Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-12 / 58. szám
XLVI. évfolyam. Szalmái*, 1914. 58. szám. Munkäsgimnazium. — Hozzászólás. — Szatmár kulturváros —. Van sok iskolája, sok pálinkás boltja, de a haladás számára nincs semmije és 'senkije. Van szabad líceuma. Szentelt viz. Vannak kaszinói, egyletei, de ezek közül egy sem áll a haladás szolgálatában. Van szervezetlenül szervezett munkássága is. Ki törődik ezekkel Szat- máron 1 Iparos Otthon palotája is volna. Az meg olyan otthon, mely nem nyújt otthont. Merjen csak oda behurcolkodni egy iparos, ki a háziúr jóvoltából az utcára került. Vagy menjen oda otthont keresni vónségére adóalanyból kipottyant keresetképtelen iparos. Ilyenek a mi intézményeink. Toldjuk meg ezek számát még egy munkásgimnáziummal — persze munkások nélkül. De miért is nem sikerülne ez. hisz annyian vagyunk, hogy miaden bolondságra futja az emberanyagból. Tehát csináljunk munkásgimnáziumot. De kinek ? A szervezett s öntudatos munkásság azt mondja: A mi szervezetünk amúgy is kultúrintézmény. Szívesen látjuk szegényes otthonunkban a radikális gondolkodású s szociálisan beszélni tudó polgártársakat, de futni — nem futunk senki után. Menni meg dehogy is megyünk idegen hajlékba. Szabadszájuak vagyunk. Aztán meg nem is szeretünk dörgölődzni a polgári elemhez — még a radikálisokhoz sem. Mink csak a magunk erejében bízunk. Egyébként mutassák meg az urak, hogy radikálisan nem csak gondolkodni, de cselekedni is tudnak. Paripának meg dehogy is állunk oda. Rajtuuk ne tanuljon senki lovagolni. Kísérleti nyúlnak sem vagyunk hajlandók odakölcsönözni magunkat. Van programmunk, vannak elveink, tessék ezeket magukévá tenni s mint elvtárssal aztán szóba állunk. És mit mond az iparos? Semmit. Érzi, hogy lemaradt a haladás robogó vonatjárói s hogy rajta már csak is az égiek segíthetnek. Magának s a jelennek él. Földi szenvedéseiért „máriás“-ban igyekszik kárpótlást s vigaszt lelni. Nem bízik szebb s jobb jövőben. Legalább nem itt a sártekén. Március CSÜTÖRTÖK Gergely p. Ránézve a boldog aranykor megszűnt, mert a céh-rendszer s az ipartársulatok soha de soha többé visszatérni nem fognak. Tudja magáról, hogy verseny- képtelen. Nirvánában szenved, övé a lemondás. Csináljunk hát munkásgimnáziumot? Igen, de kizárólag ilyet s csakis a munkásság részére, mert a jövő az övéké. A vezető szerep máris lassan az ő kezükbe siklik át. Es a programúi ? egyes-egyedül a helyes világnézletre, a józan és mértékletes életre s a férfias jellemre való nevelés legyen. Mert aki helyes világnézletre tesz szert s megtanul józanul élni, jellemes is lészen s művelődni magától is fog, mert a tanulás neki lelki gyönyörűséget fog szerezni. Hogy pedig ez elérhető legyen, ennek főkelléke az, hogy a munkás megtanuljon a maga fejével gondolkodni s a maga szemével tisztán látni. Lassan majd ráeszmél a dolgok lényegére s ferde nézetei is tisztulni fognak. Idővel pedig megtalálja az összefüggést az egyén és társadalom s az egyed és földi rendeltetését illetőleg is. De hogyan toborozni ama: „húzódozó tizenkettőt ?“ Bizony ezeket még Diogenes sem tudná meglelni. Mert ehhez nagy ideálizmus, még nagybb emberszeretet s legfőképp önzetlenség igényeltetik. Ilyen apostolok pedig nem igen teremnek sem városunkban, sem pedig az egész hazai polgári társadalomban. Ez nagyon rósz üzlet. Tiszteletdija sok-sok kellemetlenség s jókora adag hálátlanság.Ugyan kicsoda pályázna ilyen iöviskoszorura. Aztán — — itt félmunkának nincs helye. Nagy szív is kell hozzá, mert csakis ez képes átérezni a munkás végtelen szenvedéseit. Végezetül még egyet : Testünkben lakozó s testünkkel élő igaz lelkünkre mondjuk, hogy mink, kik a munkáskérdóst igen fontos társadalmi problémának tartjuk s akik a munkásban nemcsak embertársunkat, de hasznos és nélkülözhetetlen társadalmi tényezőt is látunk, kapkodó s rendszertelen munkálkodásuknak igen is látjuk eredményét. Produkálunk, mert bár minden egyes előadásunk egy tömör egész s mert mindig szemünk előtt lobog a fontos cél: a helyes világnézlet, az emberi méltóság megbecsülése, a józan élet s a faji higiéné. Más oldalról is biztosítani igyekszünk a sikert, amennyiben önmagunkban példát statuálunk s pedig nem úgy, hogy a vizet prédikáljuk s magunk meg bort iszunk, hanem a józan életet állítjuk be követendő példának. Sőt meg- toldjuk még azzal is, hogy elvhüek vagyunk, vagyis — hogy a hirdetett elvekhez a gyakorlati életben is ragaszkodunk s azok mellett kitartunk. Hogy pedig minderről úgy a cikkíró s a város közönsége is meggyőződést szerezhessen, ime a párt nevében meginvitáljuk az érdeklődőket vasárnap d. e. 10 órakor tartani szokott előadásainkra. Jöjjenek s hallgassák meg ami embereinket s a radikális szónokokat is. L. \szatmári faaptizmus. Szatmár, márc. 11. Surranó, beburkolt alakok igyekeznek hazafelé az éj sötétjében, akárcsak a »Quo vadis ?“ üldözött martirjai. Talán éppen ama kornak a misztikumát akarják ezek a beburkolt alakok feleleveníteni ? Hazafelé- tórtükben talán épp olyan érzésekkel vannak telítve, mint a katakombák ős-látogatói : »Boldogok vagyunk, hogy gúnyt és üldöztetést szenvedhetünk az Urban, az Űrért“. ... A jó nómeti-i asszonyok pedig trécselés közben meg megszapulják a „hivő- vallás*-belieket is : „Hallotta már, szomszédasszony ? . . . Még az is ? Mit kellett megérni ? Ki hitte volna ? . . . Elvósz a világ ! Hát a „hivővallásbeliek“ mit felelnek mindezekre ? Buzgólkodnak rendületlenül tovább, szerzik, gyűjtik szorgalmasan a „törekvőket“, akikből a tavaszszal majd „testvérek“ lesznek, ha az Ur elolvasztja a Szamos jegét. Mindenki azon csudálkozik, hogy tudnak ezek olyan gomba módra szaporodni a többi helybeli felekezet rovására ? A hivőszerzésüket azonban nem lehet csalásnak, azaz csalogatásnak titulálni. Csak arról van szó, hogy az „uj vallás* iránt érdeklődő közönségre az apostoloknak a vallásos gyülekezeteken tanúsított mélységes hitbeli fanatizmusa oly szuggesztiv erővel hatott, hogy azok menten felcsaptak baptistáknak, már azok, akik. (Hogy az apostolok nem kerülnek ki feltétlenül a férfi nemből, ez nem fontos, legfeljebb csak érdekes). Még érthetőbb ez a hipotézis, ha figyelembe vesszük, hogy az érdeklődő közönség rendesen egyszerű földmives, vagy iparos emberekből áll. A kezdetben tisztán csak érdeklődő közönség, aztán kap olyan kenetteljes prédikációkat a felebaráti szeretetről, meg az emberi gonoszságokról, hogy lehetetlen el nem ismerni az igaz vallást. Hát még, mikor felhangzanak az eredeti baptista vegyítve az ez idei termésű saitalt szolgáltat, ellen páratlan Kapható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád RIKŐZAPI VÍZZEL vanyübor kitűnő L/ Tisztán a BIKSZÁDI GYÓGYVÍZ hurutos bántalmak Lapunk mai száma 6 oldal.
