Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-24 / 93. szám
&'3}&23£) A0 IflSBBBBBBBBBBBBBBB flIBBBBBBBIIHa ■■■■■■■■■■■■■MH ■■■■>■ na Bf 10INIIISM ■■■■■■■BBBBB2BBB000 Bi IIBIIS B§SMf4 A kismajtényi bünpör tárgyalása. Első nap: a vádlottak. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, április 23. Csöndben, kizárólag a románság érdeklődése mellett — mérnök mondani, hogy unalmasan — folyt le a kismajtényi „lázadók“ nagy port felkavart bűnügyének tárgyalása a mai napon. Az ügy, amelytől a túlzott sovinizmus a magyar állameszme egységét féltette, kezd lehetetlenül összezsugorodni. A nyílt színen alig több egy sablonos hatóság elleni erőszak és magánosok elleni erőszak bűntetténél, amelynek tényállása ma még — a vádlottak kihallgatása után — meglehetősen bizonytalan. Csak a háttérben szerepel a hajdudorogi püspökség fennhatósága alá beosztott románság elkeseredett ragaszkodása — nyelvéhez és hitének ősi hagyományaihoz. És ha betekintünk ebbe az egyáltalában nem sötét háttérbe, ott sem látunk, keresve sem találunk semmit, ami a nemzetiségi izgatás jellegét adná az ügynek. A hajdudorogi püspökség első számú körlevele azt kívánta a fennhatósága alá rendelt lelkészektől és egyházaktól, hogy három év alatt tanulják meg az ó-görög nyelvet s igyekezzenek azt a hívekkel úgy megtanulhatni, hogy a szertartások alatt a responsoriumokat az előttük teljesen ösmeretlen nyelven tudják megadni. A nép pedig ragaszkodott nyelvéhez, vonakodott az ó-görög nyelvű lithurgiát bevezetni s minthogy ennek a törekvésnek látható és legközelebb köz- zéjük került képviselője a megboldogult Jaczkovich vikárius volt, vele szemben tört ki az elkeseredés. Vájjon ha valakinek eszébe jutna, hogy az orthodox zsidó templomokból kiküszöbölje a héber és német-zsidó nyelvet, vájjon nem lenne-e ennek nyomán is „zendülés“ ! Hozzá kell még venni azt, hogy Jaczkovich vikárius olyan időben érkezett Kismajtényba, amikor az ottani hívőknek még volt valamelyes reménységük arra, hogy a pápa meghallgatja felebbezésüket, vagyis — jogi nyelven szólva — beosztásuk még nem volt jogerős. Szó volt róla, hogy egyes vidéki román papok kihirdették híveik előtt, hogy minél tömegesebben vonuljanak lel a mai tárgyalásra. A bevonulásból azonban nem lett semmi, mert hírét vették, hogy a terembe való bejutás lehetősége korlátozva lesz és a tüntetésszerü felvonulásoknak sem jogosultságuk, sem értelmük nem lenne. így aztán az érdeklődők csupán a vádlottak falubelijeiből, Mániu Gyula, dr. Pop-Csicsó István, dr. Mihályi Tivadar orsz. képviselőkből, a vidék román papságából kerültek ki, közöttük Lucaciu László lacfalusi lelkész. Az „izgatottságot“ egy magas, sovány. öreg pap képviselte, Suta György, barlafalusi esperes, Marosán György elődje a kismajtényi paróchián, aki élénk figyelemmel kisérte Lemján Titusz tolmács fordítását és ahol hibát fedezett fel, ott hangosan közbeszólott. Mert volt szükség tolmácsra is. Amig a felhívásnál minden vádlott „itt vagyok“ és „jelen“-nel jelentkezett, addig a részletes kihallgatásnál egytől- egyig románul beszéltek. Az első vádlott a sokat emlegetett Marosán György kismajtényi gör. kath. lelkész volt, aki az általános kérdésekre magyarul mondta el, hogy 56 éves, nős és családos. A különös kérdéseknél azonban már áttért a román nyelvre és a következő román kijelentéssel kezdte meg vallomását: — Anyanyelvi jogaimvédelmére és mert hiveina jobban beszéük a románt, mint a magyar nyelvet, védelmemet román nyelven fogom előterjeszteni. Konstatálnunk kell azonban, hogy a mosolygó arcú öreg urnák nagy fáradtságába került, hogy mindvégig megmaradjon román anyanyel vénél, mert az egyes közbevetett kérdésekre nem egyszer, szinte önkéntelenül magyar nyelven kezdett válaszolni és csak mikor észrevette magát, akkor tért vissza ismét a románra. Reggel kilenc óra. A közönség, jobbára a románság, nagy csapatokban húz fel a törvényszék felé, ahol csendőrség ügyel fel a rendre. A szatmáriak és egyáltalában a magyarság részéről a lehető legcsekélyebb az érdeklődés. Egy- egy esküdtszéki tárgyalás jóval nagyobb közönséget tud összehozni, mint ez az ügy. A hallgatóság körében a fentebb elsorolt román kiválóságok mellett a vidék román papjai, a karzaton nehány román uriasszony és Kismajténynak a perben nem szereplő polgárai. A csendőrségnek semmi dolga nem akadt A tanács bevonul. Dr. Némethy József elnök megnyitja a tárgyalást és komoly hangon figyelmezteti a hallgatóságot, hogy a tárgyalás alatt nyugodtan viselkedjék. A tanácsban az elnökön kívül Jeli ey Sándor és Rozgonyi Viktor törvényszéki bírák ülnek, a jegyzőkönyvet dr. Tóth János vezeti, az ügyészi székben dr. Fahó Zoltán ül. A védelmet, mint tegnap megírtuk, dr. Pordea Gyula kolozsvári, dr. Dobossy Endre szatmári, dr. Lázár Aurél nagyváradi, dr. Csordás János belényesi, dr. Boila Romulus dicsőszentmártoni, dr. Poritiu Péter besztercei és dr Bohatiel Kornél nagybányai ügyvédek látják el. Bevonulnak a vádlottak. Elől egy őszbevegyülí, középtermetű, köpcös, mosolygós arcú pap, fiatalosan piros pozsgás arcát rövidre nyírott öszes szakái köríti. Mosolyogva jön a kismajtényiak zendülö serege előtt és ha nem tudnék biztosan, magunktól nem hinnők el, hogy ez a barátságos arcú öreg bácsi az országszerte hires, magyar vérre szomjazó, lázadó és izgató kismajtényi lelkész. Utána jönnek hívei. — Csupa mándlis, nadrágos, csizmás paraszt ember, amolyan falusi magyar kurta nemeseknek néznek ki. Mindenesetre inkább fajmagyaroknak, mint románoknak. Köztük egy parasztasszony, az egyetlen jelenlevő női vádlott. A pör másik asz- szonyvádlottjának fontosabb dolga van, Április 24 PÉNTEK György vt. Minden ruha uj lesz Ltóitáior Dál 68 gőzmosó tisztítás és festés által IICíJlCiJwl ■ Ql = gyárában = O^QUilCli. Lapunk mai száma 6 oldal.
