Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-26 / 143. szám
(1914 június 26 143, szám) SZAMOS 3. oldal. választás vége felé átpártolt hozzá, sőt mikor ő beadta a petíciót, ajánlkozott, hogy mint az ellenpárt volt kortese, szívesen szol- ' gáltat adatokat, amiért a petíció idejére he- j lyet kapott a tanú egy szatmármegyei birtokán. Egy nyugalmazott telekkönyvvezető, aki j Uraynak a Buzinkay birtokra vonatkozó tulajdonjogbekebelezési kérvényét referálta, nagy fontoskodások között mondja el, hogy részvétét fejezte ki Uray Zoltánnak a vételhez. Dr. Kroó Izor, budapesti ügyvéd el- mondja, hogy Uray Zoltán szerződést csináltatott vele, amelyben társul vette a vételhez Hagara Endrét, de ez vonakodott belemenni az üzletbe. Később Uray fenyegette Hagarát, ' aki ezért feljelentette Urayt zsarolás miatt, j Ifj. Fedák István, gazdasági egyesületi titkár szerint a vétel nem volt előnyös, mert nehéz volt a finanszírozás. Uray Zoltánt ; könnyön befolyásolható, hiszékeny embernek ösmerte. Az elhunyt panaszkodott előtte, hogy a vádlottak nem tudnak pénzt szerezni, de id. Bálint Sándort nem említette. Nagy Ernő vmegyei II. főjegyző viszont igyekvő és határozott jellemű embernek, zsugorinak ösmerte Urayt, aki ha Beregszászban járt, nem ment vendéglőbe ebé delni, hanem sznfaladét evett Mióta birtokot vett, mulatós lett, Pestre járt orfeumba és pezsgőzött. Kovács Bálint korlátolt embernek ösmerte Urayt, akit id. Bálint Sándor igyekezett lebeszélni a könnyelmű életmódról, sőt mivel ez nem sikerült, tanú jelenlétében kiutn sitotta irodájából. Dr. Balkányi Jenő ügyvéd elmondja, hogy a feljelentést ő tette meg Uray Zoltán képviseletében, de a tényállási nem tudta tisztán kiliámo ni Uray zavaros előadásából. Mikor a lapok foglalkoztak a feljelentéssel, Uray nagyokat kacagott. Uray nem akart feljelentést tenni a két Bálint ellen, csak Hagara ellen, a két Bálint csak a nyomozás, illetve vizsgálat során került bele az ügybe. Több pénzember és bankigazgató arról tesz vallomást, hogy a vádlottak komoly igyekezettel jártak náluk kölcsönszerzés céljából. Pál József budapesti bankigazgató elmondja, hogy Uray Zoltán által 475 ezer koronáért megvett birtokot az ő intézetének becslője 520 ezer koronára becsülte. Sárkány Viktor bankbizományos elmondja, hogy ifj. Bálint Sándor nála járt és azt mondta, hogy Kölcsey Gábor agyon akarja magát lőni, ha nem kap ötezer koronát és kérte, hogy ezt a pénzt a Buzinkay fiuk kezessége mellett szerezze meg. 0 meg is szerezte, de mai napig sem fizették vissza. Kaufmann Jenő nagykárolyi bankigazgató elmondja, hogy a Pesti Magyar Keresk. Bank rigorózus és szigorúságáról hires becs- lőjével becsültette felül az Uray és Buzinkay féle együttes birtokot, de a már beállott rossz pénzviszonyok devalválták a birtok értékét s a kölcsönt, amit normális viszonyok mellett meg lehetett volna adni, ez akadályozta. Két budapesti gépiróleány ezután megcáfolta azt a vádat, mintha ifj. Bálint Sán- gor a Buzinkayék által rájuk bizott utalványokkal visszaélt volna, mert Buzinkayék ő előttük hatalmazták fel ifj. Bálintot, hogy az utalványokkal a hitelezőket fizesse ki, ami meg is történt. Pénteken délelőtt még tanukat hallgat ki a bíróság, délután felolvassák az iratokat, szombaton a vád és védbeszédekre kerül a sor s ítélet előreláthatólag még szombaton lesz. BRAUN MÓR, SSSU-. Szatmár, Hidkőz 1. Alapittatott 1854 Készít szoba-fürdőt, vízvezetékeket szívó- és nyomó szivattyúkat Raktá* ron tart pálinka főző, mosó- és takarói tűzhely-üstöket, permetezőket ée mind« ezek szerkezeteit, alkatrészek kaphatók B|egint a kispjténiji ügy. — A Szamos tudósítójától. — Szatmár, junius 25. Annak idején megírta a Szamos, hogy a kismajtényi pörben szereplő vádlottak közül kettő, névszerint: Pintye Lászlóné született Inde Mária és Orosz György nem jelentek meg a főtárgyaláson és távollétüket szabályszerűen és elfogadhatóan igazolták. Éppen azért a szatmári királyi törvényszék a fenti két vádlott ügyének tárgyalására uj határnapot tűzött ki. Ma állottak a törvényszék előtt Pintye Lászlóné és Orosz György, akiket az ügyészi vádirat hatóság elleni erőszak vétségével vádol. A törvényszék legelőször Pintye Lász- lónét hallgatta ki, aki egy szopós kis gyermekkel a keblén, jelent meg a tárgyalási teremben. Az általános kérdések után elmondja, hogy nem érzi magát bűnösnek és tagadja a terhére rótt azon cselekményt, hogy Madarassy László főszolgabirót kővel megdobálta volna. Orosz György, aki ezidőszerint Miskolcon városi rendőr, szintén tagadja bűnösségét. Azt vallja, hogy még közel sem járt az iskola udvarához, sem a templom előtt nem volt és igy nem állhat fenn az az eset, hogy a csendőr felé hajigáit volna. A bíróság ezután a tanukat hallgatta ki. A tanuk ugyanazok voltak, akik az első tárgyaláson is szerepeltek. A tanuk valamennyien terhelőén vallottak Pintye Lászlóné ellen, mig Orosz György ellen egyikük sem tett terhelő vallomást. A bizonyító eljárás befejezést nyervén, F a b ó Zoltán kir. ügyész rövid vádbeszédet tartott. Orosz György ellen, miután a tanúvallomások azt igazolták, hogy a kismajtényi ügyben semmi része nem volt, a vádat elejtette. Pintye Lászlónét pedig hatóság elleni erőszak vétségéért kérte elitélni. Dr. D o b o s s y Endre védőbeszéde után a bíróság Ítélethozatalra vonult vissza. Rövid tanácskozás után a törvényszék meghozta ítéletét, mely szerint Orosz Györgyöt felmenti, Pintye Lászlónét pedig hatóság ellen elkövetett erőszak vétsége miatt bűnösnek mondotta ki és ezért négy heti fogházra ítélte. A büntetést azonban az elszenvedett vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vette. Pintye Lászlóné az Ítélet ellen felebbezett. Kirabolták a birót elhagyott büijjel. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 25. Konok két bűnös fölött Ítélkezett ma a kir. törvényszék. A vádlottak ama ismert kategóriájából való mind a kettő, amely a vizsgálat során töredelmesen bevallja tettét, de amikor a főtárgyalásra kerül a sor : letagad mindent és azzal próbál operálni, hogy azért feketítette be önmagát, mert a csendőrök erőszak alkalmazásával különbeni fejvesztés terhe mellett — jgy kívánták. A naiv védekezés persze nem talál hitelre, mert hiszen a vádlottakat nemcsak a csendőrök hallgatják ki, hanem a járásbíróság vagy vizsgálóbíró is, ahol szintén töredelmes vallomást tesznek. Amikor a bíróság erre rámutat, az ügyetlenül vergődő vádlott nem tud rá mást mondani, mint azt, hogy a csendőrkéz hosszú s ha visszaszivja a vallomását, újabb gyötrelmekben lesz része. így történt ez ma is. Garea Lajos és Görcsi Nagy Ferencz betöréses lopási ügyét tárgyalta a bíróság. A tényállás ig^n érdekes. Tavaly junius 5-én történt. Görcsi Nagy Ferencz halmii napszámos a turci kőbányában dolgozott. Gardát is hívta oda napszámba, de ő azt felelte : — Nem mehetek, mert nincs se szalonnám, se kenyerem egész hétre való. Garda vállalkozott rá, hogy majd „igazit“ ő husnemüt. Ekkor előállott azzal a kidolgozott tervével, hogy betörnek Tóth András községi biró éléskamrájába. A tervükbe beavatták Németh Lászlót is, együtt nyélbeütötték a nagy munkát. Előbb azonban 3 liter nyers szeszt vásároltak és azt némi viz hozzáadásával megitták. Mintegy 40 kiló szalonnát és egy bődön zsírt zsákmányoltak. A szalonnán testvériesen megosztozkodtak. A zsir Gardánál maradt, aki az alkoholtól módfölött elázott, úgy hogy a bödönt is elhagyta. A bíróság dr. Némethy József elnöklésével a lefolytatott tárgyalás során a vádlottak makacs tagadásával szemben marasztaló ítéletet hozott: mindkettőjüket 3—3 havi fogházra és 1 évi politikai jogaik gyakorlásának felfüggesztésére ítélték. Ugyanennyit kapott Máthé is, aki fölött külön ítélkezett a törvényszék. A vádlottak nem felebbeztek : az Ítélet jogerős. Hadnagy és generális. — A Szamos tudósítójától. — "Szatmár, junius 25. Katonatisztek körében beszélik ezt a pompás kis históriát : Egy kedves kis vidéki garnizonba váratlanul megérkezett a hadosztály-parancsnok. Az öreg generális adjutánsával a szállóba hajtatott, melynek legszebb elsőemeleti szobáját foglalta le. Megérkezése után a segédtisztet eiszalasztotta a kaszárnyába s a nyitott ablakon át derűs szivarszó mellett nézegette a kisvárosi korzó tarka forgatagát. A szálló földszintjén a kávéház s a tisztek törzsasztala poros babérfák közt a terraszon. Egykét fiatal tiszt sörözgetett gyanútlanul. A tábornok hirtelen riadtan kapta fel a fejét. Nini, a törzsasztal felé gyerekes kedvvel egy csupaszarcu hadnagyocska sietett. A kezében tennisz rakett s kard nincs az oldalán. A tábornok rákvörösen ugrott fel s előrehajolva, kemény kommandó hangon kiáltott ki az ablakon: — Hadnagy ur! A kis hadnagy minden izében megremegett, amikor tekintete a tábornok szigorú pillantásával találkozott. Feszesen szalutált s a szállóba sietett. A szive a torkában dobogott. Mi lesz most ? A kard otthon. Isten veled gyönyörű tiszti pálya. Kétségbeesetten nyitott be a rettegett hatalmas ur előszobájába. A fogason csillogott a generális kardja. A hadnagy pillanatig se habozott, felcsatolta a kardot, bekopogtatott, benyitott és strammul jelentkezett. Az öreg szentség meglepetve nézte végig, hebegett, hápogott: — Hadnagy ur . . . izé . . . azért kérettelek, hogy meghívjalak estére az asztalhoz. Szervusz. A tiszt félájultan támolygott ki a szobából. Visszacsente a fogasra a kardot s igyekezett elpárologni a kávéház tájékáról. Szerencsétlenségére azonban a tábornok ismét az ablaknál állott s hallotta, mikor a tisztiszolgájára kiáltott: — Nézd meg te, van annak a hadnagy urnák kardja? — Alázatosan jelentem, nincsen. — Szaladj és hívd ide rögtön a hadnagy urat. A hadnagy ur támolyogva ballag fel a ^lépcsőkön. No most aztán mindennek vége. "Felcsatolja az előszobában a kardot és ismét jelentkezik. A generális néz, néz dermedtem aztán végigsimitja a homlokát és mosolyogva teszi a hadnagy vállára a kezét: — Bocsáss meg, hogy fárasztottalak
