Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-28 / 96. szám
2. oldal SZAMOS (1914 április 28. 96. szám,) elhangzása után az elnök az ítélet kihirdetését d. u. 5 órára halasztotta. Am ítélet. Délután öt órakor hirdette ki dr. Némethy József elnök az ítéletet. A terem zsúfolásig megtelt hallgató Sággal, amely feszült izgalommal várta a törvény igazmondását. Feszült hangulat, néma esönd közepette hangzottak el az elnök szavai, melyekkel az ítélet kihirdetéséhez kezdett. Az ítélet a következő : A bíróság bűnösnek mondja ki Marosán György lelkészt a Btk. 69. szakaszának 1. pontja alapján mint felbujtót, a Btk. 176. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak és a Btk. 165. § ába ütköző és 168. §-a szerint minősülő hatóság elleni erőszak bűntettében és ezért őt a btk. 168. szakaszának 1. bekezdése alapján a btk. 92. § szakaszának alkalmazásával a btk. 96. és 99. § hoz képest 1 évi és 6 hónapi börtönre Ítélte. Moldovan Jakabot és Tárcza Pétert bűnösnek mondja ki a bíróság ugyanazon bűncselekményekben mint tetteseket s ezért őket a 92. § alkalmazásával 6 hónapi bőr tönre és 3 évi hivatalvesztésre ítélte. Id. Csögi Jánost bűnösnek mondotta ki a bíróság a 176. § ba ütköző, de a btk. 92. és 20. §§-ainak alkalmazásával vétséggé minősített magánosok elleni erőszak vétségében, Botis Andrást, Barota Gergelyt, Bontya Gergelyt. Pap Lászlót, ifj. Csögi Jánost, Varjú Jánost, Kádár Gusztávot, ifj. Sonkodi Istvánt és Sonkodi Pált bűnösnek mondotta ki a bíróság a btk. 165 §-ba ütköző és 168. szakasz szerint minősülő, de a btk. 92. és 20. szakaszainak alkalmazásával vétséggé minősített hatóság elleni erőszak vétségében s ezért őket fejenként 2 hónapi és 4 heti fog házra, valamint 1 évi hivatalvesztésre ítélte. Suta László fiatalkorú ugyanezen büneselekmények miatt a büntető novella 17. szakaszának alkalmazásával dorgálásra, Tárcza Jánosnét pedig ugyanezen vétség miatt 15 napi fogházra és 1 évi hivatal- vesztésre ítélte. Felmentette a bíróság az ellenük emelt vád alól a következőket: id. Tárcza György, Bállá Gergely, Szilágyi János, Suta János, Gárdos Mihály, Pap Sándor, Valleán János, Varjú Pál, Burján László és id. Kádár Gergely vádlottakat. A bíróság mindenik vádlottnál beszámítja a büntetésbe a már kitöltött vizsgálati fogságot. A kir. ügyész az ítéletben megnyugodott. A védők a Bp. 385. § 1. a) és b) és 3. pontjai alapján a bűnösség kimondása miatt, ott pedig, ahol a 92. szakaszt alkalmazta a bíróság, annak nem kellő mértékben való alkalmazása miatt, az itt megjelölt semmiségi okok alapján felebbe- zést jelentettek be. A vádlottak szintén felebbeztek. Dr. Dobossy Endre védő kérelmére kiutalta a bíróság az egyes vádlottaknak szabadlábra való helyezésük érdekében letett kaucióját, mert a vádlottakra kisza bott büntetés nagysága nem olyan, hogy szökésüktől lehetne tartani. Az ítélet indokolása a következő: A kir. törvényszék igyekezett megfosztani az ügyet azoktól a felesleges ingredenciáktól, melyeket erre az ügyre a politikai szempontok és a sajtó utján a közvélemény gyakorolt. A kir. törvényszék úgy találta, hogy ezek a szempontok a politikában érvényesülhetnek, azonban a bíróság termébe be nem jöhetnek. Hogy ez tömeg-büneselekmény, az természetes. Azonban miután a btk. az individualizáció alapján áll, a kir. törvényszék mindenkit a saját cselekménye szerint kellett, hogy felelősségre vonja. Megállapította törvényszék azt, hogy amikor ez a cselekmény elkövettetett a hajdudorogi egyházmegye, a pápa és az 0 apostoli királyi felsége által meg volt alapítva és a szervezés Küszöbén állott. Hogy törvénybe iktatva nem volt, az a minősítésen nem változtat, mert az egyházmegye felállítása a király apostoli joga, amelyhez törvényhozási intézkedés nem szükséges. A későbbi törvényhozási intéz kedés úgy annak tartalma, mint indokolása szerint azért hozatott, hogy az uj egyház püspökének főrendiházi tagsági joga igazoltassák. Ehhez képest az egyházi főtan felügyelő amikor az egyes parókiákat meglátogatta, törvényes hatáskörében járt el és a fennálló gyakorlat értelmében hatósági közegnek tekintendő. Nem vitás, hogy a főszolgabíró, mint a járási rendészet feje, oly hatóság, melynek megbízásra vagy meghagyásra nincs szüksége, hogy intéz kedéseket tegyen, amikor ennek szükségét látja. Kétségtelen, hogy minden csendőr nek, amikor zavargást, ellenszegülést, valakinek tetleges bántalmazását látja, joga van saját elhatározásából közbelépni és ezen intézkedését minden különös meghallgatás nélkül hatósági eljárásként mi nősitik és az ezzel szemben való ellenszegülés a btk. 165. § ába ütközik. Kétségtelen az, hogy bizonyos nemzetiségi érdekeket, bizonyos régen szerzett jogokat sértett a létesített püspökség felállítása és mint minden szabad kulturáltamban, úgy Magyarországon is minden polgárnak joga van arra, hogy uj intézmények felállítását követelje, régi intézmények reformálását követelje, régi avagy uj intézmények eltörlését követelje. Azonban ez mind csak a törvény határain belül történhetik meg büntetlenül, amint a jövő is megmutatta, hogy a román nemzetség által a hajdudorogi püspökség szervezeténél kifogásolt dolgok a törvény rendes utján orvosoltat- tak és jelenleg nem a törvénytelen lépések, hanem a törvényes lépések következtében ezek orvoslása folyamatban van. Ezek után megállapítja azt, hogy a templomban a tanfelügyelő hatósági közegnek nem volt tekinthető, mert mint főtanfelügyelő egyedül az iskola feletti jogánál tekinthető közhivatalnoknak, ellenben a templomban csak mint magánember jelent meg. Tényként megállapította a törvényszék, hogy a vikárius ellen erőszak alkal maztatott, ellenben ugyanitt a főszolgabíróval szemben semmi erőszak nem volt alkalmazva. Megállapította, hogy az isko Iában, ahol a vikárius közhivatalnoknak volt tekintendő, mindkettő ellen alkalmaztatott erőszak, azért a d. e. templom melletti esetben csak magánosok elleni erő szak vádját találta megállapíthatónak. Két sőgtelen és elfogadandó, hogy a templom a hívők tulajdona, de kétségtelen az is, hogy a templom mindenki részére nyitva álló hely és nem magánjogi értelemben vett tulajdon, hogy onnan bárkit is ki lehessen utasítani. Hogy Jaczkovich olyant tett volna, ami a híveket felháborította volna és felháborodásukban lökték volna ki, nincs bizonyítva, ha azonban tett volna olyant, akkor sem a hívők joga, hanem a lelkészé. Az pedig ily felhívást nem intézett s midőn ezek azt megragadták és kitaszították, főt megütötték, a magánosok elleni erőszak bűncselekményét elkövették. Az első kérdés, ami a legfontosabb, a Marosán György lelkész tevékenysége. A törvényszék áttanulmányozván az iratokat, arra :á meggyőződésre jutott, hogy a nép a vikárius fogadására és pedig nem barátságos fogadására volt elkészülve, amit bizonyít az a körülmény, hogy mikor a nép á harang kondulására összegyűlt, még bárki is valamit szólt volna, tudták, hogy ez a vikárius és hogy ez ellen fel kell lépni. Bizonyos, hogy előre összegyűltek az iskolánál és hogy az ellenállásnak nagyobb súlyt adjanak, az iskola ajtaját bezárták, illetve kilincsét kivették és mikor a csendőrök elmentek, oda visszamentek, a közeledő vikáriust és szolgabirót fenyegető kiabálásokkal fenyegették, sőt az is bizonyítva van, hogy azt kiabálták, üssétek a csendőröket stb. Megállapította azt is, hogy M. Gy. beleegyezése mellett történt a felebbezés a püspökség ellen, meg volt állapítva, hogy az iskolagondnoksági gyűlésen M. Gy. arra a kérdésre, hogy hogyan fogadják a vikáriust, azt mondta: Akár elfogadja stb. Megállapította, hogy M. a templomban, ahol feltétlen rendelkezési joggal bírt, védelmére nem sietett, hanem passiv magatartást tanúsított, sőt vele szemben a hívek szemeláttára visszautasító magatartást tanúsított. Madarassy vallomásából megállapítható, hogy oly intéssel fordult a nép elé, amely azt még nagyobb indulatba hozta. Ugyanezt az ellenszenvet mutatja az, hogy mikor a templomon kívül megszólították, mórt nem inti rendre a népet, azt mondta: nem vagyok zsandár és mikor hívták az iskolába, azt mondta, hogy ott az iskola. Délután pedig, mikor az iskola előtt a zavargás történt, nem intette rendre a népet, hanem nyugodtan kinézett az ablakon. Miután a nép ennek fontosságát általában magától meg nem érti és a maga fejétől ilyen elhatározásra nem jut, más pedig, aki a vezetést ebben a tekintetben átvehette volna, nem volt, megállapittatott az, hogy ő volt, aki a híveket arra biztatta, hogy el ne fogadják a vikáriust, szóval erőszakot alkalmazzanak. Azért Marosánt a felbújfásban bűnösnek találta. Patronage népgyüiés. f Abrahám: Uram ! kegyelmezz meg Szatmár népének, ka közte 100-----10 an tialkoholista akad. Jehova: Megkegyelmezek, ha e városban 1 pap, 1 papnő abstinens — akad. Abrahám: Uram ! hisz alázatos szolgáid egyike már is végig ette Dr. Dóozi Imre tiszteletére rendezett alkohol- mentes ebédet, iva melléje a jelenlevők nagy ámulatára Polenai, Bikszádi s Luna vizet is. Jehova: Ha a város népe, — papok és papnők, a város atyái s tanácsnokai nem igyekszenek absztinenciá- tartani itt is, ott is, megelégedve sok- nómü bűnözésüket, elrettentésül a vasár- és ünnepnapok meleg nyári estéin nappali fényt árasztok a Kossuth-kert tájékára — a hónap 1-én Szamos partjára s megvilágítom az erdőeladás aktáit s a nap világára hozok sok-sok rejtve őrzött ügyet úgy egyesekét — mint érdekszövetkezetekét is. Abrahám: Uram ! csak ezt ne, mert büntetésed súlyos lenne. Jehova: És napfényre hozom a szüzek és a különféle nyavalyákban szenvedők statisztikáját. Abrahám: Kegyelem addig mig Minden ruha nj lesz LÍA«4-Ai^»» Dől ruhafestő és gőzmosd C7a*mAr tisztítás és festés által JlCIJldJöI I dl w gyárában =. OZdUilCll.
