Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-14 / 109. szám
XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. ■ ■■■■■■■■'■■■■■nrasvmnva ■■■■<! már egyszer szoktatni a köz és magán Shylockokat és ehhez nem tartjuk elegendőnek az ügyészség vádoló ambícióját, ehhez feltétlenül megkivántatik, hogy a bíróság minden mellékkörülmény tekintetbe vétele nélkül rákoppintson egykét rakoncátlan nebuló ujjára, aki a XX. század közepe táján még mindig nem tanulta meg, hogy élni csak kétféleképpen lehet és szabad: huncutul — holnaputánig és becsülettel, tisztességben — az emberi kor és becsülés legvégső határáig. A községi elöljáróságoktól a tel-., hívás értelmében pedig úgy az ügyés^C,«^ mint a becsületes közvélemény elvárja, hogy törvény kezére játszák végre már egyszer könyörtelenül azokat, akik az uzorások vármegyéjévé kompromittáltak bennünket. ki uzsorások Vármegyéje. (!) Szatmár pénzügyi krájzlerosai elérték reménységük csimborasszóját. Fabú Zoltán kir. ügyész tegnapi felhívása a fejükre tette országuk, az uzsorások vármegyéjének koronáját. A krajzleros pénzügyi és szociálpolitikusok addig handa-ban- dáztak, addig pöffeszkedtek párnázott szobájuk karosszékében, amig hivatalos helyen is kénytelenek voltak kitűnő tudásukat honorálni és érdemeik elismerése címén országukat az uzsorások országának deklarálni. Nem szabad gúnyos cinizmussal ezt a fontos valóságot elintézni. Sőt, ha sovén értelemben jó lokálpatrióták lennénk, nem szabadna a kir. ügyészség felhívását publikálni sem. Szégyene és gyalázata a mi, valamint a szomszédos Ugocsa vármegyének, hogy a büntetőtörvénykönyvek általános mértékei nem elegendők a „tőkepénzesek“ megrend- szabályozására, hogy 1898 óta kivételes állapotot honosított meg az igazságügyminiszter a megyénkben, hogy 1898 óta sem nőtt be pöffeszkedő Krőzusaink fejelágya és hogy 1914 május havában újabb és szigorúbb tenoru felhívásoknak kell a kivételes állapot szégyenteljességét ismételni. Ha egy mákszemnyi szociális érzés lett volna a pénzarisztokratákban, nem tartanánk ott, ahova ma jutottunk. Ha a kis kurta nemesek nem majmolták volna a magas, uraságokat, nem bigy- gyesztene ajkat az egész ország becsületes közvéleménye és reális kereskedelme a mai lenézett állapotunkon. A bankokrácia főkolomposai és azoknak hűséges csatlósai a pénzbőségek hét kövér esztendejében aranyat akartak ebédelni és gyémántot vacsorázni. A tőkéjüket, amelyet nem egyszer magas árért rövid használatra kaptak, mindenáron forgatni, táncoltatni, produkcióztatni kívánták a sok és bőséges, a sokat és bőségeset nyújtó kamatért. Minden talpalatnyi helyet kövéren megáztattak a hitel esőjével és elfeledték, hogy ez a bőséges nedű csak a reális korláton belül jelent felujulást, produkciót, előrehaladást és sikert. Az áldásos eső egy bizonyos határon túl átok. A kis kétholdast, a négyszáz négyszögöles belsőséggel rendelkezőt a kamatért lehetetlen üzletekbe rángatták bele, meghempergették a nagy hasznokat nyújtó lehetőségek paradicsomában. Céltalan és improduktív, legalább is a kis értelmű gazdának céltalan és improduktív terrénumra csábították a „nemzeti erőt“, hogy az aztán a hét sovány esztendők bekövetkeztekor a két keze kisebb jólétet teremteni tudó munkája értékéből szanálja nagy koncepciójú vállalkozásai inzolveneiáját. Ez is uzsora tek. kir. ügyészség. Vagy legalább is felbujtás ! Mikor aztán kátyúba került a kis életek lehetőségének szekere, ahelyett hogy megértő lélekkel segíteni próbált volna az ombodi paraszton vagy penyi- gei gatyáson a Wertheim-szekrények üres treszorjai körül sápitozó hajdani nagy hatalom, visszafizetést követelt, sok-sok, nagy, hatalmas, lehetetlen ösz- szegü visszafizetést. Aztán ha „istráng szakadt, ló kidült“ — halasztást is kapott az ipse óriási kamatra, mert hiszen itt volt, itt dühöngött, itt borított el elméket a könyörtelen ostromállapot. A nyílt uzsorára az adós sziszegett és csendben tovasomfordált Ügyészségre kellett volna pedig mennie. Sajnálta a büszke és szárnyasze- gett hatalmasságokat és megszökött, mint az üldözött sikkasztó, mint a halálosan hajszolt gyilkos, Amerikába. Ez is uzsora, tek. kir. ügyészség ! Es ha a törvény módot adna rá, nem csupán a kamat rablólovagjait, de a provízió és nyerészkedés kalózait is hivatalból kellene üldözni minden kir. ügyészségnek. „A legények elejét már kiuzsoráz- ták ebből a tejjel-mézzel folyó paradicsom vármegyéből és ha az itthon maradottak érdekében szól a kir. ügyészség felhívása, úgy is igaz örömmel kell üdvözölnünk. A kivándorlás rákfenéje különösen ezen a szomorú északkeleten minden időkben az uzsora volt. A torkára kell már egy pár köz- és magánuzsorásnak tenni a törvény megtorló guillotinját. Köz- és magán-uzsoráról beszélünk egyaránt, mert az ügyészség tegnapi felhívása sejtetni engedi, hogy a pénzintézetek kamatszedése körül is akad még egy és más vádolni való. Erről a rossz szokásról le kell A szatmár-részi görög kathollkusok kérelméhez. Irta: Gönczy Pál. A napilapok rövid tudósítása folytán vettük a hirt, hogy a gyulafehérvári román gyűlés által megválasztott ötven tagú bizottság — mely a hajdudorogi gör. kath. püspökség elleni akciót szervezi — „a legújabban felmerült események folytán“ ismét megkezdi működését. Az ötvenes bizottság létezését — ugyancsak egy két soros hírlapi közleményből — régebben tudjuk, sőt a kismajtónyi vádlottak törvényszéki tárgyalásán előadott egyik védőbeszédből kétségtelenül azt is megállapíthattuk, hogy nevezett bizottság a román nemzetiség mandatariusa. Az ötvenes bizottság kebeléből szárnyra röppentett egy-egy rövidke hir azonban a részletkérdésekkel következetesen adós marad. Hol fáj, mi fáj nekik, — helyesebben, miért fáj, ez preci- zirozva eddig sem volt, ma siecs. Ők a statusquo ante visszaállítására egyesültek, azért küzdenek, igy mondják; — mi elhisszük és közbe közbe látjuk is. Egy tehát a világos és ez az, hogy a statusquo ante elvénél fogva visszakövetelnének minden egyházközséget, melyek épen magyarságuk miatt vétettek ki a román egyházmegyékből, szabsddtattak ki a román vezetés alól. Ehhez pedig sok szó fór, — programpontjuk jogtalanságáról egész külön tanulmányt Írhatnánk, mely bátran kiáílhatná a legszigorúbb kritikát is. De ez más lapra tartozik. E szerény cikk keretében nem érintem ezt a kérdést, most csak a múlt napok egyik eseményét óhajtom leszögezni — egyet a sok közül — mint igen jellemzőt. A sza’már-részi magyarajku görög Május 14 CSÜTÖRTÖK Boüifác vt. Minden ruha uj lesz LjAjfAjpr Dúl ra^a^estí^ & gőzmosd tisztítás és festés által **öJlCÍJBl \ Ö\ = gyárában = Szatmár. Lapunk mai száma 6 oldal
