Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-14 / 133. szám

sa Két malomkő. Azt olvassuk a Gazdaszövetségben, hogy a jövő évi választásokon diadalra kell vinni az agrárius zászlót, mert a földmű­velő és falusi nép érde­kei ezer veszedelemnek vannak kitéve, mert könnyen lehet, hogy az agráriusok ellenségei ke­rülnek túlsúlyra és oly törvényeket hoznak, melyek az agráriu­sok érdekeit veszélyeztetik. Agrár több­séget kell a parlamentbe küldeni, mond­ják ők teljes meggyőződéssel. Nyomban utána kezünkbe akad a Magyar Kereskedők Lapla, mely azt han­goztatja, hogy a mai Németországgal való kereskedelem-politikai viszonyok fen- tartása Magyarországra nagy kárral jár, de ebben a kérdésben a magyar agrá­riusok nem támogatják a magyar keres­kedelmet, az agráriusoknak nem fáj a német export elvesztése, ők a védvámok folytán a gabona és marha árát itthon felsrófolhatják s nem vágynak a német- országi kivitelre. A gazdák az itthonfo- gyasztókkal beérik s nem kell nekik a német fogyasztó. Azért tehát a jövő évi választásoknak a kereskedelmi politika jegyében kell lefolyniok. Lám: igy fest a magyar gazdasági politika, ha egy negyedórában két külön­böző szaklapot olvasunk. Felmerül tehát az a kérdés, kinek van igaza? Azt hisz- szük, egyiknek sem és azt hisszük egy­ben, hogy mégis mindkettőnek. Az ag­ráriusok és kereskedők egymás ellen törnek, holott egyformán van joguk a megélhetésre, a fejlődésre. Nincsen igazuk, hogyan is lehetne igazuk a merkatilistaknak, mikor az ex­port kedvéért az agráriusok ellen törnek. És nincsen igazuk az agráriusoknak, mikor a magas gabona- és húsárak ked­véért vehemensen ellenzik a balkáni im­portot. Igazuk van a merkantilistáknak, mert ha a magyar iparnak és kereske­delemnek nincsen módja a külfölddel megfelelő összeköttetésbe lépni, mind­addig passziv a kereskedelmi mérlegünk és rajtunk keresztül hizik meg a külföldi kereskedelem. Igazuk van az agráriusoknak, mert ha minden akadály nélkül beengedjük a balkáni gabonát és a húst, akkor az amugyis tántorgó lépésekkel haladó ma­gyar mezőgazdaság a tönkremenés ve­szélye előtt áll. E nagy igazságok és még nagyobb igazságtalanságok közepette, mint két Antheus áll egymással szemben a ma» gyár kereskedelem és a magyar mező- gazdaság és akit a harcban a másik a földre vetett, az megerősödve, uj érvek­kel izmosodva ugrik talpra, hogy a maga érdekeiért tovább vivjon. Ez a két tábor két acéltengelyen járó malomkő gyanánt egyre koptatja Junius 14 VASÁRNAP Urn. eml. egymást s megőrli azt, ami közéjük kerül: a szegény magyar íogyasztóLözönséget, mely sem nem merkantilista, sem nem agrárius, hanem szegény és magyar, melynek akkor is vérzik a szive, ha rossz a termés és a gazda az alacsony árak miatt sir, mely azonban viszont el­borong azon is, ha a kereskedőnek nin­csen meg a megélhetése s a lapokban csődhirek egymást kergetik. Egyre őröl a két malomkő, de a garaton nem piros buzaszemek ömölnek be, hanem a védtelen magyar fogyasz­tók s ami alul kihull, az nem kenyérnek való fehér lisztpor, hanem vér és arany. Abban a malomban pedig, hol ez a két hatalmas malomkő megállás nélkül jár, a molnár: a végrehajtó. Földet a népnek! — A Szamos fővárosi tudósit ójának telefon­jelentése. — Budapest, junius 18. Ez a függetlenségi párt legújabb jelszava, melyet Károlyi Mihály tegnap Cegléden proklamált. A könnyelműen odavetett jelszó azonban korántsem ta­lál arra a lelkes fogadtatásra, melyre Károlyi és vezérkara bizonyára szá­mított. A szociáldemokraták újságja ugyan büszkén hirdeti, hogy Károlyiók állás- foglalása a szociáldemokraták 10 éves munkájának eredménye és felette nagyra «H kacaj. — Irta: Leonid Andrejew. — Este fél hétkor még bizonyos voltam abban, hogy ő eljön és vidám valék, mint még soha. Felső kabátomnak egy gombja volt csak begombolva s igy szerterepült, mint vi­torla a szélben. De én nem fáztam. Fejemet büszkén hátravetve, diáksapkámat szememre huzva, vakmerőén, büszkén néztem a mellet­tem elhaladó urakat. A nőkre kihívón és gyengéden tekintettem, ámbár négy nap óta szivemnek senkihez sincs köze, mint „O“ hozzá. De fiatal vagyok, életkedvvel, erővel teli nem bírok tehát közönyös lenni a nők iránt. Járásom gyors volt, merész, könnyű. Később, úgy negyed óra múlva, — mely nekem akkor örökidőnek tetszett — már nem voltam hetyke, kihívó kedvemben. Fázni kezdtem s felsökabátomon már két gomb volt begombolva. Megnéztem a nőket, most már csakis ezeket, de nem gyengéden, sem kihí­vóan, hanem utálattal. Ot kerestem, a többi miattam lehetett volna a pokolban is. Járá­som bizonytalan volt, töprengő minden moz­dulatom, kedvetlen lettem. Hét óra előtt öt perccel izzó forrósá- got éreztem. Három perccel utóbb kilelt a hideg. Mire fél kilenc lett, aggastyánnak érez­tem magamat. Kabátomon minden gomb be­gombolva, felhajtotfam nyakamon a gallért és kékre fagyott orromra húztam sapkámat, ügy éreztem, hogy én vagyok a föld legsze­rencsétlenebb teremtése. És ennek ő volt az oka! Ő ! Miért nem jött? Nem engedték? Beteg? Meghalt? Dü­hös voltam. Káromkodtam. Félóra múlva forró grogg mellett ipar­kodtam felmelegedni és -— felejteni. A kávé­ház zsúfolt volt s asztalunkhoz mindenünnen zene hllattszott. Mintha az egész világ mu­zsikálta volna. — Fölöttünk Polosiwéknál bál van, — mondta az egyik asztaltársam. — Kik azok? — Jergeine Nikolajewna is ott van, — mondta a másik minden utógondolat nélkül, hiszen nem tudhatta, hogy épen ez a hölgy az, kire én fél kettétől fél kilencig várakoztam. — Signore! — kiáltottam fel vidáman. -— Ma karácsony van, ma illik, hogy mi is vidámak legyünk! Ma minden ember vidám ! — De hol? Hogyan? Kivel? — kiál­tottak össze-vissza. — Vegyünk jelmezeket és menjünk el mindenhova, ahol vidám társaság van, — indítványoztam lelkesen. Félóra múlva összegyűjtöttük a környék minden unatkozó diákját és elhajtattunk az öreg fodrászhoz, aki egyszersmind jelmezköl­csönző is volt. — Egy spanyol grand jelmezét [szeret­ném, — mondtam dölyfösen. De az túlságosan nagy és bő volt ne­kem. Az öreg egymásután adta elő jelmezeit. Egyik sem illett nekem. Pajtásaim türelmet­lenül zaklattak. Végre egy kínai jelmezben állapodtunk meg, mely csúf volt, kopott, sze­gényes és azt hiszem inkább nevetséges, mint jellemző. Álarcom azonban ritka volt a maga Rótti Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi chewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. A valódi AMERIKAI KING QUELITi eipők kizárólagos raktára. Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents