Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)
1914-07-24 / 167. szám
(1914 julijs 24. 167. szám) SZAMOS 3. óidat. A jelen cikkünk válaszát is ismerjük: jövőre. És a jövő esztendő eredményét is megsúghatjuk : jövőre. És Szatmáron még mindig vannak olyan naivok, akik csudálkoznak azon, hogy a vízvezeték és csatornázás tizennégy esztendeje készül. Elfogott betörők. rekerült tenjplomfosztogatók. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, julius 23. Az utóbbi időben Szatmáron és a környéken egymásután több betörést követtek, amelynek elkövetőit, már úgy látszott, mintha hasztalan kutatták volna a nyomozó hatóságok. A tettesek nem voltak válogatósak: betörtek privát házakba, templomokba, ahol kegyes célokra gyűjtő perselyeket feszítettek fel. Az első nagyobb arányú betörést egy Attila-utcán lakó bankhivataínok kárára követték el, akinek az egész lakását kifosztották : ékszereket, ruhákat, függönyöket, mindent, ami a kezük ügyébe került, magukkal vittek a tettesek anélkül, hogy legcsekélyebb nyomot hagytak volna maguk után. Röviddel ezután ugyancsak az Attila- utcában egy újabb „operációt“ követtek el. Felfeszitették az árvaházi templom egyik perselyét, majd pár nap múlva a németii gör. kath. templomba törtek be, ahol szintén a perselyek tartalmát ürítették ki. Alig jelentették a csendőrségnek ezt az esetet, Nagybányáról egy friss templomrablás hire érkezett, amely utóbbi helyen már nem elégedtek meg a szent Antalnak szánt adományokkal, hanem mintegy 200 korona értékű szertartási szerelvényeket loptak el. A csendőrség a legerélyesebben látott hozá a nyomozáshoz. Mindjárt ahból a feltevésből indultak ki, hogy az utóbbi esetet egy társaság követhette el. És pedig olyan, amely ismerős a helyi viszonyokkal. Ámde a szívós buzgalom nem hozta meg a kívánt eredményt, mint legtöbbször, úgy ezúttal is a véletlen játszott közre, hogy a tettesek kézrekerültek. Mátészalkán tegnap délelőtt elfogtak két turista öltözetű gyanús idegent. Az egyiket Osváth Kálmánnak hívják, 26 éves gépész, a másikat Katzender Mórnak hivják, 21 éves mázolósegéd. Mindkettőt négy gyűrű ellopásával vádolták. Égészen véletlen dolog, hogy a mátészalkai csendőrőrs kérdést intézett az ügyben a szatmári csendőrséghez is. Innen aztán távirati válasz ment, hogy az elfogottakat hozzák be Szatmárra, mert alapos a gyanú, hogy az itt és a vidéken előfordult sorozatos betöréseket ők követték el. Lovascsendőrök kisérték be tysváth Kálmánt és Katzender Mórt, akik már többszörösen büntetett egyének. Különösen Osváth Kálmán hirherdt alakja a bűnözők világának. Róla még 1912-ben ujjlenyomatokat vett fel a budapesti államrendőrség. A kihallgatás során, amelyet Kovács csendőrőrmester Lázár József polgári biztos jelenlétében folytat, Osváth beismerő vallomást tett és csak azt a kívánságát fejezte ki, hogy vezessék Tankóczi Gyula rendőr- főkapitány elé. A betörésekből származó tárgyak és pénzek hollétére nézve megtagadott minden felvitágositást. Osváth Kálmánt és társát letartóztatták a csendőrök és a fogdába helyezték el őket. A megrögzött gépész segéd, aki jobb családból származik, ma öngyilkossági kísérletet követett el. Bár állandó őrizet alatt tartják, egy észrevétlen pillanatban beleharapott a jobbkarja ütőerébe. Tettét azonban hamarosan észrevették és még mielőtt nagyobb vérzés elöállhatott volna, a gyorsan előhívott dr. Melchner Vilmos orvos bekötözte a kezét. Osváth Kálmánt és Katzender Mórt holnap vagy holnapután kisérik át az ügyészség fogházába. Bankok a holdban. Gsaljók a gazdákat. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, julius 23. Legújabban ügynökök járják a falukat és bekopogtatnak a gazdához, akinek bekebelezett adóssága van és mindenfele igazoló levelekkel ellátottan előadják, hogy egy nagy amerikai bank megbízottjai. Elmondják, hogy a banknak rengeteg a pénze, nem tudja azt kellőképen gyümölcsöztetni és szeretné kedvező feltételek mellet Magyarországon hasznosítani. Konvertálnák tehát a kölcsönt sokkal olcsóbb amortizáció mellett, csupán csak a hiteles telekkönyvi kivonatra van szükségük. Költségre sem kell legfeljebb 5—10 korona, aszerint, hogy milyen nagy az adósság. A gazdákat elkápráztatja, az, hogy az ügynökök egész pontosan tudják, mennyi adósságuk van s minthogy mindegyik szívesen szabadulna a nagy kamatterhektől az amerikai bankügynökök hamarosan megkapják az 5—10 koronát, sőt egyik gazda a másikhoz ajánja őket. Az ügynökök igy köny- nyü szerrel megkeresnek naponta 10Ö—200 koronát, a gazdák persze hiába várják a jó, ols:ó amerikai pénzt. Könnyebb lAiflléufeaél, nyitott *■ a Horgony • Pata • Exgellor pótléka Ffidalommaata* MtmMi HUnkntl, (twamAaAI, kBuvfayaOI Hb ^ ÓT««}»» kot. V— vaMlkuatut-taMn} jes biztonságot akarnám, egyszerűen csak békén kellene maradnom. Szóba sem áll nőm férfival. Az élet gyönyöre: a csatából seb- zetlenül jönni haza. — Nem pedig el se menni a csatába. Én féltem a bőrömet, de csak akkor élveztem az épségemet, ha veszélyben forgott. Az egész élet nem egyéb, mint ez. A természet tudta, hogy mit csinál. A halál gondolatával járunk és minden perc azért élet és az élet azért jó, mert még mindig nem haltunk meg. Na már most, ki az ördög fogja magát a halál ellen úgy bebiztosítani, hogy meg se születik : A férfi: Kezdem belátni, hogy nem volt igazam. Az asszony: Ha nem érdekelne maga, nem mondtam volna el mindezeket. De . . . érdekel. (Lesüti a szemét.) A férfi: Hiszen . . . ön, aki ésszel nézi a dolgokat, talán már konstatálta is, hogy én lehetetlen Ígéreteket tettem. — Hiszen, magam mondtam, hogy tökéletes diszkréció lehetetlenség. Az asszony: Mondta. A férfi: Az ember nincs mindjárt tisztában azzal, hogy magasabb rendű asszonynyal áll szemben. — Hát tökéletesnek hazudj a magát. Az asszony: Ezt már szeretem. A férfi: Mindnyájan fél emberek vagyunk. És most, hogy belevág az ön program injába, bevallhatom, hogy azt a hivatalomat is azért vesztettem el, mert a férj gyanút fogott. Az asszony (felragyogó szemmel) : No, lássa! Boldog asszony, aki érezhette az ura izzó féltékenységét anélkül, hogy veszedelemben forgott volna! A férfi : És amikor a tökéletlen diszkréció beszélt, úgy éreztem, hogy a lelkembe lát és engem ir le. Az asszony: Igazán ? A férfi: Igazán. És kinyitotta a szememet. Az asszony: No, lássa. Emlékszik, hogy Midás király után kérdezősködtem önnél ? Ön letagadta még azt is, hogy ismeri. A férfi : Pedig . . . Az asszony: Tudom, tudom. Ez volt a negyedik kérdésem. Az első az volt: beszél álmában ? A második : iszik ? A harmadik: van-e a bizalmas barátja ? A negyedik: Midás király? Mind a négyre tagadólag felelt. Eddig rendben volt a dolog. Az ötödik kérdő- pontnál azonban megbukott. A férfi (álmélkodva): Megbuktam ? Az asszony : Tökéletesen. Amiket a diszkréció élvezhetőségéről mondtam, azokba beugrott. Igazi férfi nem ül fel az ilyen trükknek. Vagy talán komolyan gondolja, hogy uriasszony létemre kívánom a gyanút ? Elhitte, hogy jólesik látnom, ha magáról leri a szerelem, az adultere, a „viszony“. Oh, édesem. (Sajnálattal nézi.) A férfi: Hát . . . Az asszony: Eltalálta. Ki van adva az útja. Mehet. A legfontosabb tantárgyból megbukott. Lélektani elemzéseknek beugrott. Nüánszoknak ült fel. Gyönge ember. Szegény ember. Indiszkrécióra hajlandó, hiú lélek. Ugyan mi az ördögöt kezdenék én el magával? Ha legalább mindjárt azon kezdte volna, hogy „pletykáló vagyok“, nem kellett volna annyit beszélnem. De jól kezdte, hát fel kellett adnom az utolsó, a nagy kérdést is, amelyen elvérzett. (Fölényesen mosolyog. Kellemesen biccent egyet a fejével, a faképnél hagyja és — mint a színdarabokban mondják — egy másik csoporthoz megy.) SztojHai természetes gyógyhatású ásványvíz, melyet győgyhatásánál fogva a leghíresebb egyetemi tanárok és főorvosok ajánlanak, kapható minden fiiszer-, csemege- és ásványvizkeres- kedésben. — Gyomorbajoknál csodahatásu, cukorbetegségeknek speciális gyógyszere. — Borral vegyítve igen kellemes és egészséges. SztojHai Kizárólagos főraktár helyben: 99SZ31ttláít l(CfC$l(C(iCÍtttÍ tí$Z -létiyfáfSiSáj
