Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-09 / 105. szám
Szatmáron dühöng az egészség. (I) Dr. Blum Ödön közegészségügyi főfelügyelő Szatmáron járván, munkatársunk előtt azt a kijelentést tette, hogy Szat- már közegészségügyi állapota megnyugtató. A közegészségügyi felügyelő, mint szakértő, mindenesetre leghivatot- tabb megállapítani, hogy a szatmári köz- egészségügy jelenlegi állapota megfelel-e az általános kulturkövetelményeknek. Mindazonáltal mi, Szatmár város polgárai, sehogyan sem tudjuk megérteni, hogy városunkban miért van joga dühöngeni az egészségnek? Minden józanul gondolkodó polgárt meg kellett, hogy kapjon a közegészségügyi főfelügyelő kijelentése és az opti- misztikusan látók és hamar hinnitudók minden bizonnyal olyképpen kezdtek okoskodni, hogy az a nyitott árok a Szamos partján, a mellékutcáink pocsolya tengerei, az öntözés nélkül sepert utcák rettenetes porfellege, a megfelelő járványkórház hiánya, a piacnak napokon át rothadó hulladéka és azok a tengernyi unaesthetikus és kulturellenes meglévő- ségeink és higiénia-botrányaink az egészségre nem hogy károsak, de egyenesen üditöek, mindenesetre felfrissitőek, inmu- nizálóak. Hiszen máskülönben a közegészségügyi főfelügyelő nem tehetett volna olyan kijelentést, hogy Szatmár város egészségével a legteljesebb mértékben meg van elégedve. Mi azonban, a pesszimisztikusan gondolkozó árnyalatát képviselve a polgárságnak, nem fogjuk fel a kijelentést, mint megnyugtató és kielégitő szakértői véleményt. Mi továbbra is bátran és feltétlenül hangsúlyozzuk, hogy Szatmáron közegészségügyről mindazideig beszólni sem lehet, amig az uj kórház, a járvány pavilon, a csatornázás és vízvezeték, valamint a fedett vásárcsarnok kérdései megoldva nincsenek. Mindezideig a közegészségügy Szatmár városában csak messze kísértő fantom, amelynek elérése azonban minden közületnek elsőrendű célja kell, hogy legyen. __________________ A ForgálnnBank p. t. helyiségeit Deák-tér 9. sz. alá, a Győry-féle ház emeletére helyezte át. Jégszekrények és sörhütő készü lékek Rosenberg Sámuel bádogosnál Attila-utca kaphatók. Politikusok mint hírlapírók. (A miniszterelnök cikkei. — Hogyan dolgoznak az ellenzéki vezérek.) Fővárosi tudósítójaktól.- v Budapest, máj. 8. Égy magyar hírlapíró sem foglalkoztatja írásaival annyit a közvélemény ér- deslődésót, mint Tisza István gróf miniszterelnök, aki — miután már ezelőtt is irt cikkeket Az Újságba, a Magyar Figyelőbe — most hétről-hétre megírja politikai cikkét az Igazmondóba. Már az maga is szokatlan, hogy egy miniszterelnök állandóan cikkeket ir. Még szokatlanabb, hogy néplapban ir; az meg egyenesen példátlan, hogy a néplap minden számába ir és amikor egyszer mégis elmulasztja köteles heti penzumát, már ez a mulasztás is szenzációs vezércikk téma, elsőrangú politikai esemény, amelyet regisztrálnak a világlapok és belőle következtetéseket vonnak le. Tisza István, mint hírlapíró is, elsőrangú. Ez a vesember, akinek lehetetlen munkabírásat és energiáját senki kétségbe nem vonja, ma talán a világ legtöbbet dolgozó embere. Délelőtt a parlamentben, delegációban, bizottságokban tárgyal, délben m nisztériumában fogadja azokat, akik nála audienciára jelentkeztek — és fogad mindenkit a legjelentéktelenebb ügyben is — délután minisztereivel tanácskozik, este aktákat intéz el, privátlevelekre válaszol — ha neki fog: egy nap alatt elintéz 30—40 levelet — éjszaka javaslatokat olvas, közben Bécsbe utazgat, deputációkat fogad, banketteken, gyűléseken szónokol s emellett ketenkint pontosan szállítja a cikkét is. Május 9 SZOMBAT Naz. Gergely ' A császárkabát. Irta: Karácsony f encel. — A Szamos eredeti tárcája. — (Folytatás és vége.) Egyszer aztán minden átmenet nélkül rátért a tulajdonképpeni dologra. — Kedves Fánika — kezdte — sokkal tartozom magának, talán sohasem lesz módomban tartozásomat leróni . . . — Óh Scháder Ur . . . — akart valamit mondani Fáni, de Pista nem hagyta szóhoz jutni. — Egyszer ezeknek a gaz mesterlegé- nyeknek az ütlegeitől szabadított meg, mikor kinyitotta előttem kspujokat, hogy menekülhessek, — Hagyja ezt . . . — Egyszer — megfeledkezve magamról — berúgva bódorogtaih hazafelé. A szembejövő professzor haragjától és az iskolából való eltávolítástól akkor is maga mentett meg, behúzva gyöngéden az üzletbe, i hogy örök hálára kötelezzen iránta, édes kis angyal. — De Scháder ur, mi van magával ?... — Semmi kis cukor, csak az, hogy elsorolt nemes tetteire a koronát mostani kérésem teljesítésével teszi fel. Hátha a hitvány kis életét kérte volna ezek után talán még annak odaadása felett sem gondolkozott volna — Hát kisasszony — folytatta Scháder — hogy is mondjam ... izé ... a .. . a ruhámat — nagyon szégyellem — ha ki lehetne valahogy venni a Fräenkel ur szobájából. Mert a papája nem adja ki, már könyörögtem neki. Csak húsz koronáért. Fáni sokáig gondolkozott, mert életét könnyebben és hamarabb sikerülhetett feláldozni, mint apja szobájába bejutni. — Nehéz dolog lesz — szólt végre — mert a kis szoba ku'csát mindig magával hordja az apám. Ha ruhát vált, akkor is csak elvétve hagyja levetett ruhájában. De azért megpróbáljuk, ha lehet mindent Scháder űrért s olvadó tekintetet vetett reá. — Tudtam, hogy a magácska angyali lelke . . . Fáni nem hagyta tovább mondani: — Ma péntek. Este apám temp'omba megy, jöjjön el hátha be tudunk jutni. Az utolsó szóra betoppant az öreg Fräenkel, azonban megpillantva Schádert, azonnal kámforrá vált. Félt, hogy újra megostromolja. Hogy a közte és a Fáni közötti beszélgetésből hallott-e valamit vagy sem, titok marad'. Annyi bizonyos, hogy ha hallott is, egy szóval sem árulta el. A terv ez estén nem sikerült, mert Fräenkel nem hagyta otthon a kulcsokat. Sőt másnap sem történt semmi egészen esti 5 óráig. Az öreg ugyanis ekkor ment templomba, ekkor váltott ruhát. E művelete közben jött hozzá valaki, aki nagyon sürgősen akart vele beszólni. Éppen csakhogy magára rántotta ruháját, sietett elfogadni a? illetőt. Azonban ekkor már senki sem volt ott. Fáni azt mondta, hogy nem győzte várni, elment, de később visszajön. A vén izraelita bosszúsan indult templomba, egészen megfeledkezve a kulcsokról, melyeket pedig ezúttal éppen nem volt szándékában otthonhagyni. — Szaladj fiam Náci, mig nem késő, talán megakadályozhatod. Az a gaz Scháder hej az akasz ófára való, a tolvaj, a mai látogatót is talán az küldte hozzám öltözköMinden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruhafesto és gőzmosó = gyárában — Szatmár. Lapunk mai száma 8 oldal.
