Szamos, 1914. március (46. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-12 / 58. szám

XLVI. évfolyam. Szalmái*, 1914. 58. szám. Munkäsgimnazium. — Hozzászólás. — Szatmár kulturváros —. Van sok iskolája, sok pálinkás boltja, de a hala­dás számára nincs sem­mije és 'senkije. Van szabad líceuma. Szentelt viz. Vannak kaszinói, egyletei, de ezek közül egy sem áll a haladás szolgálatában. Van szer­vezetlenül szervezett munkássága is. Ki törődik ezekkel Szat- máron 1 Iparos Otthon palotája is volna. Az meg olyan otthon, mely nem nyújt otthont. Merjen csak oda behurcolkodni egy iparos, ki a háziúr jóvoltából az utcára került. Vagy menjen oda otthont keresni vónségére adóalanyból kipottyant keresetképtelen iparos. Ilyenek a mi intézményeink. Toldjuk meg ezek számát még egy munkásgimnáziummal — persze mun­kások nélkül. De miért is nem sikerülne ez. hisz annyian vagyunk, hogy miaden bolond­ságra futja az emberanyagból. Tehát csináljunk munkásgimnáziu­mot. De kinek ? A szervezett s öntuda­tos munkásság azt mondja: A mi szer­vezetünk amúgy is kultúrintézmény. Szívesen látjuk szegényes otthonunkban a radikális gondolkodású s szociálisan beszélni tudó polgártársakat, de futni — nem futunk senki után. Menni meg dehogy is megyünk idegen hajlékba. Szabadszájuak vagyunk. Aztán meg nem is szeretünk dörgölődzni a polgári elem­hez — még a radikálisokhoz sem. Mink csak a magunk erejében bízunk. Egyéb­ként mutassák meg az urak, hogy ra­dikálisan nem csak gondolkodni, de cselekedni is tudnak. Paripának meg dehogy is állunk oda. Rajtuuk ne tanul­jon senki lovagolni. Kísérleti nyúlnak sem vagyunk hajlandók odakölcsönözni magunkat. Van programmunk, vannak elveink, tessék ezeket magukévá tenni s mint elvtárssal aztán szóba állunk. És mit mond az iparos? Semmit. Érzi, hogy lemaradt a ha­ladás robogó vonatjárói s hogy rajta már csak is az égiek segíthetnek. Ma­gának s a jelennek él. Földi szenvedé­seiért „máriás“-ban igyekszik kárpótlást s vigaszt lelni. Nem bízik szebb s jobb jövőben. Legalább nem itt a sártekén. Március CSÜTÖRTÖK Gergely p. Ránézve a boldog aranykor megszűnt, mert a céh-rendszer s az ipartársulatok soha de soha többé visszatérni nem fognak. Tudja magáról, hogy verseny- képtelen. Nirvánában szenved, övé a lemondás. Csináljunk hát munkásgimnáziumot? Igen, de kizárólag ilyet s csakis a munkásság részére, mert a jövő az övéké. A vezető szerep máris lassan az ő kezükbe siklik át. Es a programúi ? egyes-egyedül a helyes világnézletre, a józan és mértékletes életre s a férfias jellemre való nevelés legyen. Mert aki helyes világnézletre tesz szert s meg­tanul józanul élni, jellemes is lészen s művelődni magától is fog, mert a tanu­lás neki lelki gyönyörűséget fog sze­rezni. Hogy pedig ez elérhető legyen, ennek főkelléke az, hogy a munkás megtanuljon a maga fejével gondolkodni s a maga szemével tisztán látni. Lassan majd ráeszmél a dolgok lényegére s ferde nézetei is tisztulni fognak. Idővel pedig megtalálja az összefüggést az egyén és társadalom s az egyed és földi rendeltetését illetőleg is. De hogyan toborozni ama: „húzó­dozó tizenkettőt ?“ Bizony ezeket még Diogenes sem tudná meglelni. Mert ehhez nagy ideálizmus, még nagybb em­berszeretet s legfőképp önzetlenség igényeltetik. Ilyen apostolok pedig nem igen teremnek sem városunkban, sem pedig az egész hazai polgári társada­lomban. Ez nagyon rósz üzlet. Tiszte­letdija sok-sok kellemetlenség s jókora adag hálátlanság.Ugyan kicsoda pályázna ilyen iöviskoszorura. Aztán — — itt félmunkának nincs helye. Nagy szív is kell hozzá, mert csakis ez képes átérezni a munkás végtelen szenvedéseit. Végezetül még egyet : Testünkben lakozó s testünkkel élő igaz lelkünkre mondjuk, hogy mink, kik a munkáskérdóst igen fontos társadalmi problémának tartjuk s akik a munkás­ban nemcsak embertársunkat, de hasz­nos és nélkülözhetetlen társadalmi ténye­zőt is látunk, kapkodó s rendszertelen munkálkodásuknak igen is látjuk ered­ményét. Produkálunk, mert bár minden egyes előadásunk egy tömör egész s mert mindig szemünk előtt lobog a fontos cél: a helyes világnézlet, az emberi mél­tóság megbecsülése, a józan élet s a faji higiéné. Más oldalról is biztosítani igyekszünk a sikert, amennyiben önma­gunkban példát statuálunk s pedig nem úgy, hogy a vizet prédikáljuk s magunk meg bort iszunk, hanem a józan életet állítjuk be követendő példának. Sőt meg- toldjuk még azzal is, hogy elvhüek va­gyunk, vagyis — hogy a hirdetett el­vekhez a gyakorlati életben is ragasz­kodunk s azok mellett kitartunk. Hogy pedig minderről úgy a cikkíró s a város közönsége is meggyőződést szerezhessen, ime a párt nevében meg­invitáljuk az érdeklődőket vasárnap d. e. 10 órakor tartani szokott előadásainkra. Jöjjenek s hallgassák meg ami embere­inket s a radikális szónokokat is. L. \szatmári faaptizmus. Szatmár, márc. 11. Surranó, beburkolt alakok igyekeznek hazafelé az éj sötétjében, akárcsak a »Quo vadis ?“ üldözött martirjai. Talán éppen ama kornak a misztikumát akarják ezek a beburkolt alakok feleleveníteni ? Hazafelé- tórtükben talán épp olyan érzésekkel van­nak telítve, mint a katakombák ős-láto­gatói : »Boldogok vagyunk, hogy gúnyt és üldöztetést szenvedhetünk az Urban, az Űrért“. ... A jó nómeti-i asszonyok pedig trécselés közben meg megszapulják a „hivő- vallás*-belieket is : „Hallotta már, szom­szédasszony ? . . . Még az is ? Mit kellett megérni ? Ki hitte volna ? . . . Elvósz a világ ! Hát a „hivővallásbeliek“ mit felelnek mindezekre ? Buzgólkodnak rendületlenül tovább, szerzik, gyűjtik szorgalmasan a „törekvőket“, akikből a tavaszszal majd „testvérek“ lesznek, ha az Ur elolvasztja a Szamos jegét. Mindenki azon csudálkozik, hogy tudnak ezek olyan gomba módra szapo­rodni a többi helybeli felekezet rová­sára ? A hivőszerzésüket azonban nem lehet csalásnak, azaz csalogatásnak titulálni. Csak arról van szó, hogy az „uj vallás* iránt érdeklődő közönségre az apostoloknak a vallásos gyülekezeteken tanúsított mély­séges hitbeli fanatizmusa oly szuggesztiv erővel hatott, hogy azok menten felcsap­tak baptistáknak, már azok, akik. (Hogy az apostolok nem kerülnek ki feltétle­nül a férfi nemből, ez nem fontos, legfel­jebb csak érdekes). Még érthetőbb ez a hipotézis, ha fi­gyelembe vesszük, hogy az érdeklődő kö­zönség rendesen egyszerű földmives, vagy iparos emberekből áll. A kezdetben tisztán csak érdeklődő közönség, aztán kap olyan kenetteljes prédikációkat a felebaráti szeretetről, meg az emberi gonoszságokról, hogy lehetetlen el nem ismerni az igaz vallást. Hát még, mikor felhangzanak az eredeti baptista vegyítve az ez idei termésű sa­italt szolgáltat, ellen páratlan Kapható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád RIKŐZAPI VÍZZEL vanyübor kitűnő L/ Tisztán a BIKSZÁDI GYÓGYVÍZ hurutos bántalmak Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents