj fürté ik- kel a forgószél, amely egész este kísértetiesen táncolt a hullámokon. Igen, hét leány ült a hajó orrán. Össze- gubbaszkodva és talpig feketében, mint a csókák. S mégis, ma úgy tűnnek fel a kép­zeletemben, mint a szerelem és a bánat dísz­telen géniuszai! * hercegnő mellé. Egy pillanatig némán nézett le a két koporsóra, majd Auguszta főher­cegnő és József főherceg felé fordulva, hal­kan ennyit mondott: — Das ist schreklich ! (Ez borzasztó!) Ezzel két kezébe temette arcát és per­cekig úgy maradt. Pár perc múlva megérkezett a kápol­nába mély gyászba öltözve Ferenc Ferdinánd mostohaanyja, Mária Terézia főhercegnő leá­nyával, Mária Anunciátával. Ugyancsak a karzaton foglalt helyet Lipót Szalvátor fő­herceg Blanka főhercegnővel és három leá­nyával. A koporsók beszentelése. Délután 4 órakor szentelték be a fő­hercegi holttesteket. A kápolna szorongásig megtelt előkelőségekkel. A király pont négy órakor érkezett a kápolnába. Az uralkodó arcán meglátszanak az utóbbi napok fájdal­mai. A koporsókat ma este kilenc óra ötven perckor szállítják el. * Princip nem vall. Szerajevó, jul. 3. Pfeffer vizsgálóbíró ma reggel nyolc órakor kihallgatta Principet a helyőrségi tör­vényszék fogházában és folytatólagosan ki­hallgatta Gabrinovicsot is, Princip még min­dig tagad. A szerb hadtestparancsnok is részes a merényletben. A „Budapesti Hírlap“ ma megjelenő száma rendkívüli szenzációs hirt röpit világgá, mely szerint Pribicsevics őrnagynál egy sok­kal magasabb katonai személyiség vett részt a merénylet szövésében és ez nem más, mint Jankovich hadtestparancsnok. Nem adnak felvilágosítást. Szerajevőbpl ma délután öt óra óta sem táviratot, sem telefonjelentést nem ad­hatnak, le a lapoknak úgy, hogy semmiféle újabb fázisa a nyomozásnak nem ismeretes. Kitoloncolják az összes szerb diákokat. Szerajevó, jul. 3. A tartományi főnök ma parancsot adott a rendőrségnek, hogy a Szarajevóban tar­tózkodó, de nem itteni illetőségű diákokat azonnal toloncolják ki Szerajevóból. Ma dél­előtt már huszonötnél több szerb diákot to­" .... ~ t Ne m tudtam elaludni. Kábultan ömlőt el a nyitott tej ablak alatt a tenger s szelíden zsongtak a hullámok a tájra meredt, csillag­sugaras éjszakában.'A társalgóban egy asszony ült a zongora mellett, — valami olasz szál­lodásnak a felesége — halkan játszott s éne­kelt hozzá, valami szomorú és felejthetetlen dalt, amelynek hangjainál a piemonti gyalo­gosok vonultak a harcmezőre. Valami méla és áthatlan szomorúság borult az én lelkemre is, felöltözködtem és kisiettem a fedélzetre. A hét leány akkor is ott ült, néma csend­ben, összefonódva. Még ébren voltak. Beszél­gettek. Vigasztalták az egyik társnőjüket, aki nagyon szomorú, volt és kétségbeesett, néha sírva is fakadt, néma és visszafojtott zokogás volt, amelynek jajszava, nincsen, csupán könye. A leányt Apollóniának hívták. így szólí­tották a társnői. Magasabb volt a többinél fél fejjel, délceg, karcsú és szép növésű, mint a napraforgó, vagy a fiatal jegenye. Hozzám csak néhány töredezett szó ju­tott el a társalgásból. A leányok lengyelül beszéltek hozzá, ő pedig franciául felelt: — Je l’aime —- mondotta Apollónia szenvedélyesen. Modern ruhaíestés és vegy tisztítás. Saját készitéiü kék­festő kartonok kaphatók LukáCSOVitS-nál Vápd»mb-tt

Next

/
Thumbnails
Contents