Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-12 / 84. szám
I I XLVI. évfolyam. : ' \Szatmár, 1914. 84. szám A öi 1 POLITIKAI NAPILAP IHNW IBS) i(mci VASÁRNAP Husv. v. Megint a knlöggekről. Irta : Tisza István. (Az „Igazmondó“ húsvéti számából.) Nagy az elképedés a mi ellenzéki uraink és hírlapjaink sorában, amiért a T“ ykülügyekről mertem ApriliS jj irni az „Igazmondó“-ba. Ezek az Urak igen nagy demokraták, egyedüli igaz barátai a népnek. Ők legalább igy akarják feltüntetni a dol- _____________got. Nem is fukarkodnak sem a hízelgésben, sem az Ígérgetésben és káprázatos jelszavakban, ha arról van szó, hogy a maguk számára megnyerjék és saját céljaikra felhasználják a népet. Odáig azonban nem terjed a demokráciájuk, hogy megbecsüljék annyira a magyar embert, hogy komolyan szóljanak hozzá az ország sorsát érintő komoly dolgokról és szörnyen megbotránkoznak rajta, hogy a magyar miniszterelnöK az „Igazmondó“ hasábjain közvetlenül a magyar néphez intézi felvilágosító szavait. Meg szóltak, kicsufoltak s az ő reménykedő vágyakozásuk rejtelmes tárgya : a bécsi magas körök előtt bevádoltak miatta. Mintha méltatlan dolog volna az ország miniszterelnökéhez, tehát éppen a magyar nép bizalma letéteményeséhez, hogy az ország jól felfogot érdekeiről és politikájának helyes voltáról a magyarázat, a felvilágosítás, az érvek tisztes fegyvereivel igyekezzék magát a népet meggyőzni. Tetőpontjára hágott a felháborodás, amidőn a külügyi kérdésre is ki mertem terjeszkedni és kapóra jött nekik, hogy az „Igazmondó“-ba irt utolsó cikkem egy-két muszkaországi hírlapban szóvá tétetett A dolog igen egyszerűen akként történt, hogy ennek a cikknek egy mondatában azt a kifejezést „Oroszország nagyravágyása“ egy bécsi lap tévedésből „Oroszország nagyzási hóbort“- jának fordította s ezt a kitételt egy-két orosz újság kifogásolta. Hát hiszen joggal kifogásolhatta volna, ha tényleg használtam volna. Mert ízléstelen és helytelen dolog volna, hogy egyik nagyhatalom minisztere a másik nagyhatalom nagyzási hóbortjáról beszéljen. Miután azonban soha ilyen állítást meg nem kockáztattam, elég volt egyszerűen megállapítani, hogy hibás a fordítás s evvel nyomtalanul elsimult az egész dolog. Az a ribilló, amelyről a mi ellenzéki újságaink meséltek, csakis az ő képzeletükben létezett : nemcsak diplomáciai téren nem tette szóvá senki a dolgot, hanem a külföldi sajtó is megnyugvással tért felette napirendre. Amint hogy nem is lehetett másképpen. Hiszen egy olyan óriási birodalomnak, mint Oroszország, lehet és bizonyára van is nagyravágyása. Azt pedig még a gyermek is tudhatja, hogy ez a nagyravágyás nyilvánulhat olyan irányban, amely a mi monarchiánk érdekeibe és ennélfogva ellenállásába ütköznék. Vehet ilyen irányt, de nem kell szükségképpen ilyen irányban fejlődnie ; ellenkezőleg : az utolsó húsz esztendő történelme bizonyítja, hogy, ha az orosz birodalom aomaga feladatát és Európa délkeleti részén lakó fajrokonai iránti hivatását valóban helyesen fogja fel, akkor ezek sorsának javítására irányuló minden törekvését összhangba lehet hozni az osztrák-magyar monarchia érdekeivel és törekvéseivel. Mi voltunk az elsők, akik Balkánon lakó keresztény népek függetlenségét és szabad fejlődését hirdettük. Ehhez -az állásponthoz ragaszkodunk ma is. Ezt a nemes ügyet szolgálhatjuk Oroszországgal karöltve s a mi politikánk az orosz birodaloméval ellentétbe csak akkor kerül, ha ez utóbbi hódításra vagy a balkáni keresztény népek feletti gyámkodásra törekszik. Ez volt az orosz birodalom hagyományos politikája az elmúlt időkben. Kétszáz év óta következetes törekvéssel Újságírók a vidéken. Irta: Dénes Sándor. A vidéki kisváros kávéházának tes- pedő éjfélutáni h .ngulatára ráü t a fá ult, szivarfüstös, ásító unalom. A kávéház éjszakájának második fele olyan, mint egy mutatás után másodnap s ledér nő. Üres italos palackok az asz alok körül -- kiürített életörömök, szerteszét heverő szivarvégek — letarolt élvezetek, borgőz a levegőben h a láthatatlan nagy ledér szájból bagószagu füsifelhő gotno lyog. Fakó az arca és viseltes a kávéházi éjszakának nyomban, mihelyt eltűnik belőle a jólétet ha udozó élet és ráközeledik a könyörtelen nappal, a reggeli világosság, amely kijózanító világot vet a mesterséges, hamis fényre. Az úgynevezett polgári elem, amely izgalmas kártyaparihiekban fogyasztotta el egymást, már hazavonult a békés családi életbe. Az ísitozó, unatkozó pinc rek szedelőzködnek, hogy átmenjenek a szom széd kávóházba vendégnek. A billiárdasz talon számolják az összegyülemlett és osztozkodásra váró rézpénzt, a pikkoló fáradtan rámolja le az asztalokat, a konyhában hideg a sparherd s a kasszírnő hamisított ezüsttányórkákra rakosgatja a reggeli kávéhoz való cukorkockákat. Már aludni készül a kávéház, mikor három uj vendég nyitja be az ajtót. A főpincér már tudja, hogy ebből nem lesz mulatás, mindössze három sonkás zsemle, fáradt újságírók hajnali uzsonnája, a cecchet átadja a eutrőgernek, veszi a világos felöltőjét, mert a szomszéd kávéházban már várja a hajnali kártyapar- thieja. A kisasszony elzárja az ezreden egyenruhába öltözött konyakos üvegeket, fanyar, fáradt kacérsággal köszön és visz- szavonul. A kávéslegóny hozzáfog a seprege téshez s a íü-tfelhővel egybekavarodó por- felleg ráborut a három újságíróra. Újságírók A vidék sekélyes, kicsinyes, szükhatáru életének elgyötört történetírói, városi tanácsülések krónikásai, po teatátok névnapjainak lantosai. Ugyanazzal a maroknyi kis anyaggal dolgozik miudahárom. Csak mindenik más irányban gyúrja meg az apró, színtelen kis eseményeket, amelyeket a kisváros fakó élete felvet. Egyik a kormány áldásos működése szempontjából örökiíi meg a kisváros fontoskodó eseményeit, a másik viszont a kormányt teszi felelőssé lapjában az egész város s a külterület szine előtt az időjárás bizonytalansága miatt, míg a harmadik áj- tatos tollal, agresszív szóval a világ vallás- talanságaban látja kulminálni minden ba jók eredendő okát. Lapjaik, amelyek pár óra múlva megjelennek, csupa merő ellentétei egymásnak. Cikkeikben ütik, vágják egymást, egymás pártállását, elveit, — a cikkek megírása után békén, baráti együttérzéssel üldögélnek egy asztalnál, esznek egy tányérból és nem egyszer ugyanegy ágyban alusszák ki a harcok fáradalmait. Három merőben ellentétes, egymással állaodó hadilábon élő elvet, pártot szolgál a három ember, lapjuk hasábjain késhegyig mennek, — a szerkesztőségből kijövet pedig leteszik az unott ügyeket, amelyeket sokszor nem is szivesen képviselnek s összebújnak. A kávéház ajtaját benyitja valaki. A kis város egyik leghíresebb, de leghirhed- tebb ügyvédje. Hírhedt nyúzó, aki nevezetes arról, hogy sohasem válogatott az eszközökben, ha arról volt szó, hogy egy szegény család párnáját a maga részére doLegjobb és legelegánsabb gyapjúszövetek öltönyökre, felöltőkre és női kosztümökre óriási nagy választékból szerezhetők be WEÍSZ GYULÁNÁL Sását már, Deák-tér 21. ■■--------- Telefon339. Lapunk mai száma 20 oldal. Ara 6 fillér.
