Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-11 / 131. szám

(1914 junius 11. 131. szám.) SZAMOS 5. oldav HÍRÜK 3 becsület védelmére is sor került végre a tör­vényhozásban. Igazán „végre,“ sőt végre valahára, mert a becsületnek jelentős lekicsinylése mutatkozik, ab­ban, hogy sokkal előbb és sokkal ra dikálisabban rendezték Magyarorszá­gon a vagyonjogi kérdéseket, a kü­lönféle vagyon vagy állameszme, fe­lekezet és testi épség ellen irányuló deliktumokat, mint azokat, amelyek — hogy is mondják csak ? — az em­ber legdrágább kincse: a becsület ellen követtetnek el. Es akkor is, hogy rendezik a becsület dolgát? Ha valaki a más tyúkóljából ellop egy csirkét : az minősített lopást követ el, aminek minimális büntetése hat hónap. Ha az utszéien letepernek egy embert és a zsebéből kiveszik a do­hányzacskóját, a pipáját vagy az ötven krajcárját, ez viszont rablás, ami miatt összeülnek és tévednek egy jót a polgárbirák. De ha az arcáról lelopják vala­kinek a becsületet, ha a háta mögött ieteperik és kiveszik a bugyellárisá- ból úgynevezett legdrágább kincsét: a becsületét, azt meg lehet úszni 10 20, 100 koronával, különösen ha a büntetőnovella értelmében fel is füg­gesztik a büntetés végrehajtását. Hol itt az arány ? Hol van itt a mérlegelése annak, hogy a becsület veszendősége nem egy embert kerge­tett már a halálba ? Hol van a becsü­let értékelése ? Pláne, ha azt is figye­lembe vesszük, hogy az elrabolt pipát, dohányt és aprópénzt a bíróság vissza tudja adni a sértettnek, de a becsülő tét nem szokás bűnjelként kezelni, hogy az eljárás befejeztével csorbí­tatlanul kiadhassák jogos tulajdonos sának. * Most aztán megvan a törvény. Nem kívánok politizálni, az Úristen őrizzen meg minden jó embert a poli­tizálástól, de még se hagyhatjuk szó nélkül, hogy milyen csodálatos módon csoportosulnak a politikai vélemények az uj törvény körül. A függetlenségiek egyhangúlag azt állítják róla, hogy : rossz. A mun­kapárt viszont lelkes egyhangúsággal azt mondja, hogy: kitűnő. Mintha emlékeznénk a közel múltból ilyen véleményeltérésre: a sajtótörvénynél. Akkor igy beszéltünk mindnyájan, de mikor arra került a sor, hogy a két párt megmérkőzzék a javaslat fölött, az ellenzéknek sikerült valamiért megsértődni, kivonultak és a „sajtószabadságot“ otthagyták a slamaaztikában. Ellenben elsőnek egy vidéki függetlenségi párt élt a rektifikáció jogával. Amiből kiderült, hogy hasz­nálni mégis jó a törvényt pártkü- lömbség nélkül. így leszünk ezzel is. Ha a tör­vény életbe lép, egyaránt fogja hasz­nálni minden párt hívője. Es a tör­vény csak akkor lesz rossz, ha csak a munkapárti becsületet fogja védel­mezni, a függetlenségit nem. * A becsület .... Mert tulajdon­képpen nem a politikáról van szó, hanem a becsületről. Hogy is állunk azzal a becsü­lettel ? Ki hát a becsületes ember ? Talán soha sem volt aktuálisabb ez a kérdés, mint most. Körülnéztem a piacon, a becsület környékén és szomorúan kellett ta­pasztalnom, hogy a becsület kertjében nagy hervadást okozott a múlni nem akaró pénzügyi válság. Nem részletezem itt a becsület apró nüánszait, hiszen nem elég ahoz a Szamos terjedelme, hogy erre ki lehessen térni. De egyet egész bizonyossággal j meg lehet állapítani: hogy a becsület és pénz egyenes arányban állanak egymással. A krízist mondtam. Hát itt volt a krízis. A krízis előtt úgy hemzseg­tek a piacon a becsületes, korrekt gavallérok, hogy az embernek kedve lett volna már becsukatni közülök nehányat. Korrektek voltak mind, nyílt és egyenes jellemek, talpig zsentlmének. A krízis tordított egyet az álla­poton és az emberek kezdtek talpig ugyan, de nem tetőtől, haeem alulról számítva talpig becsületesek lenni. Nem loptak, nem sikkasztottak ugyan, vagy legalább is nem többet, mint annak előtte, de nem — fizettek Hasztalan sírtak, hiába mondták, hogy tönkrementem, nincs üzlet, el- árvereltek, zu Grund spekuláltam ma gam, nem azért nem fizetek, mert nem akarok, de nincs. Hogy aki hi­telezett, az vállalta ezeknek az eshe tőségeknek a kockázatát. Nincs par don. A szabó utánakiabál, a suszter utánadalolja, hogy „nem tudom én, mért fáj az úgy nékem, — mikor azt a szép pár cipőt nézem,“ a bankom ■ berek — engedelemmel legyen mondva — le sem köpik. Oda a becsület. Bezzeg, akinek pénze van, aki pontosan fizet, az ma a becsület szobra. A pénz, szerencsére, sem szag- lani, sem beszélni nem tud. Honnan van ? Uzsora, zsarolás, panama, — mindegy. A fő, hogy van. Előveszek néha egy-egy ilyen alakot és játszom vele. Levetkőztetem gondolatban. Ki vonom belőle a pénzt és megszorozom az általa elkövetett becstelenségekkel. Tessék megpróbálni: ez a kis játék milyen más alakokat teremt. Milyen más az, ha a közélet bábjaiból kihull a fürészpor s marad — egy darab rongy. Sajnos azonban, hogy a becsű let még nem tart ott, hogy ezt a való­ságban is meg lehessen tenni. Egyelőre a pénz az ur és a házi áldás igy variálódik : hol pénz — ott becsület. És talán nem is lenne baj, ha a törvény nem védelmezné olvan erő­sen ezeket a fürészpor-becsületeket. Lapnnk legközelebbi száma, a közbeeső ünnep miatt, szombaton reg­gel jelenik meg. Eljegyzés. Somogyi Gyula a szatmári Gőzmalom Társulat tisztviselője eljegyezte Papp Margitkát, Papp János, a Szamos szabá­lyozó társulat főmérnökének leányát. Házasság. Lengyel Béla nagyváradi borkereskedő és Klein Helén Szatmár f. hó 9-én házasságot kötöttek. A színigazgató kauciója. Debrecen­ből táviratozza tudósítónk, hogy Mezei Béla színigazgató a rossz gazdasági viszonyokra való tekintettel, a városnál lévő negyvenezer korona kauciójának felét visszakérte. A pénz­ügyi bizottság méltányolva a színigazgató helyzetét, pártolólag terjesztette a kérést a közgyűlés elé. Gondatlan munkások. Fővárosi tudó­sítónk jelenti telefonon: A Pongrácz-utcában ma Lengyel Lajos és Veres Lajos munkások revolverrel babráltak.. A revolver elsült és egy arrafelé Haladó embert: Horváth Jánost súlyosan megsebesített. Ismét királysértés. Zaitsek Ottó titeli mérnök még a múlt év őszén sértő kijelen­tést tett a csurogi kaszinóban a királyra és családjára. A szegedi törvényszék ezért egy havi fogházra ítélte. A tábla tegnapi tárgya­lásán a törvényszék Ítéletét helybenhagyta. A Gerovszki testvérek szökése. Csernovitzból telefonálja tudósítónk, hogy kétségtelenül megállapitást nyert, miszerint a Gerovszki testvérek Novo-Szieicában, Orosz­ország határán tartózkodnak. Ennek dacára a rendőrség tehetetlen a szökevényekkel szemben, mert az orosz hatóságok a poli­tikai bűnösöket kiadni nem fogják. Gerovsz- kiék hozzátartozóinak pőrét, akik ellen a vizsgálat a legnagyobb erélylyel folyik, való­színűleg nem fogják Csernovitzban tár­gyalni. A maturánsok pechje. Aradi tudósí­tónk telefonálja: Burián János c. főigazgató az itteni Írásbeli vizsgálatok alkalmával észrevette, hogy egy diák valami papírlapot gyűr össze. A papírlap a matematikai tétel litografált kiadása volt. A kultuszminiszter mai leirata értelmében öt diákot, akik része­sei voltak a svindlinek , felfüggesztett a to­vábbi vizsgáktól. A Margithidról a halálba. Fővárosi tudósítónk jelenti telefonon, hogy ma este a Margithidról egy ösmeretlen nő a Dunába ugrott s mire kihúzták, meghalt. Lechner Ödön meghalt. Budapestről jelenti telefonon tudósítónk: A művészetnek újra gyásza van. A magyar építőművészed stilus megteremtője: Lechner Ödön ma dél­után 4 órakor a Park-szanatóriumban meg­halt. Lechnert évek óta vesebaj kínozta. He­tekkel ezelőtt állapota oly súlyosra fordult, hogy a Park-szanatóriumba kellett szállítani. Lechner Ödön neve harcot jelentett a hiva­talos építész világban. Zsenije megteremtette a magyar stílust s bár tehetségét elösmerte mindenki, egyetemi katedrát nem kapott. — Halálát legközvetlenebbül fivére: Lechner Károly kolozsvári orvos, egyetemi tanár gyá­szolja. Az olaszok általános sztrájkja. Bu­dapestről jelenti telefonon tudósítónk, hogy Turinban ma véres összeütközések voltak a sztrájkolok és a katonaság között. A kato­naság sortüzet adott s a sortüz után 25 munkás maradt halva. Rómában a sztrájk még egyre tart, bár az üzletek legnagyobb része nyitva maradt. Este a rendőrök a tö­megek közé lőttek. Egy ember meghalt, kettő súlyosan megsebesült. Gyászhir. Ferenczy Lajos székesfővá­rosi tisztviselő, Ferenczy János nyug. városi pénztári ellenőr s a szatmárnémeti-i ipari és gazdasági hitelszövetkezeti elnök testvéröcs- cse, aki egykor a főgimnáziumot itt végezte, az egyéves önkéntességet itt szolgálta le, ro­koni és baráti összeköttetései ide kötötték és aki az utolsó években a budapesti székes- fővárosi fuvartelepen működött, nehány heti betegeskedés után szivszélhüdésben váratla­nul meghalt. Az elhunytat junius 9-én, 51 éves korában a központi uj temető halottas házából helyezték örök nyugalomra. A teme­tésen Rényi Dezső székesfővárosi tanácsnok és Gattein Hugó fuvartelepi igazgató vezetése alatt a fuvartelep tiszti és altiszti összes tagjai, valamint az elhunyt barátai és isme­rősei teljes számban megjelentek. Halálozás. Súlyos csapás érte Rád Rubent, az ösmert tánctanárt. Felesége, Rád Rubenné szül. Nagyfejeő Mariska oki. tánc- tanitónő életének 30-ik, boldog házasságának 13-ik évében elhunyt. A megboldogult teme­tése tegnap délután ment végbe nagy részvét mellett. Halálát bánatos férje, 3 árvája és rokonsága gyászolja.

Next

/
Thumbnails
Contents