Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-12 / 84. szám
(1314 április 12, 84. szám) SZAMOS 5. oiöai. Jásziék szatmári bevonulása. Szatmár, ápr. 11. Tizenkilencedikén tartja a modern tudomány, a szociológia szatmári bevonulásának ünnepségét. A Társadalom Tudományi Társaság szatmári fiókja e napon alakul meg végérvényesen. Az ünnepségre a fővezér, Jászi Oszkár is Szatmárra érkezik, hogy előadást tartson, hogy nyakasokat puhítson. A Társadalom Tudományi Társaság tudományt hoz városunkba. Ez a kis egyesülés a gondolkozni és látni már megtanultakat kell, hogy tömörítse, akiknek is hivatásuk lészen a maguk tovább fejlesztése mellett napjaink problémáit tudományos fejtegetésekkel megvilágo- sitani. A tudomány nem ismerhet politikát, taktikát, a tudomány csupán a maga nézőszögletéből helyesnek látott igazságokkal operálhat. A Társadalom Tudományi Társaság szatmári fiókja első fellépése alkalmával is elhajlik már az áthághatatlannak látszó szabálytól. Taktikázik. Bizton állíthatjuk, taktikázik. Jászi Oszkár Szatmáron nem a magyarországi, nemzetiségi. kérdésről, sem a nemzetiségi kérdések lényegéről magáról, hanem a nemzetiségi kérdés világtörténeti jelentőségéről fog beszólni. Tisztán taktika. Az óvatosak, a kímélet politikusok és köntörfaiazók taktikája. A taktikára, a köntörfalazásra, az óvatos róráté hangszerelésre szükség is volt a tapintatosak szerint. „Nemzetiségi béke honol ezen a vidéken, mondják, nemszahad taplót gyújtani a fülében.“ Nemzetiségi béke honol a mi vidékünkön ?! Úgy ? Nem is tudtuk. Sejtelmünk sem volt róla, hogy azt a megyét, amelyben a kismajtényi botrányok teremnek, ahol a Pásztory Árkádok élnek, ahol az Avas ökölbe szorított kezekkel huzza a kulturálatlanság elnyomatást jelentő igáját, amelyben hangosan morajlik a hajdudorogi magyar gör. kaiholikus egyházmegyéhez csatolt parochiák elégedetlensége, ahova tisztán elhallatszik a debreceni bomba döreje, a ruthén-kazár per jaja, a skizmatiku- sok siráma, úgy egyszerűen, naivan, a nemzetiségi béke megyéjének lehessen nevezni. A meghalkult fájdalom kiáltás, a csendes fogcsikorgatás, a sunyi és belefáradt lethargia még nem jelent békét, legfeljebb a hörgők, agonizálok, haldoklók, utolsót rugdalók és belefáradtak tespedt tetszhalott álmát, akiknek — emberi kötelességünk — meg kell valamelyes szerrel dörzsölni a homlokát, hogy élhető életre ébredjenek, Orvossággal szokás segíteni a betegen. A köntörfaiazók, a tapintatos takti- kázók ezzel szemben lemondanak a boldogtalan árnyék élettel vegetálók életének reparálásáról. Injekció helyett lemondás ! Perspektívának szomorú! Valóságnak kétségbeejtő! * Szatmárnak a korral haladni akaró intelligenciája egyesületté tömörült, hogy ne kövessen továbbra is tervszerűtlen, átkos gyakorlati politikát. A tudományt hívta Útmutatóul és mert érzi, hogy a nemzetiségi béke látszólagossága dacára is, itt valami körülötte nincsen rendjén, a tudományos nemzetiségi kérdés rejtelmeivel szeretne megismerkedni, e kérdés magyarországi megállapításaira kiváncsi. Szatmár, északkelet Magyar- ország — úgy mondják — ipari, kereskedelmi és szellemi — huzzuk alá — szellemi gócpontja e kérdésre objektiv és nyomós tudományos érvektől roskadozó feleletet vár. Sőt, feleletet követel. Hiszen elsősorban is azért tömörült egyesületbe, hogy a minden nap zegzugos utcáin megbízható fáklya világítson lábai elé. N % És kap is feleletet. A nemzetiségi kérdés világtörténelmi jelentőségéről tart rórátó-előadást Jászi Oszkár, mikor tetszhalott álmában hörög itt körülöttünk a nemzetiségek legmegértetlenebb élete. Sok lelkek és sok ekszisztenciák boldogulhatására kér a szatmári, a tudomány fegyvere birtokában vezető és irányitó szerepet játszani akaró szatmári intelligencia irt és ahelyett, hogy a betegtestrész anatómiájába betekintést nyerhetne, világtörténelmi jelentőséggel, cserebogár halhatatlansággal akarják letörölni a gondráncokat homlokáról. Miért az álarc, miért-a lepel, miért a leplezetlen igazságot rejtegető bő kothurnus? Miért kell a nemzetiségi kérdés világtörtónélmi jelentőségével foglalkoznunk addig, amig magát a nemzetiségi kérdést nem ismerjük ? És miért, hogy mindenütt a nemzetiségi kérdés a kérdések középpontja és miért éppen nálunk, éppen Szatmáron csupán és legelsősorban a világtörténelmi jelentőség tekintetik fontosnak. Egyszerű a felelet; a tapintat politikáért, a köntörfalazásért, a taktikáért. * A taktikának legfeljebb a politikában van némi jogosultsága. A tudományt ellenben megöli. Kérlelhetetlenül, feltar- tózhatatlanul legyilkolja. Ha a róráté muzsikáját hangszerelők a „boldog“ meglévő állapotot, a „bájos“ nemzetiségi békét féltik a tudománytól, hagyjuk az egész nemzetiségi kérdést a más, lázasabb vidékek fiókjainak; de ne csúfoljuk meg a nemzetiségi állapotok tarthatatlanságának főfészkét, Szatmár vármegyét azzal, hogy tevékenykedni akaró tömörült intelligenciájának „világtörténelmi jelentőségről“ prédikálunk akkor, amikor tátongó sebéből csurog a megfertőzött váladék. Béke, nemzetiségi béke csak akkor lesz, ha bátran beletekintünk e kérdés rákfenéjébe, mint ahogyan a kormány, a parlament, a sajtó és a tudomány értékesebb fele nem átallotta a béke elérhetéséért a nemzetiségi nyüzsgő és nyugvó hangtalanságot jóakaratulag megpiszkálni. És ha le akarjuk kaparni megyénk mappájáról azt a fekete szégyen foltot, amely az Avast jelzi, ne taktikázzunk, ne köntöríalazzunk, ne tapintatoskod- junk, hanem nyúljunk az iszapba süppedtek csiklandós hóna alá. Halán» Sándor. 1914. éV bőr keztyii divatja a Ili, EÖLD és LILA SZÍN. Kapható HERCZ SÁNDOR specziális l^ezípü-üzleíében Szatmár, Deák-tér 2. szám városház mellett. újdonságai férfi, fiú és gyermek ruhákban, valamint felöltőkben a szokott nagy választékban Q MEGÉRKEZTEK- O ben is minden ruha a test után át lesz alakitva. Szántó Mőr és Társa Szatmár, a városi színházzal szemben. Kocsis ruhák és rózsás szűrök állandóan raktáron. Remek szab&sl Olcsó szabott árak! Kitűnő munka! fl tavaszi idény Ruháink pótolják a méret utánit. Külön
