Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-15 / 85. szám
N Alszik a falu. Husvót vasárnapjának éjszakáján is kapjuk a hiradást, két helyen is feltűnt a figyelmes tudósitónak — mély álomban aludt a csillagos égboltozat alatt a falu. Husvét vasárnapjának éjszakáján alig-alig korcsmáztak a legények, nem igen jártak rezgő csárdást a sokviganóju leányzók, tizig kvaterkáztak mindössze a tanítónál a papék, dáridós husvét szépséges szép vasárnapjának éjszakájában nagy lélegzetű álmot aludt a falu. A két — feltétlenül megbízható — tudósítás mondja és éppen ezért el kell hogy higyjük. Szomorú, kétségbeesett, beletörődött fejbólintással el kell hogy higyjük. A krizis-góliát már messze elment tőlünk. Lassan vontatja lomha testét; de megy, ellentétes irányba távolodik. Sunyi árnyéka azonban még ide nyúlik közibénk, elterül a sövénykerités tövében, ráfekszik a színesen meszelt ház lapos tetejére, torz alakban ráformálódik a korcsma rovátkás, göröngyös asztalára és elfogja a hangját a vígat muzsikálni akaró iromba cseh hegedűnek. A falu még nem éledt újjá. A falu j még átalussza husvót éjszakáját, hogy reggelre ébredve tompán pergő dobszó fogadja : a végrehajtó újból eljött, ismét itt van licitálni. Nem akarunk minden jelenséget, minden semmisnek látszó tényt a gazdasági depresszió köntösével bebónyálni ; de tagadhatatlan, elvitázhatatlan, hogy a hosszú mozdulatlanság csak akkor ébredt fel igazán kegyetlenül tartós, tetszhalálnak is titulálható álmából, ha a falun is megérződik, ha a falu újból kurjongat, mulat, dáridózik, bált rendez, mesét mond és bálnáiig kvaterkázik. A falu ma még alszik és tétova tova törtetése, hipnotizált beteg imbolygó csoszogása csupán. A vetés viz alatt sok helyt, az eke ragacsos masz- szákat düt még félre és az égen ka- csintgatón viháneol a biztató napsugár. A falu okos, nem hisz a vak remény kacér hírnökének. Alszik inkább, semmint hogy előre igyon a medve bőrére. Ki taktikázik ? Levél a szerkesztőhöz. Kedves barátom, levelet irok hozzád válaszul arra a cikkre, amely a „Szamos* húsvéti számában jelent meg és a Jáezi Oszkár közeli előadásával foglalkozik. Kiindulva abból a rendszerből, amely szombaton a nyaka körül hordja a zsebkendőt, mert zsebben nem szabad és hus- vétra átíratja a boltot, hogy zárva ne kelljen tartani — ón is mindig valamely ötletes csempészettel irok a Szamosba. Vagy arra kérlek, hogy interjuolj, vagy levelet irok hozzád. így aztán nem irok a Sza- l mosba és mégis elmondom a közlen- I dőimet. A közlendőm pedig az, hogy a lapod Jászi-cikke vájjon hízelgőén támadja a Társadalomtudomány Társaságot és annak szatmári fiókját. Kertelünk, taktikázunk, furfangosak vagyunk, vagy mondjuk tömör magyarsággal, nem vagyunk becsületesek — az ördögbe is, még egy előléptetés es ooliti- kusokká leszünk ! Mert megmondom őszintén, hogy mi fájt mindig legjobban a T. T.-nek, (így írják a Társadalomtudományi Társaságot.) az, hogy naiv ábrándozónak tartották. Magyarországon ugyanis két kategória van a közéletben. Afei népszónoklatot tart, vagy . a^i szavazatokat vásárol, vagy kierőszakol: — az politikus, illetve szociálpolitikus. Aki ezt nem teszi és mégis házzászól a közélet nagy problémáihoz, az naiv ábrándozó. Ez valánk mi, mig a „Szamos“ ravasz emberekké elő nem léptetett De örömünk csak pillanatnyi, múló gyönyör. Mert az a bók nem talál. A nemzetiségi kérdésnél éppen nem. A nemzetiségi kérdés az, amelyen az összes létező pártok már halálra taktikáz- ták magukat csaknem öt évtized óta; jobban, mint bármely más kérdésén a magyar politikának. Ez a kérdés az, amely úgy ki van már préselve a taktika sajtójában (— ebből a sajtóból folyik a tiszta bor, amelyet választásoknál a poharakba öntenek —), hogy ebből ember már ki nem taktikázhat semmit. Még Polónyi Géza sem. — két helyről Április IS SZERDA Anasztázia Siralmas krónika Szatmár múltjából. Történeti elbeszélés Ábrái Károlytól. (Folytatás.) Az előbbi magyar nyelven ékesen beszélő, miután a zaj lecsillapult, ismét hozzáfordult a következő dikcióval : „Te Kuruc: tudod e Kompás, Mikii Póti, Szotori Póli s Kompás, a Kompás Kente Kápor he ?** (Itt tiszt, olvasóim kedvéért kénytelen vagyok megjegyezni: hogy „Mikii Póti, Szotori Póti és Kente Kápor“ nevek alatt Mikolay és Szodoray Boldizsárt és Kende Gábort értette a vallató bíró ur.) „Tudom, igenis feleié a vallatott ; * Szirmayból szóról-szóra idézve. Á. K, „Mikolay testvérbátyám ; magam is jelen voltam a Gombás melletti csatában . . . Azoknak sem kellett ennél több föl- világositás ; kicsiben múlt, hogy rögtön ott helyben szót nem tépték, össze nem aprították. Hanem véleményük szerint ez mégis igen könnyű halál neme leendett reá nézve s tanakodni kezdenek: hogy mi módon lehetne őt méltólag büntetni ? — Az ifjú nemcsak hallotta, de értette is tanácskozásukat mind a legutolsó hangig; hallotta, micsoda irtózatos kínokat gondolnak ki számára; hallotta emlegetni a tüzes vasfogókat, háromágú fejguzsokat s más eféle mártyroknak szánt eszközöket, de azért legkevő>bé sem látszott rajta, hogy félne, vagy megrémülne . . . »Vigyétek I“ kiáltá hosszas tanácsko zás után a szolgákhoz az, ki a törvényszék feje látszott lenni ; — „ti pedig holnap reggel jelenjetek meg végtisztesség- tételre!“ végzé mosolylyal a gyülekezet felé. Mikolay barátunkat egy 4—5 öl magas toronyba zárták, melynek ablakából egyenesen Szatmár városába látott. Nem messze, csak néhány ölnyire volt tehát előtte a hely, ahol ő habár csak pillanatokig oly igen boldog volt, — hol az ő kedves Marikája lakott, ki meg lehet, most is szivszakadva várakozik reá ... És most 1 . . . minden, de minden szép reményeknek, boldog jövő felőli álmoknak vége, örökre vége 1 a „holnap“, mely reá föl fog virradni, legkevésbé sem lehetett képes őt felviditni . . . Hiába : ily ifjan, alig 22 évvel menni a halálra, a bitófa dicstelen, kinos halálára, lehetetlen, hogy meg ne rendítse a lelket . . . Láncait csördité meg, mintha azok félelmes csörömpölésével el akarná űzni a sötét gondolatokat, melyek szivén-lelkén, mint terhes villámokkal telt fellegek az égboltozaton tolongtak. Hasztalan 1 a lélek káprázatait elodázni nem lehet . . . (Folyt, köv.) nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára Az előrehaladott idény miatt leszállított árban kerülnek eladásra valódi ehewreaux ős boxbőrből készült legújabb divata úri, női és gyermek lábbeliek. WT A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Róth Simon Lapunk, mai szama B oldal.
