Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)

1914-07-25 / 168. szám

(1914 Julijs 25. 168. szám) 3. cítíai. egy dossier áll rendelkezésükre, amely ma­gában foglalja azokat az eseményeket és adatokat, amelyek a monarchia álláspontjá­nak igazolására szolgálnak. A dolog termé­szeténél fogva ez a jegyzék csak azokat az eseményeket és adatokat foglalja magában, amelyek a junius 28-iki merénylet óta a ha­tósági vizsgálat derített fel. Az ezt megelőző eseményeket és ada­tokat azonban a szignatárius hatalmakkal közöljük. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy ez a lépés nem szorul sem igazolásra, sem bő­vebb magyarázatra (ügy van! a munkapár­ton), talán inkább az szorul magyarázatra, hogy ez a lépés csak most következett be. Ennek oka az, hogy meg akartuk várni, mig a vizsgálat bizonyos fontos kérdéseket tisz­táz. Bármennyire tudtuk ennek a halasztás­nak célját, másrészről ennek meg van az az előnye, hogy mindenki láthatja, hogy nem a szenvedély, vagy jogos felháborodás készte­tett bennünket erre a lépésre, hanem vizs­gálat és higgadt megfontolás után határoztuk el magunkat reá. Maga a lépés kétségtelenül komoly. Talán felesleges hangsúlyoznom, hogy a monarchia, mint senkivel, úgy Szer­biával szemben sem agresszív. Elmentünk a türelem legvégső határáig. Bizonyos jelenségekkel szemben azonban már fel kellett lépnünk. A szerb sajtó, a szerb közvélemény, sőt a hatalmas szerb faktorok a monarchiával szemben a balkáni háború alatt és azóta olyan magatartást tanúsítottak, amely a monarchia messzemenő jóakaratát vette igénybe. A monarchia pedig Szerbia igen messzemenő terjeszkedő kísérleteit egy­általában nem akadályozta. Meg kell jegyeznünk, hogy az a lépés, amelyet most tettünk, nem provokáló, nem harcias, mert amit a jegyzék akar, az a szom­szédi kötelesség, olyan kötelesség, amelynek teljesítése alól nézetünk szerint Szerbia nem vonhatja ki magát, Ezt nem tehetjük hosszas eszmecsere, tárgyalás, vagy alkudozás tárgyává. Ez ma­gyarázza meg a jegyzék formáját és a rövid határidőt, mely idő alatt a jegyzék választ kér. (Zajos helyeslés.) De ebben a formában csak akkor volna az a jegyzék agresszív, ha az, amit Szerbiától kér, több volna, mint a jó szomszéd kötelességének teljesítése. Hogy erre vonatkozóan ünnepi nyilatkozatot kíván, az, t. Ház, azért szükséges, mert csak kell erősíteni, meg kell újítani azt a nyilatkoza­tot, amelyet Szerbia 1909-ben a monarchiá­val szemben tett. Hogy pedig e megújításnak és megerősítésnek a szüksége fenforog, azt hiszem, ez senki előtt, aki a viszonyokat és az eseményeket ismeri, nem lehet kétséges. (Általános zajos helyeslés.) Nem mondhatok le arról a várakozásról, hogy Szerbia eleget fog tenni kötelességének. A mai állapot nem háborús. Nem jelenti a háborút, azt jelenti, hogy a monarchia békét kíván és a békét igyekszik fentartani. Természetesen tudatában van annak, hogy lépése következményeit lefogja vonni, tudatá­ban van a maga igazának, és hogy a mo­narchia, valamint a magyar nemzet létérde­kében (Helyeslés a munkapárton.) ennek a lépésnek viselni fogjuk minden következ­ményét. A munkapárt feláll és percekig tapsolla Tisza kijelentését, Az elnök: Gróf Andrássy Gyula kíván szólani. Gróf Andrássy Gyula: Nekem régtől fogva az volt a szilárd meggyőződésem, hogy a helyzet, amelyben mi vagyunk Szer­biával, tarthatatlan. Régtől meg voltam győ­ződve, hogy ezt a kérdést jobbra vagy balra el kell dönteni, mert a negativ álláspontból súlyos károk eredtek, amelyek a nemzetközi gazdasági helyzetet súlyosan érintették. Az a gyülölség, amely Szerbiában a monarchia ellen évek óta észlelhető, a monarchiának sok milliójába került. Éveken keresztül közel állottunk a háborúhoz, éveken keresztül nagy volt a feszültség, amely az ország közgaz­dasági életére nagy hátránynyal jár. Ilyen körülmények között okvetlenül tisztázni kell SZAMOS a helyzetet. Minden fellépés eredménytelen maradt éppen azért, mert a helyzetet nem tisztázták. Amilyen mértékben erősbödött és növekedett területileg Szerbia, épp oly mér­tékben növekedett az ellenünk érzett gyűlölet is, úgy hogy kétségtelenül elérkezett a pilla­nat, amelyben a helyzetet tisztázni kell. E pillanatban a kormány politikai ténykedésé­nek bírálatát mellőzöm. Nem foglalkozom ezzel a kérdéssel abból a szempontból sem, hogy történtek-e mulasztások, hogy megtörténtek-e a kellő időben a szükséges lépések, hogy lehetett volna-e más utón elintézni a kérdést, — mindezeknek kritikáját fenntartom későbbre. Most csak arra szorítkozom a szövetkezett ellenzék megbízásából, hogy kijelentsem, hogy mi ellenzékiek, dacára azoknak a sajnos, nagy ellentéteknek, amelyek a kor­mánytól és annak pártjától elválasztanak, mindnyájan fogjuk teljesíteni a kötelességein­ket. (Óriási taps a munkapárton.) És meg vagyok győződve s elvárom, hogy az ország­ban is minden ember követni fogja a mi példánkat és egyértelmüleg, egy akarattal so­rakozik az ország védelmére. A magyar nemzet becsülete, a magyar nemzet lét­érdeke van kockán, ezt meg és ezt meg fogjuk védeni! (Óriási taps az egész munka­párton.) Mindezek után kérem a Házat, hogy ne folytassa az illetékjavaslat tárgyalását. Elvárom a Háztól, hogy értse meg: ez nem politikai kérdés, mert most az a fontos, hogy a képviselőház ne nyújtsa kifelé a kicsinyeskedés tényét. Lássák be, hogy e nagy kérdésekben az ország, a munkapárt és az ellenzék egy véleményen van. Azzal zárom szavaimat, hogy e válsá­gos napokban ne töltsük az időnket kicsi­nyes harcokkal. Ezután ismét gróf Tisza István jelent­kezett szólásra és a Ház feszült figyelme közepette a következőket mondotta : Gróf Andrássy Gyula felszólalásáért, amelyben a külügyi helyzet nagy kérdéseivel foglalkozott, fogadja teljes elismerésemet, az általa tett szolgálatáért hálás köszönete- met és annak a kijelentését, hogy nem is vártam mást. (Zajos taps a Ház minden oldalán.) Az előttem felszólaló azt a kérdést vetette fel, hogy ne folytassa a Ház a ta­nácskozásait. Erre a válaszom ez : Bármennyire is komoly a mai szituáció, háborús bonyodalom csak akkor állhat be, ha Szerbia kivonja magát azon követelések teljesítése alól, amelyre a monarchia jegy­zéke őt felszólította. Én úgy hiszem, hogy nem adnánk jó példát, nem szolgálnánk véle azokat az érdekeket, amelyekre gróf Andrássy Gyula gondol és nem olyan szín­ben tüntetnénk fel a magyar nemzet maga­tartását, mint aminő valójában. (Bartos János és Kun Béla közbeszó- lanak.) Gróf Tisza István: A magam részéről a legmelegebben óhajtom, hogy ne történ­hessék olyan incidens, amely heves jelene­teket, harcot, összetűzéseket idézne fel a képviselőház üléstermében. Pető Sándor megjegyzést tesz. Gróf Tisza István: Ä most napirenden levő javaslat, amelyet már általánosságban hosszú és beható vita után fogadott el a Ház és a részletei szintén napok óta foglalkoztat­ják a tisztelt ellenzék képviselőit, már tartal­mánál fogva sem alkalmas arra, hogy izgal­makat okozzon. Ezt a kérdést: az illetékről szóló javaslatot, semmiképen sem tartom al­kalmasnak heves jelenetek felkeltésére. Felkiáltások a baloldalon. Tisza István: Viszont azt szívesen te­szem diszkusszió tárgyává, hogy amennyiben az illetékjavaslat ma befejeztetnék, mondom, őszintén mondom, ezt komoly megfontolás tárgyává teszem, annál is inkább, minthogy a Ház szombaton és hétfőn amúgy sem tart ülést, hogy ne térjünk rá a napirend követ­kező pontjára, amely a szeszadójavaslat álta­lános tárgyalásáról szól. (Gúnyos derültség a szélsőbaloldalon.) I ~ URÁNIA MOZGÓ Ma szombaton egy napig az omeloti mozgóban este 8 a kerti mozgóban osto fél 9 órától szenzációs slágermüsor: izgalmas Scherlock Holmes film — az EzOstsugár érdekfes2Ítő detektív dráma 3 felv. és Az apa bűnei miatt remek szép ame ikai dráma 3 felv. ezenkívül 4 részes gyönyörű kisérő kép Csak ma. Csak ma. •• -Tagas'?---' •; a^a—mm—H— Osváth Kálmán vallomása. Mennyi pénz Volt a templomi perselyekbep. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, jul. 24. Tegnapi számunkban hirt adtunk róla, hogy a Szatmáron és a környéken gyors egymásutánban elkövetett betörések tetteseit Osváth Kálmán és Katzender Mór rovott múltú egyének személyében elfogta és letar­tóztatta a csendőrség. A csendőrség az elfogottak beérkezése után nyomban hozzákezdtek a két betörő kihallgatásához. Osváth Kálmán a bűncselekményekre vonatkozólag, nevezetesen a bankhivatalnok kárára elkövetett és a templomi betörésekre nézve teljes beismerésben van. A németii gör. kath. templom perse­lyeit úgy fosztotta ki, hogy megvárta a mise végét, amely után nem távozott el, hanem lebujt a padok ‘ közé és bezáratta magát a templomba. Innen 72 koronát vitt magával. Mikor a persélyek kiürítési munkájával kész lett, egy erre a célra szolgáló acél késsel, amelyet, mint szakavatott gépész, maga készített, kinyitotta a templom ajtaját és a legnagyobb lelkinyugalommal távozott a szentképes istenházából. Ugyanígy működött Nagybányán is, azzal a különbséggel, hogy ott duzzadtabbak voltak a perselyek: 173 koronát vitt magával. Az Attila-utcai árvaházi templomban mindössze 60 fillért talált. Nem hagyta a perselyben, úgy gondolván, hogy már úgyis elkárhozott, térüljön legalább vissza valami. A Borgida Sándortól ellopott éksze­rekre, ezüstnemüekre és egyéb tárgyakra vonatkozólag azt a vallomást tette, hogy azokat a testvérének adta. Ez az állítása azonban nem igaz, csak elvetemültségére mutat, hogy a saját, ártatlan testvérét is bele akarta keverni a bűnös manipulációba. Katzender Móricz szerepe az elköve­tett betörésekben még nincs tisztázva. Erre nézve Osváth Kálmán ingadozó és tartal­matlan vallomást tett. Úgy látszik, hogy Katzendert egy fatális véletlen hozta össze Osváthtal és épp egy oly szerencsétlen pilla­natban, amikor elfogták a nagyobb „operá­ciókra“ készülő Osváthot. Egyébként Osváthot és Katzendert még mindig a csendőrségi fogdában őrzik. izurduki kőszénbánga rA SZITRDUK, Szolnok Doboka megye Olcsó árban ajánlja magas fütöírtólfú kocka szenét kályha és gőzeke íütés­hez, akna, rostált akna, dió szenét kazántüzeléshez, dara szenét 3 osz­tályozásban téglagyártáshoz. ..............= Képviselőnk : Szatmár városára RE ITER MÓRITZ fakereskedő Szatmár, Szamospart.

Next

/
Thumbnails
Contents