Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)

1914-05-10 / 106. szám

SÉTA a szatmári utcákon. A rendőrség figyelmébe. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, május 9. Nagy, emeletes paloták között, aszfal­tos járdákon járunk-kelünk ebben a nsgy városi allűrökkel feszel^ö városban a néha- néha már hajlandók lennénk azt hinni, hogy csakugyan nagyvárosnak vagyunk a lakói, ha az aszfalton, az emeletes paloták között nem ábrándítanának ki bennünket minduntahn o yan jelenségek és jelenetek, amelyek józanul harsogják felénk, hogy bi­zony csak egy rendetlen, fé bemaradt, par nevű n^gy falu ez a mi városunk. Csak egy néhány olyan dolgot emli tünk fel, amit minduntalan észlelünk. Nem azért, hogy — mint városunk nevezetessé­geit — megörökítsük őket, hanem inkább azért, hogy megpróbáljuk felhívni reá a rendőrség figyelmét. Egy kis razzia-fé'e, amit ha a rend­őrség utánunk csinálna, sok szatmári ember jogos és állandó panaszait orvosolhatná. Vegyük sorra őket: ”7 I 77 r Erről már ir- A vasárnapi korzo tunk neh4ny_ szór. Mindannyiszor azt a szemrehányást kaptuk érte, hogy le akarjuk irigyelni az egyetlen vasárnap dő uténra is a korzóról a kimenőző cselédséget, a polgársággal a jóviszonyt felfelé tartó katonaságot, szóval a szegény embereket, akiknek pedig éppen olyan joguk van . . . stb. stb. . . . Hogy mi ki akarjuk sajátítani a korzót a szegóay emberek elöl az úri emberek számára. Ami pedig — igy mondták a szemrehányások — ellenkezik a demokráciával. Hát a demokrácia ide, demokrácia oda,mi mégsem tudunk belenyugodni azokba a felháborító skandalumokba, amelyek va­sárnap délután történnek a korzón. Mi nem akarunk senkit se letiltatni a korzóról, nem akarjuk senki részére se kisajátítani a korzót, de ugyanezt a viszo­nosságot meg kell követelnünk a vasárnap délutáni közönségtől is. Már pedig ez a publikum ugyancsak draszíikus módon riasztja el a korzóról a közönséget. Még férfiembernek is kockázatos do­log ilyenkor végigmenni a korzón, mert a cselédek nekimennek, utánakiabálnak, a bakái és kocsislegények meglökdösik, a trágár diskurzusok pedig úgy röpködnek, hogy huszárőrmestertől lefelé legyen az arcbőre annak, aki fel nem háborodik. Arról pedig szó sem lehet, hogy az ember a feleségét, pláne a gyerekeit végig- vihesse vasárnap délután a korzón. — A korzó népe perverz gyönyörűséggel vá­lasztja ti azt a pillanatot, amikor urinő megy el mellette ős ekkor vágja a babája fejéhez i leggaládabb enyelgő szavakat, akkor vadja legkőzzelfoghatóbban a sze­relmet. Sétáljanak a cselédek is, a bakák is, tartsák a jó viszonyt a polgárság és kato­naság közt, de ott, ahol másnak is joga van, ahol más is kénytelen köztük járni, viseljék magikat tisztességesen. Ezt mitden demokrácia mellett meg­kívánja tőlük — a kihágási törvénykönyv. Nagyon idvös dolog lenne, ha vasár­nap délutánonként egy-két szolgálatban levő csendőr h sétálna a korzón ős ér­vényt szerezne a kihágási törvénynek, a jóizlésnek és tisztességnek. , | Ne rázd .rongyot 1 [ 0tTas"Xhogy Arad városában .‘azziát tartott a rendőrség a takarítónők elbn, akik a portörlő ron­gyot az utcára ázzák. A razzia során harminc ilyen takarítónőt írtak fel és bün­tettek meg. SZAMOS 3. öleim. Nem igen tudunk róla, hogy nálunk megbüntettek volna cselédet vagy takarító* nőt emiatt, holott mindennap látjuk és tapasztaljuk, hogy a derék szobacicák nemcsak port hintenek a szemeink közé, mikor a rongyot rázzák, de megesik az is, hogy az utcára borítván a hamutartót, csárdás kis kalapunk mellé árvalányhaj helyett bagóvéget tűznek. Biztosak vagyunk benne, hogy ha egy-két ilyen rongy rázó ellen hozott Ítélet nyilvánosságra kerülne, mindjárt nem ön­tenék a szemeink közé a hamutartót az ablakokból. Van valami régi szálló­ige, amit abban a formában szoktak hasz­nálni, hogy „még akkor is, ha cigánygye­rekek hullanak az égből . . .“ Ez a szálló­ige jut eszünkbe mnduntalan a szatmári utcán, ahol úgy hemzsegnek a cigánygye rekek, mintha az égből potyognának. — Hármasával-ötösével állanak az utcán és ha vasszemeik — vagy a háttérben ődóngö jó anyáik — felfedeznek valakit, akiből kinéz a krajcár, körülveszik, mint a ba­konyi erdőben szokás és az áldozat kény­telen addig sétálni pucér cigánygyerme kéktől garnirozva, amíg krajcárokkal meg nem váltja a szabadságát. Az illemet nem tánc és illemiskolában tanulták a purdék, zsebkendőjük már ésak azért sem lehet, mert kabátjuk nincs, az oldalbordájukon pedig nem viselnek rávarrott zsebeket, ra gaszkodók, mint a bojtorján és nem tágí­tanak a legfukarabb ember mellől sem, amig a krajcárkákat meg nem kapják. Alig osztotta el az ember a becses rózpénzeket egy ilyen trupp között, ott van a másik és kíséri tovább. ügy látszik, szervezve is vannak, még pedig jól és értesítik egymást, hogy hol az alkalmas sétáló. A járdát az utóbbi időben valósággal ellepik a cigánycsaládok. Végigtelepszenek a járda szélén, mint virágágy szegélyén az árvácska s nincs egy jó kertész, aki ki gyomlálja onnan őket. Már pedig ezek a csapatostól kóborgó cigány pereputtyok igazán nem valók egy nagy város közepébe, még ha csak Szat­már is az a város. I Ml van a teJfelben ? den ember tudta, hogy a tejfelben van viz, van mész, benne van a kóstoló nagyságák ujjainak ize, néha egy kevés tejfel is. De ma reg gél rájöttem, hogy a tejfelben egyébnek is kell lenni. Ma reggel ugyanis a tejfelpiacon vitt keresztül az utam. Az elárusító asztalok sorát, miként az egyszerű bővített monda - tot, egy hatalmas pont zárja be. A pontot nem tintából csinálták, nem is tejfelből, hanem az utca szemetjéből, ami kompli­káltabb összetételű — pedig ezzel igazán sokat mondtunk — még a tejfelnél is. Ami a piac földjén található szemétben, az mind oda van összeseperve gondosan egy csomóba és — mintha az utcaseprők ad­nának valamit a detektív ízlésre — a te tejére ráborítva egy csomó lehullott gesz­tenyevirág. Gondosan a tejfeles asztalok mellett. És ma reggel velem egyidejűleg ér­kezett a piacra egy kis kóbor szél is. Fel­kapta a szemétdomb felét, mintha neki is rosszul esnék, hogy olyan alkalmatlan helyen van és szépen széthordta a tejfeles asztalok felett. Hogy aztán mi van most a tejfelben, annak a vegyelemzését engedjék el ne­kem itt. Nem mondom: Szatmár nehezen képzelhető el ilyen állandó szemétdombok nélkül, de — talán lehetne a tejfelpiacot olyan helyre tenni, ahol nincsenek ilyen kies halmok ? Nehéz Szatmáron ilyen helyet találni, de talán valahol, mégis akadna egy. Talán ott, ahol nem seprik az utcát. Cigánygyerekek hul­lanak az égből. ft XossutMerti „KioszK“ Vendíglo megnyitása május 10-én vasárnap délután lesz elsőrendű cigány- zenekar közreműködésével. Ez alkalommal bátorkodom tudatni Szatmár város úri — közönségével, hogy — a XioszHot teljesen rendbe hoztam is előre biztosíthatom a t. Vendjeimet a legfigyel­mesebb is oltsd Kiszolgálásról. Mindennap frissen csapolt Kőbányai Dreher sör és CZEGLÉDI BOROK. Délutáni ozsonnák nagy választékban. Friss Vacsora minden este. Társaságot! risztre Hfil'dn he­lyisig is jutányos árat Bálok részére terem és nagy kedvezmények. ÉJJEL IS NYITVA. Szives látogatást kér Megyeri István bérlő.

Next

/
Thumbnails
Contents