Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)

1914-04-12 / 84. szám

19U április 12. 84. szám. SZAMOS 3. oldal. Pereskedés Kigs Bertalan halála körül. Dr. K0^áts J. JstVái> bűnvádi feljelentése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, április 11. Április 21-én lesz az évfordulója annak, kogy Kiss Bertalan ref. esperes, akkor már Szatmár megválasztott lel­késze, egy nappal azelőtt, hogy uj és díszes állását el kellett volna foglalnia, a szamoskeéri parochián szivenlőtte magát. Kiss Bertalan meghalt, halála nem­csak mélységes részvétet, hanem méltó felháborodást is keltett, mert az ön- gyilkosságba nem belső meghasonlás, hanem más emberek elvadult, féktelen, eszközökben nem válogató rosszindulata kergették a köztiszteletben, általános szeretetben álló lelkészt, akinek sírját bánatos hitvese és hét árvája öntözte az őszinte fájdalom keserves könnyeivel. Néhai Kiss Bertalan sírján, az akáclombos szamoskeéri temetőben zöl­dül a lü. Aki alatta nyugszik, az már megbocsájtott ellenségeinek. Azok, akik egy életen át megtört lélekkel, gyászoló szívvel járnak ki a szivüknek legdrá­gábbat takaró sirhanthoz, azok már csak a csöndet óhajtják ebben a szomorú, csúnya tragédiában. De az élők nem pihennek. Profán perlekedés zavarja a szegény halott nyugalmát, az élők fájdalmas kegyeletét. Kiss Bertalan tragikus halála fölött még mindig hömpölyögnek a perlekedés rut hullámai, amelyek felkavarják a megboldogult ember legbelsőbb magán­ügyeit, amelyekben ha lett volna is olyan hiba, ami rajta kívül másra is tartozik, azt ő jóvátette az életével, ezerszeresen kiengesztelte a halálával. Kiss Bertalant tudvalevőleg egy embertelen, lelketlen hajsza üldözte a halálba. det, mint az erkölcsi világrend perditáinak nyakát. — Még sem jól van igy. Nekem van egy eszmém. Belátom, hogy nekünk hall­gatni kell a kenyerünkért. De van egy öt leiem, amellyel kiaknázhatjuk azt a ren­geteg anyaghalmazt, ami ebben a város­ban hever. En tudgk egy elszánt, ügyes embert, aki nem ösmer itt senkit, aki füg geilen ebben a városban mindenkitől, akit tehát nem terrorizálhatnak a kusza és te kervényes érdekszálak. Azt lehozom ide, lapot indittatok vele, szókimondó, nyilt, merész lapot, amelybo megírhatjuk mind­azt, amit nekünk el kell hallgatnunk és senki nem fogja tudói, hogy az informá­ciókat mi ad;uk neki. Nem telt bele egy hót, az uj lap megindult A három szerkesztő bőségesen ellátta jól informált, szenzációs anyaggal, csak úgy hemzsegett benne a kisvárosi élet fórumán szereplő eme erek szennyesei nek leleplezése. A szenzációra éhes kisváros valóság­gal falta a leleplezéseket. A lap pompásan ment. Az uj szerkesztő ellen pedig megin­dult a hadjárat. Inzultálni próbálták. Erős Azok akik nem tudtak belenyu­godni abba, hogy őt választották meg szatmári lelkésznek, alattomban, névte­len levelekkel, suttyomban terjesztett pletykákkal, nyiltan folytatott intrikákkal hintették el ellene a rágalom magvait. Azt vették fel ellene harci fegy­verül, hogy nőül vette azt a leányt, akit szeretett, nevet adott a gyermekének, aki nem várta be az esküvő napját. Ez a rut, embertelen hajsza adta kezébe az érzékenylelkü embernek a fegyvert. Ezzel a hajszával van burkolt kap­csolatban az a por is, amely egyrészt a debreceni esküdtbiróság, másrészt a szatmári kir. járásbíróság előtt dr. Ko- váts J. István, volt szatmári ref. lel­kész, ezidőszerint budapesti theol. tanár, feljelentésére indult meg rágalmazás és becsületsértés miatt Demjén Sándor, nyug. postafelügyelő ellen. Demjén Sándor ugyanis Kiss Bertalan tragikus halála után egy bead­ványt intézett a szatmári ref egyház presbyteriumához, amelynek ő is tagja volt. A beadványt a múlt év május 23-án tartott presbyteri ülésen felolvas­ták s ennek tartalmából dr. Kováts István, a presbyterium akkori elnöke a következő kitételeket inkriminálja : „egyházi életünkbe . . . olyan valami nyomasztó, lelket sorvasztó szellem í ész kelte be magit“ „a viszály, a gyűlölködés, a pártoskodás, a gőg, elbizakodottság s minden más rut alacsony szen­vedélyeket tart ébren, ápol és nevet‘ ,,szenvedélyes harc, háború tör­het ki most minden kérdésben . . . sokszor hiúságért, az egyéni érvé­nyesülésre való őrült törekvésért11. „Most legutóbb is ilyen álla­potok közepette nyúlt bele egy durva, bűnös kéz egy valóban bol­dog család szentélyébe és a harcot, mely a vallás, a szeretet jegyében vivatott, egy mély, tinóm érzésű ember nemesen érző szive vérének volt és kemény «z ökle. Lovagi mérkő­zésre hívták. Úgy forgatta a kardot, mint a futó szól a kereplőt. Megkürny ékelték pénzzel, visszauta sitotta. A három szerkeszd szorgalmasan szállította anya ot, a lapnak nagy volt a keletje. A strohmano kezdett, nőni, kezdett pozíciót szerezni, pár hét ala't több és előkelőbb pertu barátja vob, mint a pol­gármesternek, A leleplező cikkek között pedig néha- néha megjelent mir egy-egy dicsériáda is. S mikor a harmadik héten a kleriká lis egy hatalmas slágerszenzációt adott át közlés végett, a Strohmann megbotrán kozva dobta vissza a kéziratot: — Ugyan kérlek, csak nem gondo­lod, hogy leleplezem a legkedvesebb bará­tomat. Hiszen éppen tegnap voltam a csa­ládjánál vacsorán. A strohmannt megfogta a kisvárosi élet. Szépen elhelyezkedett a panamisták közt s négyheti működés után beszüntette a botránylapot és kitúrta állásából a kleri­kálist. kifröccsenése döntötte el s a rut, aljas emberi szenvedély kicsapó lángját hét neveletlen árva s egy nagybánatu özvegy omló konyei öntözik. Nem bírom ki a fojtó légkört, vágyom ki belőle. Nem­csak egyháztanácsosi tisztségemről, de az egyházból is végképpen ki­lépek, mert az annak mostani belső életére is világot vető ártatlan, vérbe fulladt emberhajsza után ezen egyházban magamat ottho­nosnak sohasem érezném.“ A presbitérium a beadványra rövid határozatot hozott: tudomásul vette Demjén Sándor kilépését. Dr. Kováts J. István azonban, hi­vatkozással arra, hogy az ily módon megsértett presbitériumnak ő az elnöke, rágalmazási port inditott ügyvédje, dr. Harcsár Géza utján Demjén Sándor ellen. Sőt, mivel Demjén a sértő kife­jezéseket a Debreczeni Protestáns Lap­ban is megismételte, emiatt sajtópert is inditott. A szatmári büntető járásbíróságon Hatvány Kálmán kir. járásbiró tár­gyalta az ügyet s tekintettel arra, hogy ugyanezen bűncselekmény miatt sajtó- pör is van folyamatban, az eljárást a sajtópör eldőltéig felfüggesztette. A törvényszék azonban megváltoz­tatta ezt a végzést és az ügy letárgya- lását rendelte el. Demjén Sándor, akit dr. lanódy Endre véd, egész sereg tanúra hivat­kozott, hogy állításait beigazolja s tanúi­val különösen azt kívánja bizonyítani, hogy folyt-e Szatmáron hajsza néhai Kiss Bertalan ellen, ki vezette ezt a hajszát és hogy ez az üldözés alkalmas volt-e arra, hogy a szerencsétlen em­bert a halálba kergesse. A tanuk között kéri a vádlott ki­hallgatni dr. Balthazár Dezső ref. püspököt és György Endre volt föld- mivelésügyi minisztert is. Hatvány Kálmán biró az április 27-iki tárgyalásra egyelőre 35 tanút idézett meg, a többi tanuk — köztük a püspök és a volt miniszter — kihall­gatása tárgyában csak ezen tárgyaláson fog határozatot hozni. ^zinház. Műsor. Vasárnap délután : ,Bob herceg“, fél- helyárak (Birietäzüm-t) Este: „Hárompár cipő“ (A bérlet). Hétfőn délután : „SzibiU, fólhelyárak (Bérletszünet). Este : „Vereshaju“ (B. bérlet). Kedden: „Tímár Liza“ (C. bérlet). Szerdán: „Vig özvegy“ (A bérlet). Az uj színtársulat. A szép tavaszi idővel, bimbót fakasztó, illatot lehelő tavaszi nappal kellemesnek Ígérkező újságot, egy kis húsvéti ajándé­kot hozott a posta Szatmá" város színházi közönségének : az uj színtársulat nagyobb szerepkört betöltő tagjainak névsorát Kiss Árpád, az uj színigazgató, a

Next

/
Thumbnails
Contents