Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-13 / 59. szám
\ „A gyásznap." Március tizenötödikére készülődnek az országban. Előkerülnek a nemzeti- szinü zászlók, kelendők a könyvkereskedésben a márciusi versesfüzetek, munkában vannak már a hazafias ünnepélyt rendező bizottságok, hogy a nagyszerű szabadságünnep programm- ját összeállítsák. Szorgalmasan dolgozik minden hazafias lelkesedéstől áthatott asztaltársaság, neki buzdul valahány önképzőkör van széles Magyarországon. Végre ezidén, a hatvanhatodik márciusi évfordulón a győri függetlenségi párt jóvoltából uj szint, uj gondolatkört és uj .pátoszt kap a márciusi ünnep. A szin,* "k gondolatkör és a pátosz teljesen méltó a mához, azokhoz a napokhoz, amelyekben élünk, ahoz az elvadult felfogáshoz, emely mindent átjár és megmételyez, amely politikai furkósbottá farag minden zászlórudat, minden kézzelfogható szerszámot. Magában véve örvendetes lenne, hogy akad egy testület, társaság, polgári csoport az országban, amelynek van bátorsága kimondani: nem üljük meg a sablonos ünnepet, nem hangoztatjuk el unottan, lélek nélkül az ismert mondanivalókat és nem kérünk abból az élvezetből, hogy amennyiben kormányt támogató az ünnepi szónok: fanatikus ókesszólással be ne bizonyitsa, hogy Petőfi, Kossuth, Jókai, Vasvári stb. stb. eszméit egyedül és kizárólag a jelenlegi kormány testesitette meg ; ha azonban ellenzéki az ünnep méltatója : illendően rámutasson a nemzeti eszmék kizárólagos bérlőjére és gyiimölcsöztető- jére, a feladata magaslatán álló ellenzékre. Ez szép gondolkodóba-ejtő, igaz lépés lenne és éppen ezért nem történhetett meg igy. A győri függetlenségiek nem igazságot akartak mondani, amikor gyásznappá minősitik az ünnepet, mert hiszen az igazságból nem maradhatott volna el az a beismerés sem, hogy a márciusi intézmények romjain eljárt hadi táncban előtáncos volt a negyven- nyolc letéteményese: az ellenzék, amelynek tagjai feledhetetlen buzgalommal igyekeztek például a sajtószabadságot megvédelmezni. A megvédett sajtó ez esetben igazán nem tudja kinek köszönhet többet: ellenségeinek a többségen, vagy barátainak a kisebbségen. De hát kinek kellenek igazságok akár márciusi ünnepen, akár azon kívül ? Politika kell és ha politikai bunkóvá faragható : ám rántsuk le az ócska zászlót a nyélről, kapjuk meg a boldogabb végéről — hátha pozdorjává zúzód k minden attól a rettentő szótól, hogy márciusi gyásznap. Csakugyan az is, mert most már ellenzéki részen sem talál márciusi ifjakat, márciusi ideálokat. Bethlen gróf beszéde. A kormányhoz közelálló politikai körökben is figyelemreméltó eseményképpen tárgyalják Bethlen István gróf tegnapi beszédét, főképpen azért, mert higgadt és elegáns alaphangja által teljesen elütött az ellenzék részéről az utóbbi időben megszokott harcmodortól, sőt végezetül' a parlamenti béke témáját is érintette. Sajnálni való hogy Bethlen gróf tulsötót történeti hát teret festvén a jövőre nézve és sivár kilátást nyújtott a románokkal való megegyezés lehetőségéről. Pedig a történelem tanulságai ós a jelennek számos példája, például a szászok magatartása bizonyítja, hogy ilyen feltétlen pesszimisztikus fel fogás ellentmond a politikai fejlődés ele meinek. Hiszen a románok mostani magatartása is mutatja, hogy a megértés egyáltalán nem tartozik a lehetetlenségek közé és hogy a románok is meg fogják találhatni a magyar nemzeti államba való beleilleszkedós lehetőségét. Történeti jelentőségű érdeme Tiszának, hogy ehhez az első lépést megtette és ez a siker adja legtalálóbb kritikáját Bethlen gróf hazafias aggodalomtól sugalt, de a haladó idő intelmeit ós politikai szükségességeit figyelmen kívül hagyó sötótlátásának és túlzásának. A képviselőház ülése. gerzeViczy beszéde. — A Szamos fővárosi tudósítójának telefon jelentése. — Budapest, márc 12. A képviselőház mai nemzetiségi vitájának nagy érdekességet kölcsönzött Bér zeviczy Albert beszéde, aki — mint kultúrpolitikánknak alapos ismerője — beigazolta, hogy Tisza István helyes utón jár, semmiféle érdeket fel nem áldoz az iskola kérdésekben elfoglalt álláspontjával. Berzeviczy beszédét minden oldalon azzal a figyelemmel hallgatták, melyet politikai közéletünknek ez a kiváló egyénisége mindenkor megérdemel. Érdekes felszólalás volt még a Désy Zoltáné is, aki sok érdekes szempontból világította meg a nemzetiségi kérdést. Sajnálatos, hogy ő is beleesett annak a tévhitnek bűvkörébe, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása az általáno> választójog utján lehetséges, holott — miként azt a miniszterelnök csak legutóbb is kifejtette — Ausztria példája éppen ' most igazolja Désy felfogásának telje.3 helytelenségét. Március PÉNTEK Nicefor pk. Az iskolamulaszíá^ okai. Hozzászólás. Szatmár, márc. 12. Az állami elemi iskolák gondnoksága, tanitói és igazgatói számára kiadott „Utasítás“ 130. §-ában ezt mondja: A tanító 'ST - tanulók mulasztásaira nézve az igazolásul felhozott mentségeket, kifogásokat mérlegeli ós ahhoz képest a tanuló mulasztását igazolja vagy igazolatlanul hagyja. A mulasztások igazolására a következő esetek szolgálnak: a) ha a tanuló oly betegségbe esik, amely miatt kénytelen otthon maradni, vagy ha betegsége iskolába menetele esetén tanulótársaira veszéllyel járna, b) ha szülője vagy családjának valamely tagja ragályos be!egségben van vagy olyan súlyos beteg, hogy amiatt a tanulónak erkölcsi kötelessége otthon maradnia, e) a család körében előfoidu ó nagyobb csapás, tűzvész, árvíz, haláleset, d) a családban előfordult nagyobb családi ünnep, például házasság, keresztelő. Az a) pont alatti esetben a tanító a gyermek betegségéről megbízható módon meggyőződést szerez, kétségei esetekben orvosi bizonyítványt követelhet; a b), c) Ó3 d) pont alatti esetekben rendszerint csak előzetes bejelentés után ad a tanító a tanulónak engedélyt az iskolamulasztásra. A fentiek előrebocsátásával — melyek útmutató tájékoztatásul szolgálhatnak a t. szülőknek — legyen szabad az iskolamulasztások okaihoz az iskola és a tanulás- beli előhaladás érdekeit tekintve, hozzá- szólani Mindenekelőtt hihetetlen előttem, hogy egy fél hónap alatt hogy lehetett körülbelül 500 iskolamulasztó gyermek ? Oly szám ez, amely az iskolába járás iránti ellenszenvről tesz sajnálatos bizonyságot. A másik, amiben nem vagyok egy nézeten az igen tisztelt cikkiró úrral, az, hogy az egy vagy két félnapot igazolatlanul mulasztó gyermekek szülői eilen nincs értelme a formális eljárásnak s hogy ezekben az esetekben mi tanítók tulbuzgóak vagyunk s félremagyarázzuk a törvény intencióját. Igen, ha a szülők érdekeit tekintjük. De ha meggondoljuk, hogy akad több oly tanuló, aki rendszeresen mulaszt 1—2 félnapot, amit, ha rájön arra, hogy a félhavi 1—2 félnapi igazolatlan mulasztásért úgy sem büntetik meg, nem egy megtesz, mi lesz akkor az óvvégi tanulásbeii eredménnyel? Havonként 2 szer 2 félnap már 9 hónap alatt 18 egész napot tesz ki, ami az évi körülb8lől 180 tanítási napnak 10 százaléka. Oly százalék ez, amely a tanulásbeli előmenetelt nagyon megnehezíti és úgy tanítónak, mint tanítványnak sok nehézséget okoz. íme, tehát nem túlbuzgóságból Írjuk ki az 1—2 félnapot igazolatlanul mulasztókat, hanem a tanítás sikere érdekében, meg mivel az kötelességünk is. Hogy a 200 rendesen iskolába nem járó között sincs tiz hivatásos iskoíake- rülő ? Minden ruha uj lesz Lf-AjfQa| ruhafestő és gőzmosó tisztítás és festés által siOjlCjJBI I öl = gyárában = w^ClUIiClI* Lapuink mai száma 6 oldal M O m POLITIKAI NAPILAP ■ XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. 59. szám
