Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-21 / 139. szám
t <w SZKMOS-.v4 *S TN (t9U junJiis 21. 139. szám.) gazdátlan jószágról, eipediciót szarra*- tünk a felfedezésére. A záróra szabályroadelat legutolsó nyomát a kereskedelemügyi minisztériumban leljük, innen elkergették, mert rossz, csúnyán osinálták, felületesen és gondatlanul. Nem a tartalmában volt a hiba, a formájában rejtőzik a menthetetlen tévedés. A miniszter leirt, csináljuk meg újból. Valamit, hogy újból megcsináljunk ? Muszáj? Jó, mi megcsináljuk. Mikor? Majd. Egyszer. Talán. Soha. És a záróra szabályrendeletecske, amelyet száz és száz kereskedelmi alkalmazott és száz meg száz kereskedő őörömmel köszöntött, várt türelmetlenül, elbújt a közigazgatási rengeteg restán- cia sűrűjében. Elbújt, elrejtőzött, eltent — mentsünk mindenkit, akit lehet — elbitangolt, Hogy ki felelős a lopásért, amely ezt a szggény Herkules páriát méhmagzattá törpitette? Semmi közünk hozzá. Hiba történt, megtört. Nem is ember az, aki nem téved olykor; de nem köte- lességtugó az sem, aki hibáját gyorsan reparálni nem hajlandó. Ma egy éve annak, hogy az első cikket irtuk a záróraszabályrendelet ügyében. Nyár volt akkor is, a búza egyformán kevés magot adott. Azóta egy mázsa törvényt csinált a parlament, egy mázsányit azokból a rendszabályokból, amelyek az egész országra kihatnak. És ugyanez alatt az idő alatt Szatmár városa, hány statútumot alkotott vájjon és csak azt szeretnék tudni végrehajtható lesz-e október elsejére a záróráról szóló statútuma ? Mert ötnegyed esztendő talán elég lesz már ahhoz, hogy azt a tiz paragrafust, amelyre megannyi ember vár és amelynek megalkotását törvény írja elő kötelességük, olyan takarosán megfogalmazhassák, tanács elé vigyük, közgyűléssel megszavaztathassuk, hogy a kereskedelmi ügyek minisztériumának legmarconább bajuszu osztálytanácsosa se kifogásolhassa. Vagy mit szólna Szatmár városa ahhoz, ha valamelyik kereskedelmi egyesület ismerné a törvény paragrafusait és felirna a marcona bajuszu osztálytanácsos úrhoz, eszébe juttatva, hogy: ,oly szabáiyrtndeletek helyett, melyek megalketását valamely törvény teszt a törvényhatóság kötelességévé, a kormány jogosítva van rendeleti utón intéztetni, ha — a törvényhatóság megfelelő szabályrendeletet nem alkot. “ Szerencsére, hogy a kereskedelmi egyesületeink nem tudják a törvényt és a cirkalmasan fogalmazott instancia továbbra is elkeseredett békétlenség, vak düh marad — vagy uem marad. Hallgatag férfiak néma lánoa fűződik agy oltár köré, amelyen biblia áll. A bibliában teleirt lapok és a sorok között hely a tűnő időknek, hogy beleirják evangéliumukat, amint váltakozó korok szenvedései megköltik. Negyven óv után ismét vannak szabadkőművesek Szatmáron. v Mit csináltak akkor? Mit csinálnak most? Senki sem tudta, senki sem tudja. Puszta létezésük megtölti a lelkeket a bizonytalanság érzetével, közelségük nyugtalanságot ébreszt és oktalan ro- konszenvek és ellenszenvek vesznek körül egy ismeretlen ideált és annak ismeretlen híveit. A titkuk az övék és nem a mienk. Hallgatag férfiak, csöndes éjszakában néma lángok alatt ülnek és ide- künn ez a csend beszélni kezd, az emberek szenvedései megszólalnak, vajúdó koreszmék szóba kerülnek, a magyar vidék békés konzervativizmusának felszíne alatt megmozdul valami . . . negyven óv után ismét szabadkőművesek vannak szatmáron. * A városunkban már régebben alakult „Kölcsey Ferenc4* szabadkőműves- páholyt szombaton avatta fel ünnepélyesen a budapesti Magyar-páholy küldöttsége. Az ünnepségen az ország minden részéből tömegesen jelentek meg a páholyok képviselői. A volt VUJA-czipő-üzlet a dr. Török-féle házba átköltözött. AUTOMOBILOK keveset használtak eladók. Magyarországon legnagyobb választékban 150— 200 darabig fjandóan rendelkezésre áll, fuvarozásra, városi és tura-használatra, nyitott és csukott autók, valamint autóbuszok és teher-automobilok minden célra, mindenféle gyártmányú le^Jtólsó typusokból á"andó kiállítás 1000 koro- — nától feljebb minden árban. — Keveset használt gummik ős felszerelések. Budapest, VI., Liszt-Ferencz tér 3. szám. Telefon 149-62 FEKETE SÁNDOR. il 0. 9}. B. a szatnjári bankokhoz. Csökkentsék a rezsit. —- A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, junius 20. Abban a hosszas és kínos krízisben, amely már két éve teszi bénává, kihalttá a szatmári pénzpiacot, nem először nyilatkozik meg Unger Istvánnak, az Osztrák Magyar Bank szatmári fiókja főnökének az a példátlan jóakarata, hogy a pénzpiac nyomasztó helyzetén, különösen pedig az adós közönségen segítsen. Az O. M, B. főnöke volt az, aki első ízben hívta össze a pénzintézetek vezetőit abból a célból, hogy a piacon elharapózott magas kamatszámítás elé gátat vessen. Ö figyelmeztette a bankokat arra, hogy indokolatlan visszafizetések presszionálásával ne irtsák ki a megmenthető hitelanyagot. Most, hogy a pénzkrizis nemcsak szűnni nem akar, de a rossz esztendőre való kilátás még nehezebbé teszi a helyzetet, Unger István, aki állandóan rajta tartja kezét ennek a vidéknek hiteléletén, újabb felhívást intézett a szatmári pénzintézetekhez, amelyben rámutat arra, hogy az intézetek veszteségeit lehet más utón is csökkenteni, nemcsak az adósok pénzével. A felhívást úgy az. Osztrák Magyar Bankban, mint a többi intézeteknél titkolják, minthogy azt tartják, hogy ez minden pénzintézetnek magánügye. De tekintve, hogy minden bankügy közvetlen kapcsolatban van úgy a részvényesek, mint az adósok érdekeivel, utánnajártunk a dolognak és sikerült megtudnunk, a szatmári pénzintézetek ma felhívást kaptak az 0. M. B. helybeli fiókjától, amely felhívásnak szószerinti szövege a következő: A már három éve tartó kedvezőtlen pénzügyi és mostoha gazdasági viszonyok természetes hatásaként majdnem minden intézetnél kisebb-nagyobb veszteségek, értékcsökkenések állottak elő. Mivel pedig az intézetek jövedelmei is, hacsak adósközönségüket erősen sanyargatni nem akarják, visszafelé fejlődnek és csökkennek, amely körülmény a tetemesebb leírásokat feltétlen megnehezíti, vagy legalább is hátrányosan befolyásolja, igen célszerűnek és kívánatosnak tartom a veszteségek fedezetét részben a „regie“ kiadások csökkentésével előteremteni. Van szerencsém tehát felszólítani, hogy e célra az igazgatóságnak, vagy vezérigazgatóságnak — még a jó időkben megállapított magas jövedelmét —• lehetőleg leszállítani, valamint egyéb felesleges és mellőzhető kiadásokat felhasználni szíveskedjenek. A félévi zárlat megállapításánál már ilynemű intézkedések foganato- sitandók lennének. Kíváncsian várjuk: lesz-e hatása a felhívásnak. Várjuk: be fogják-e látni a bankoknak minden viszonyok között jól dotált vezetői, a kevés munkáért nagy tantiéme-et élvező igazgatósági tagok, hogy amivel ők kereskednek : a pénz, most nem úgynevezett „kurrens cikk“, most rossz idő jár reája és hogy ilyen körülmények között nem szabad a piac pangásának minden hátrányát a fogyasztó közönség vállaira átteni, hanem számolni kell azzal is, hogy rossz viszonyok Parádi ásványvíz ===== fölerakata és egyedárusága a = SZATMÁRI kereskedelmi részvénytársaságnál amely kívánatra speciális ajánlattal szívesen szolgál. 1
