Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-17 / 112. szám
SZAMOS gyakran üresen baktatott be a városba. Hja, hiába, szemesnek áll a világ. Amint ott állt a kijáratnál — a per- ronra nem merészkedett — félszegen, esetlenül, csonka kezével, inkább valami ko - dúsnak nézte az ember. Pedig olt volt a sapkáján az aranyozott szó: hordár 25. Nem hordta 6 mindig a csomagokat. Gyárban volt munkavezető, hol a gép elkapta a balkezét s tőből kicsavarta. Nem használhatták tovább, elbocsátották. Busán, tervnólkül, kilátás nélkül a jövőre — csatangolt az u’cákon, mikor a kórházból eleresz ették. Dolgozni nem tud. Fólkézzol legfeljebb koldus lehet. Sőt ez is aiig. Mert erre a pályára ma már nagyon alacsony kva ifi- káció a félkéz. Da ko'du ni nem is akar, inkább mégha!. Végzett volna is hitvány életével, ha esíébe nem jut kis unokáj-, kinek rajta kívül senkije sincs. Anyját most féléve, hogy eltemették. Ki viseli gondját, ha ő nem lesz. Apja iezüliött alak, ki egy adag pálinkáért talán ölni is képes volna, I ven em bérré nem hagyhatja az ártatlan kis csöppséget. Mást határozott. Sorbajárta a redukciókat, hol a jóle kii szerkesztő urak ingyen tették közzé, hogy egy végső nyomorba jutott félkezü ember bármilyen általa elvégezhető munkát vagy állást el vállal. A hirdetések eredménytelenek maradtak. Volt ugyan egy ajánlat, melyben fele keresetre koldusnak szerződtették volna — ma már ilyenek is vanuak — de ezt nem vál aha. Végre is hordár lett. A gyár tulajdonosa — hol kezét elvesztette — megtudva, hogy volt munkása mily nyomorban van — beprotezsálta a városhoz. Meri protekció nélkül ma már hordár sem lehet senki. E mesterséget félkézzel is üzbeii. Társai éleimé gúnyolták. Mikor azonban látták, hogy mily alázatosan, szinte restelkedve huzza meg msgát ez sjtófelen s nem csinál konkurreociát, felhagytak vele. Ha keresett néha, az utbaeső boltokban összevásárolt valami ennivalót s vitte haza szegényes fészkébe. Otthon aztán felvidult, mikor átva madarát meglátta. Tudott az csevegni, csak győzze hallgatni. Mindig elbeszélte, hegy mi történt, mit csinált, mig ő oda volt. Már iskolába járt a kis leány s ettől kezdve csak este láthatta, mert egy vonat éppen délben érkezett, ahhoz neki mindig ki kellett menni. A gyermek ugyanebben az időtájban jött haza s mire nagyapja bejött a vasúttól, ő már ismét elment. Egy havas, téli napon a déli vonatnál várakozott a béta hordár. Amint fcerobo- gott a kocsisor a pályaudvarra, társai azonnal megrohanták s ez utasoktól elkapkodva a »innivalót, elégülteD igyekeztek kifelé. A 25 ős most is ott állt szomorú atc- caí az ajtófelen s vátt mig neki is akad egy bőrönd, vagy csomag. Társai mfr rég eltávoztak, ő is éppen éppen indulni akart hazafelé, mikor egy utas hordár után kiáltozott. Ment a hang- irányba, hogy szolgálatára tehessen a kiál - tozónak, ki éppen akkor átkozta a kalauzt, amiért nem költötte fel, pedig jó borravalót adott a gazembernek. Csak fólperc hijja, hogy el nem vit'e a vonat. Felvette a bőröndöt s miután megkapta az utasítást, hogy melyik szállóba vigye, eltávozott. A haragos ur villamoson ment be. Mikor becipelte a bőröndöt a szállóba, az ur már rég ott volt — legalább azt mondta — s mérgesen mordult a hordárra: — Hol az ördögbe mászkál annyi ideig ? Ruhát kell váltanom, ebben nem mehetek le az étkezőbe. Adja csak gyorsan! A folyosón várt mig az ur öltözött, várva a fizetést. Egyszer aztán jött, de nem fizető t, csak kurtán ennyit mondott : — Várjon, rögtön itt leszek! Jött is hamarosan, de rendőrrel, aki a hordárt lelartóztatta s vitte a kapitányságra. Ott tudta meg, hogy miért van mindez. Azt mondta az ur, hogy a bőröndjét feltörve hozta a szállóba s kivette belő e az ékszereit s nagy összeg pénzt. — Vallja be őszintén öregem, kisebb büntetést kap — mondta a rendőr. Miután nem vallott, csak folyton az ártatlanságát hangoztalte, meg hogy ő nem is tudná fólkezóve! az erős zárat kinyitni — ott tartották. M*jd kivallja, ha pár napig koplal. Hiába kért, könyörgölt, hogy hót éves kis unokája otthon várja, fél egyedül. Nem használt semmit. Ott maradt. Elkeseredésében sirt. Á kozta azt i’, aki legelőbb hordár lett. Kis unokája csakugyan várta otthon. Már megunta a várakozást. E ‘korra raiQdig otthon szokott lenti nagyapó. Bizonyosan baja esett szegénynek. így a gyerek s ráfordítva a szobára a kulcsot, apró lábaival gyorsan kitipegett az u cára. Az állomás felé indult. Biztosan ott van. Hogy örült a csöppség. Ártatlan kis fejecskéjében már elgondolta, hogy segíteni fog nagyapjának. Ő viszi egy dmb n a csomagot. Ú ja egy kávéház előtt vnt e). Odabenn szólt a zene, a hatalmas ablaküvegeken ke resztül belátott a terembe, hol egy emelvényen egy szép szomorú kisasszony ült. Elgondolta, hogy milyen jó dolga is van annak a szép ki-asszonynak. Megállt s úgy bámulta a leányt, úgy hallgatta a zenét. Aztán folytatta útját. A hatalmas ablakokon kiszűrendő fény mint óriási kéve nyu't el a messzeségbe. > Kis eszében még mindig az a szép szomorú leány motoszkált s elgondolta,hogy ő is olyan lesz ha megnő s úgy fog ülni az emel éayen, mint egy fejedelemuő a trónuson. Most átkellett menni az utca túlsó oldalára. Gondolataival annyira el volt foglalva, hogy nem vette eszre, amint a villamos arra csilliogel. A következő pillanatban nyugtalan kis agyveleje megszűnt gon dolkozni. A villamos gyönge kis testét derékban szakította ketté. Kiomló, meleg vére pirosra festette a szűz havat. A szerencsétlen hordár a rendőri fogházban tudta meg a szörnyű hirt, honnan, miután ártatlansága kiderült — elbocsátották. Azóta mindig ott van a vi lamos útvonalán. Üres, vigyorgó arccal egyre azt hajtogatja : ^ — Hehe! Jön a vonat! Vérből c múlják ?. gőzt! Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. Nyilttér E rovatban közlőitekért nem felelős a szerk Van szerencsénk a helybeli és vidéki n. é. közönség tudomására hozni, hogy kerületi képviseletünket a széles körben előnyösen ismert Szatmári kereskedelmi részvénytársaságnál helyeztük el. Ezen értesítés kapcsán kérjük a n. é. közönséget, miszerint biztosítási ügyekben szíveskedjék teljes bizalommal uj képviseletünkhöz fordulni, mely társulatunk hagyományos, szolid elveihez híven a n. é. közönség kívánságának és követelményeinek mindenkor pontosan fog megfelelni. Kiváló tisztelettel ADRIAI BIZTOSÍTÓ TÁRSULAT szatmári főügynöksége DARVAS. Hivatkozással fentirt nyílttéri közleményre, a magunk részéről is kérjük a n. é. közönség bizalmát és b. pártfogását oly hozzáadással, hogy a cégünkbe helyezett megtisztelő bizalmat méltóztassók az általunk képviselt 75 éves múlttal és nagy garantiával rendelkező Adriai Biztositó Társulat részére is fenntartani. Mindenkor az lesz fő törekvésünk, hogy a biztosítási ügyeknek előzékeny, pontos és lelkiismeretes elintézése által a felek és társulat közötti kapcsot megerősítve, t. feleinket méltányos kiszolgálásban részesítsük. Kiváló tisztelettel Szatmári kereskedelmi részvénytársaság mint az ADRIAI BIZTOSÍTÓ TÁRSULAT kerületi képviselősége. Schwartz Albert. Reiter Béla. Sominak a bor keveréséhez!- .—-----—.—— _ il l 9W ä^^AVANYUVIZ köiömbtisiti a bor savanyúságéi, ize kellemesen pezsgő, Kern festi a bort. j Fürdő megnyitási Tudatom a nagyérdemű közönséggel, hogy a Szatmár városhoz közel levő mi kólái gyógyfürdőt — május hó 1-én — megnyitottam, Kitűnő magyar konyha, tisztán kezelt borok, kényelmes és tisztaszobák. A vasútállomástól a fürdőig jó kocsiút van. Olcsó árak. Telegdy István fürdőbérlő.Hirdessünk a „SZAMOS“ban! Erőteljes jóizt i Egy kocka csupán fél liter forró vízzel leöntve egy tányér legfinomabb, kész húslevest ad. kap hamisleves, mártás, főzelék stbha előállításához húslevest — használunk, mely a — Ü J8 m gBSgípp. Fi-féle + SÜii Csak a MAGGI névvel és a keresztcsillag védjegygyei valódi köckik-boidbja5fiii, gi ■ ' 1 készül.
