Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-29 / 121. szám
(1914 május 29. 121, szám) SZAMOS 3. Óidat. Weggven év és ötven nap... Kertészffy Gábor ünneplése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szato ár, május 23. Negyven év és ötven nap . .. Ennyi időt töltött el komoly, ambiciózus és becsületes munkában Kertésztíy Gábor, Szatmár városának nyugalomba vonult főpénztárosa, akit nyugalomba vonulása alkalmából szerdán este ünnepeltek barátai, tisztelői és kartársai. Igazán régen láttunk olyan impozáns, meleg és lelkes ünneplést, mint aminőben Kertószffy Gábort, az egész város „Kertószffy bácsiját“ részesítették. Benne volt ebben az ünneplésben a szeretet, amelyet a nyugalomba vonuló főpénztáros egyénisége fel tudott ébreszteni mindenkiben, benne volt a becsülés, amelyet negyven esztendei puritán, becsületes munka szerzett meg Kertószffy Gábornak, a ragaszkodás, amely őt nyugalmába kiséri. Az adóügyek körül foglalatoskodó emberek részére nagyon göröngyös a népszerűség útja. Kertószffy Gábor ezen a téren párját ritkító népszerűséget tudott magának szerezni azzal a szeretetreméltó modorral, amelyet a felekkel szemben tanúsított. Népszerűsége nem maradt meg a hivatalos szoba szűk kereteiben, ahol szintén igaz szeretettel vette körül minden kartársa, hanem elterjedt az egész városban, ahol mindenki ösmerte, becsülte és szerette az öreg urat. Egyenes, nyílt lelkületű ember volt mindig és törhetetlen őszinteségétől soha, senkivel szemben sem tántodorodott el. A pénzzel való rideg foglalkozás közben egy hosszú életen át megőrizte aranyos, fiatalos kedélyét, amely mindenki előtt rokonszenvessé tette. A tegnap esti ünneplés, amely az Európa, vendéglőben folyt le, hü és impozáns képét adta annak a népszerűségnek, annak az igaz saeretetnek, amely Kertószffy Gábort nyugalomba- vonulása alkalmából a város közönsége részéről kiséri. Mintegy százan gyűltek egybe a város előkelőségei, a tisztviselői kar tagjai közül az Európában Kertószffy Gábor ünneplésére. Az este meleg, intim, szeretetteljes hangulatban folyt le. Elsőnek dr. Vajay Károly kir. tan., polgármester köszöntötte fel az ünnepeltet, majd Benkő József kanonok üdvözölte a róm. kath. iskolaszék és egyháztanács nevében. Kertésztty Gábor a könyekig meghatva mondott köszönetét az ünneplésért. Veréczy Antal táblabiró általános derültség közben humoros toaszttal éltette az ünnepeltet. Szabados Ede tanár a következő alkalmi ódában köszöntötte fel Ker- tészffy Gábort: Nőm gyarló hiúság készti szóra ajkam, Hogy szivem érzelmét a köznek átadjam; j Tán fölösleges is épen ma beszélnem, Mikor halvány fényt nyer a ragyogó érdem. S e halvány fénytől is borzad ragyogása, Rettegve, hogy becsét netán más is látja. Nem a köznek szól az, mit e napon mondok, Mikor edzett vállon könnyűinek a gondok, Mikor a nyugalom biztos kikötője Szelíden mosolyog egy galambősz főre, Mintha azt rebegné : JŐjj! régóta várlak ; Mondj búcsút az élet ezer viharának, Megtetted, mit erőd, parancsolt megtenned, Munkádban kitartás acélozta tested, Lelkedet a balsors soha meg nem törte, Szivednek rokonsziv volt az őrizője. Nem a köznek szól az, — egyedül csak néked, Ki neked szóló szóm tán egyedül érted, Ki tavasz deiüjón, télfagy csikorgásán Egy meleg érzéssel simultál én hozzám . . . O, ha én most mindent elébed önthetnék, Mit irigyen őriz annyi édes emlék: Egy egész tengernek nyílnék meg zsilipje, Hogy a múlt éveit egy perccé sűrítse, S ez a perc egy egész életnél szebb lenne, Mert csupa drágagyöngy, korall ringna benne. Ne neheztelj azért, régi hü barátom, Hogy igaz lényedről a leplet lerántom. Szoborleleplezés napirenden van ma, De van-e, ki szobrát már éltében kapja! Százszor boldogabb az, ki szobrot sem várva — Drága mulatság ez: az élő halála — Jár-kel mi közöttünk élő szoborképen, Hordva ifjú mubját öreg jelenében. Öreg jelenedben ifjú múlt vitéze, Hagyd, hogy kulcsolódják ismét kéz a kézbe S legyen a mi kezünk meleg szorítása Olyan, nrnt az őszi nappal s őszi alkony Eggyé olvadása. Felköszöntőket mondtak még: dhurner Albert. Figus Albert, Bélteky Lajos, Boross Jenő, Tankóczi Gyula, dr. Pirkler Ernő, Berger József és Dénes Sándor. Az ünneplő társaság a késő éjjeli órákig maradt együtt a legjobb hangulatban és mindvégig teljes szeretettel ünnepelte Kertószffy Gábort. Hiányos lenne azonban a beszámolónk, ha dicsérettel nem adóznánk Schvartz Miksának, az Európa kiváló vendéglősének a pompás menüért, a kitűnő italokért, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az est jó hangulatban teljék el, Mágnás Elza gyilkosai a bíróság előtt. — A „Szamcs“ fővárosi tudósítójának telefonjelöntése. — Budapest, május 28 A törvényszék folyosóin már reggel kilenc órakor feke'.óllik a tömeg. A jegyző asztala alatt, a terem közepén, o t á!l az utazókosár. Ebbe gyö- möszöhék be a gyilkosok Mágnás Elza inggel letakart hulláját. A biró'ág pontban féltizkor vonul be. A vrdők dr. Fekete Károly és dr. Weisz Ödön, az ügyész dr. Acz<l. Lassan, nehézkosen húzódik a bíróság megalaku lása, a v dók kimerítik visszavetési jogú kát és a tanuk közül egy szaggatott, feltörő sikoltás hallatszik. Az egyik tanú sikoltva esik össze, «Hájul Kucsara Margitnak hívják, a meggyilkolt kokott uno- kahugaAz ügyvédek igazolják magukat, a tanukat fölhívják, aztán kezdik a tárgya lást és Mikovícs bíró olvassa a vádira‘ot. Alig hogy elhangzott a vádirat utolsó szava, már megkezdődik a védők mun kája. A védő hosszasan indokolja az elnapolási indítványt. Az elnök rászól, hogy rövidesen beszéljen, a védő tovább beszól, az e'nök meginti és már kezdődik a harc az elnök és ügyvéd között. — Semmiségi panaszt . . . — Visszautasítom 1 — Felfolyamodást . . . — Nem fogadom el I Fekete Károly: Az eln-polási indít ványom miatt semmiségi pan szt jelentek be. Elnök: Kérem, ez nem semmiségi panasz, hanem ok. — Indokolni akarom ezt. — Nem kell indokolni. Következett Kóbori Róz i kihallga tá a. Elnök: Mikor került Pestre? — 1904 ben. — 1902 ben hal volt? — Azt hiszem, Budapesten. — Nem, emlékezzék csak vissza, Nagysz.benben pineórnő volt. — Igen. — Azsán? — Kolozsvárott kasszírnő, Szászvá rosban szállodásnál vol am, aztán visszamentem Nagyszebenbe piacérnőnek. 1913 ig pedig kasszírnő voltam. — Miért választotta ezt a pineórnői és kasszírnői pályát ? Kóbori R zsi nem tud felelni, Elnök: Mikor vesztette el az ártatlanságát ? — Ez nem az én hibámból következett. Az édes anyám kiadta egy szobáját egy katonatisztnek, ennek egy ismerőse volt. Felhívott egyszer a lakásba és igy vesztettem el . . . — Hány éves volt akkor? — Tizennégy. Elnök: Mikor szegődött Budára? Kóbori: December 10 én. Elnök : Mikor beszegődött Turcsányi Emíliához, elsősorban kitől tudta, hogy milyen helyen van ? Kóbo i: Pesten hallottam. — Mit hallott ? — Hogy valami négy ur kitartja. Da én nem hittem és azért húzódtam, de mégis, mert finom hölgy volt, elmentem házzá. . — Látta azt is, honnan veszi ki az ékszereket ? — Igen, a Wertheim-kasszából. Ennek a kulcsát az asztalfiókjában tartotta, ennek a kulcsát pedig a függöny között, vagy a zongora alatt. — Mikor volt először Nick a konyhájában ? — December 31-én, Szilveszterkor. Legközelebb 5 én jött megint. — Miről beszéltek ekkor ? — Semmiről. — Nem panaszkodott, hogy nincs munkája ? — De igen Én mondtam neki, menjen lapátolni, de ő azt telelte, hogy nem iparosnak született, hanem urnák. Azután 7 én jött, amikor Schmidt nagyságos ur is ott volt. A nagyságom aszzony nem volt otthon és azt az üzenetet hagyta, hogy másnap, pénteken, eljön. Nick ekkor sie tett haza, mert valami kisegítés volt neki ígérve. 8-án este hát órakor jött hozzám. A nagyságos asszony nem volt otthon. Én vac órát melegítettem neki és diskuráltunk. Eiőzőleg bementem a szobába ágyazni és tüzet rakni. Nick kint maradt.-- Nem mondta Nick Gusztáv, hogy neki milyen kedve volna betörni, rabolni és itt gyilkolni ? — Nekem nem mondta. Az elnök erre felmutatta a vádlott- n k a nyomozási jegyzőkönyvet, amelyben Kóbori Rózsi ennek az ellenkezőjét valv
