Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-07 / 79. szám
XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. POLITIKAI NAPILAP A Wertheim. Megbukott a Wertheim áruház és vele együtt — legalább egyelőre — egy nagy világelmét. Ezt az elméletet köz- gazdasági bölcsek az • üzemek koncentrációjáról hangoztatták. Azt jövendölték meg benne, hogy az ipar példájához hasonlóan, amelyben a nagyipar, a gyár fölfalta a kismühelye- seket, a kereskedelemben is lassan- lassan elpusztulnak a kis egzisztenciák és a fogyasztást a nagy áruházak fogják ellátni. Egyre kevesebben lesznek a kereskedők, — és helyettük a nagytőkét képviselő, mindenre kiterjeszkedő bolt-kolosszusok foglalják le. Ilyen volt — körülbelül a világon a legnagyobb — a berlini Wertheim- áruház, A világvárosnak egyik leghíresebb nevezetessége. Mintha a műkincsekben szegényebb német birodalmi székváros ezzel akart volna a többi metropolisok között előljárni És mi magyarok, akik az utóbbi évtizedekben sokat járunk Berlinbe, majdnem mind ismerjük a több utcára néző, zseniálisan sokoldalú áruházat, amely az emberi élet és közfogyasztás minden szükségletére, minden igényére gondolt. Untató volna a részletezése a szélsőségeknek, amelyek a Leipzigerstrasse hires épületében találkoznak ; aki megbámulta, csakugyan hitt a jövendő olyan alakulásában, hogy szatócsok, divatkereskedők, könyvesek, csemegeárusok, ruhaboltosok és egyebek fölöslegesek lesznek és csak ily áruházak maradnak meg. És a halálra Ítélt kis üzemek túlélték a legnagyobb áruházat, amely, a mint Berlinből újságolják, húsz millió márka passzívával fizetésképtelen lett. Irigylésre méltó kiegyezés, — gondolják magukban az üzleti életnek rosz- lelkü spekulánsai, akik a vállalkozás legjobb végcéljául egy nagy fizetés- képtelenségből való olcsó kiegyezést tekintenek, más irigyelni való nincs benne. A nagy gazdasági elmélet bukása oly annyira hatott, hogy a bécsi és budapesti tőzsdéken nagyot zökkentek az árak, — még olyan papírokban is, amelyek semminő vonatkozásban nem állanak a Wertheim-áruházzal. Nem is áll meg — legalább néhány évtizedig — az a tantétel. A kereskedői üzlet, főként az úgynevezett detailvevők ellátása, sokkal inkább megkívánja az egyéni tevékenységet, az egyéni buzgóságot és ambíciót, hogy- sem az áruházak a nélkül boldogulni tudnának. Boltokat, ha még olyan nagyok, igazgatóságokkal, v vezérigazgatókkal és osztályfőnökökkel dirigálni nem lehet. (Közbevetve állapítjuk meg : a magyar — meglehetősen kis számú — részvénytársasági nagykereskedések és hasonló boltok közül is alig prosperál valamelyik.) Igaz, hogy az árubeszerzést a nagy üzem nagyobb mennyiségben, több tőkével, előnyösebben láthatja el, — de ezeket az előnyöket föláldozza az eladásban, amelynél a kis üzem f(ir* gébb, élelmesebb, okosabb nála. , \ *». y - ,. Es a Wertheim-áruháznak meg- lepő sorsában becsülheti meg a közönség legjobban a kereskedőt és annak mesterségét, Hogy nem jelentéktelen dolog az: a napnak minden percét, az agynak és a testnek minden energiáját, a találékonyságnak, a figyelemnek minden ötletét állandóan egy dologra: az üzletre koncentrálni. Azzal a kereskedővel, aki nem társadalmi ember és nem közéleti személy, sőt gyakran nem is családapa, amig az üzletében van, — az áruházaknak jól fizetett főnökei és * rosszul fizetett elárusító leányai nem veszik fel a versenyt. És ebből viszont a közvetítő kereskedelem lekicsinylői is láthatják: hogy az üzleti élet nem olyan mechanikus, könnyen pótolható és helyettesíthető valami, amelyhez nem szükséges az egyéni rátermettség, a személyi kvalitások Amig olyan automatákat nem találnak föl, amelyek egyik oldalán a termelő bedobja az áruit, a másik oldalon a fogyasztó elveszi, ami neki kell s amig ez az automata maga nem megy a termelőtől a fogyasztóhoz (mert ahhoz minclakettő sokkal kényelmesebb, hogy' maga menjen az automatához) addig a forgalomban sohase lesz pótolható a kereskedői érzék és ügyesség; és anélkül egyformán megbuknak úgy a világvárosi áruházak, — mint a falusi fogyasztási szövetkezetek. Siralmas krónika Szatmár múltjából. Történeti elbeszélés Ábrái Károlyiéi (Folytatás.) „Hahaha!“ nevetett föl amaz — „de nem addig van ám asszonyom ! most én vagyok itt az ur s kegyelmed mehet amerre tetszik. Marika velem fog jönni. — “ „Soha ! soha ! kiáltá föl egyhangon a két nő, elszántan a legszélsőbb végié lekre is. I „No lássák, nem tudják, mit beszélnek : eddig kértem, most már, ha meg- haragitottak, parancsolok !“ S ezzel az utcán föl alá futkosva, a prédáié katonák közül néh-nyat fölhiva, durva erőszakkal hurcoltatá kocsijába Ma rikát, mig az ősz házinő száját kétségbeesett átkozódása közt betömvo, a tisztjük nárancsait követő bérencek azt megkötözve hagyják a padlaton . . . Kevés vártatva hallott a gyűjtő trombita és dob harsona zaja, mely a s/erto csatangoló katonákat összehivá és csakhamar zsákmánynyal terhelten indulának visszafelé azon utón, melyen jöttek volt. V. A nap már rég elhagyta a delet, midőn a hős sereg Aranyosmedgyes mel lett elvonult. Vigau voltak, danoltsk, ordítottak, aki ahogy tudott; erdő s róna visszhangzott részeges ujongatásaiktól. A táj fölött néma C3önd terült el; élő lénynek nyoma sem volt, csak a vitéz harcfiak menete, a mindenféle lim lommal szerfölött megrakott gyalogok nehézkes lépései és a lovasok görnyedósig terhelt ménéinek dübörgése szakiták meg időközönként a természet nyugalmát; a jóféle váraljai borokkal terhelt szekerek, mikbe rablott igavonó marhák voltak fogva, — a fölösszómu szarvasmarha, juhnyáj és a szerte futkározó röfögő állatok serege roppant porfellegbe burkolák a dús zsák- mánynyal megtérőket. A Gombás erdőben elrejtőzött nemesi bandérium bosszú lihegőn vévé észre közeledőket ; de főképp a tüzvórü diáksere. get a vezérek minden tekintélye alig tudá visszatartóztatni az időelötti kirohanástól. A rablósereg eközben azon helyre érkezett, hol az országút éppen a Szamos partján vezet el s mely az időben itatónak hivatott. Ez volt a kiszemelt hely; egy részét a nemesi bandériumnak már hátuk mögött hagyták, a másik — s ebben a harcvágy - től égő fiatalság — előttük állott. Ide várták őket s ezt a medgyesi toronyban fölállított őrszem ágjulövóssel vala jelzendő „Az németek annyira elszórva mentek szanaszét marháik s zsákmányaik között, hogy fejeik is alig látszottak ki közülök“. (Sz.) (Folyt, köv.) Modern ruhafestés és vegytisztítás. Saját készítésű kék- = festő kartonok kaphatók .... Lu káCSOVitfiS Várdomb-tí! Lapunk mai száma 8 oldal
