Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-03 / 124. szám
Kossuth La|o0 Tivadar, a függetlenségi párt és Magyarország. A függetlenségi párt okvetetlenkedö magatartásáról, politikai hepciáskodásá- ról, a parlamenten kívüli munkájáról nem kisebb ember mondott végképpen lesújtó ítéletet, mint Kossuth Lajos Tódor, aki, mielőtt végképp eltávozott volna Magyarországról, — az alábbi nyilatkozatot tette. A nyilatkozatot, amelynek legfőbb konklúziója az, hogy Kossuth Lajos Tódor nem kíván többé sem elevenen, sem holtan Magyarországba jönni, itt adjuk szóról-szóra úgy, amint fővárosi tudósítónk közli velünk. — Nem jövök többet haza, — mondotta igen bizalmas környezetben Kossuth Lajos Tódor — bár megfogadta volna Ferencz bátyám is atyánk parancsát, hogy haza soha ne térjünk! A Kossuth név kultuszt jelentett, szükség volt a név varázsára, de a varázs misztikus. Ha a szentet közelről nézzük, megszűnik büvereje, a szent maga is ember, a fia még inkább az. Ferencz bátyámat nagyszerű célok hozták haza és csaknem meg is felelt, itthon azonban belerántották a forgatagba, sen- kik-semmik, akik mindent a mi nevünknek köszönhettek; rágalmazták, piszkolták, lerágták a nimbuszát. Én már akkor mondtam neki, hogy az én követendő példám a Batthyány Eleméré, a vértanú fiáé, aki nem avatkozik a politikába, mert ízlésével nem egyezik meg, hogy egy nehány ember politikai érdekéért a vértanú szerepét játsza. Mondtam, hogy ne legyünk mi sem a szobor fiai. — Miért jöjjek én haza ? Hogy rendelkezzenek velem ? Kitegyenek üzleti cégérnek és még azt is megszabják, hogy kivel állhatok szóba, mint ahogy megszabták, hogy ki jelenhessen meg, ki beszélhessen a bátyám kihűlt teteme mellett, amely pedig mégis csak inkább az enyém, Junius 3 SZERDA Klót. Kir. mint az övé. Legyek címzetes vezér, vagy tiszteletbeli vezértárs ? — Ha dolgozom, bárki rám kiabálhatna, hogy panamázom, ha más a felfogásom, mint egyik vagy másik — nem címzetes, hanem tényleges — vezértársamnak. Az utcán rikoltozzák, a lapokban írják és a népgyüléseken kurjantsák utánam a citromot facsaró olaszt és a hazaárulót ? Nem, ehhez öreg vagyok már, elég fiatal pedig sohasem voltam. Az én nevem csak ártana az ügynek és az a helyes, ha távolról tudják csak, hogy él még messze valahol egy Kossuth, akinek az apja a szabadságharc kormányzója volt, aki osztályosa lett remeteségének és nem lehet otthona a saját hazájában. — De tetemeimet hazahozatni sem engedem. Még gondolni is fájdalmas arra, hogy milyen kicsinyes patvarkodások^özt, milyen kegyeletellenesen rendeződik az, ami kívülről mélységes gyásznak látszik. Meghalni a kirakatban és eltemettetni látványosságképpen .... Ezt velem nem lehet csinálni. Kis ember vagyok, megengedhetem magamnak a kis emberek luxusát:®Nem lesz a tetemem spektákulum, érvényesülési küzdelmek központja. — Végrendeletet csinálok és egyetlen fontos rendelkezésem ez lesz: égessenek el hogy haza ne hozhassák kihűlt testemet sem, csak egy marék port. — Halálomig sem teszem be ide a lábam. Idegen vagyok én itt. Nincs senkim, csak a mauzóleumban az a pár sir, amelynek kegyeletéért méltóbban áldozhatok otthon. Miért jöjjek „haza“ ? Ki van nekem „itthon“ ? Ki vár engem ? nÁ €*^**S*>^ / * * tűm cf&tóé fehérnemű és vegytisztító tdejrie (rfza/ma/* „ZFefófi-höz. Jferez István mellett. •Szép fsjp munka* Fontos kiszolgálás. A püspöki park és a közönség. Hozzászólás Szatmár sétatér kérdéséhez. Szatmár, junius 2. A „Szamos“ pünkösdi számában két közlemény látott napvilágot. Az egyik a város közönségének óhaját fejezi ki a parkok, a zöld helyek, fák és virágok után. A másik a városrendezésről szól és e közlemény a püspök ur Óméltóságának a város és a város közönségével szemben tanúsított előzékenységét fejtegeti. Mindakét irás egyformán valóság. És az igazságoknak ez a véletlen találkozása szüli szinte önkéntelenül azt az ideát, hogy a város óhaja, ami a nagyon távoli jövő zenéje, a püspök ur Öméltósága jóvoltából mily hamar testet ölt- hetne és valóra válhatna. A püspök ur Öméltósága fényes palotáját a város kellő közepén elterülő nagy, díszes park övezi, amelyet magas kőkerítés zár el a közönség szeme és élvezete elől. Akinek már volt alkalma a kert területére lépni, láthatta, hogy az a legszebb, leggondozottabb park az egész város területén; a város kellő közepében, mindenki által igen könnyen meg- közelithetóleg. A jó püspök, aki a város iránti jóakaratát már többször kimutatta, bizonyára nem tagadná meg a város illetékes körei elől azon kérés teljesítését, hogy e kertet a közönség előtt megnyissa, ha a város csekély áldozattal elvállalná a felelősséget a felügyeletért és rendért és vállalná esetleg a kertnek esténkint való megí elelő világítását. Felesleges talán arra hivatkoznom, hogy a kertnek a közönség számára való megnyitása nem újság. A királyi várlak parkja, a nagyváradi püspökség gyönyörű virágos kertje, a közönség leglátogatottabb szórakozó és üdülőhelyei. Csak a kezdő lépést kellene tehát megtenni és ha ezt siker koronázná, meg volna oldva legalább részben a park kérdése is és a püspök ur Öméltósága nevét örök hálával emlegetné e városnak kertekre egészégi okokból igazán rászorult hálás közönsége. Eídé. nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vev#. közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi ehewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női ős gyermek lábbeliek, if* A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Lapunk mai száma 8 oldal.
